Az ember néha nem tudja, hogy sírjon, avagy röhögjön. Vonatkozik ez elsősorban azon kevesekre - majdnem azt mondtam, hogy bátrakra! - akik nem voltak hajlandók csukafejest ugrani a Nemzeti Együttműködés Rendszerének mindent és mindenkit elnyelő szájába, s még képeseknek tartják magukat az önálló ítéletalkotásra. Pedig lehetnének akár többen is. Például mindazok, akik legalább egyszer kézbe vettek már egy John le Carre kötetet, esetleg Ludlum egyik regényét, vagy - Isten bocsássa meg nekik! - az egykori "Hód" sorozat épp' esedékes kisregényét.
Mert ők már legalább annyival beljebb vannak, hogy képesek némileg fogalmat alkotni arról, hogy mit is értsünk azon a hárombetűs szón, hogy kém. A többiek meg érjék be a legfőbb kém-, szobor-, stb. szakértő közszolgálatilag lepapírozott kinyilatkoztatásával, hogy aszongya: - tud ő róla épp' eleget!
Mármint Kovács Béláról, "lánykori" nevén K(G)Béláról, aki az egyszerű nép ajkán csak mint Kém Philby tengeti vakondmód az életét. Aki mellesleg az EU-ba készül. Mint a Jobbik EP képviselője. Hogy aztán testközelből kutakodhasson mind a huszonnyolc tagország - beleértve kis hazánkat is! - féltve őrzött titkai után. Hát nem! Mit képzel Koppány…, pardon Béla! Majd lesz neki nemulass, valamikor szeptember idusán! S ha már lőttek a drágalátos mentelmi jogának, Polt úr végre teheti a dolgát…
Ha ugyan tudja! Mert azt neki is tudnia kell, amit a kémtörténeteken "szocializálódott" olvasók már jó ideje tudnak: nevezetesen a kém arról ismerszik meg, hogy ránézésre látszhat bárki fia-borjának, de a legkevésbé éppen kémnek. Nevezett képviselőjelölt pedig - akinek a védelmére kelők közül én lennék a tökutolsó a sorban - szinte afféle szendvicsemberként reklámozta az egykori Nagy Testvér iránti feltétlen elkötelezettségét, s minden olyasmit, amit annak idején a "megbonthatatlan" címszó alatt jegyeztünk.
Bélánk még azt sem rejtette véka alá, hogy biz'a a KGST nem ördögtől való, hanem egyenesen a gazdasági társulások legJOBBIKa volt. S, továbbá mennyi hasznosíthatót tanult KGB-éknél. Aztán ráadásként még odaát van a népes rokonsága is! Valamennyi felér egy-egy külön ajánlólevéllel, ha ne adj' Isten valakinek spionkodni támadna kedve.
Szóval akár röhöghetnénk mindezen, ha éppenséggel nem lenne véresen komoly. Nevezetesen az orosz hátszél, amely nem csekély mennyiségű zöldhasút fúj be a Jobbik székházának ablakán, cserébe azért a fellazító politikáért, melyet egykoron a Kreml akkori urainak kellett nyugat felől elszenvedniük. Kétségtelen, hogy a brüsszeli "katedrális" falain már megjelent egy két repedés. Ahová a Jobbik most próbálja bedugni valamelyik ujját, hogy tovább tágítsa. De a rés már foglalt. Éppen a Fidesz nyomul benne könyékig. Keményen megdolgozik a pénzéért. Lesz is belőle atomerőmű, felkészül a GAZPROM.
Tehát nagy a versenyfutás. Elébb a voksokért. A riválisra csak ragadjon rá a kémvád. Egykor ehhez legalább össze kellett ütni egy elfuserált csőszkunyhót, meg valahonnan pult alól keríteni néhány használt ürgebőrt. Ma már ezek sem kellenek. Elég, ha a nagyvezír beint. Aztán ha a bíró lefújja a meccset, spongyát rá, minden csoda úgyis három napig tart. Ki figyel akkor már arra, ha K(G)Béláék meg a Szíjjártó különítmény már megint ott kolbászol valahol a nagyorosz sztyeppék, a bakui olajmezők és a teheráni ajatollahok uralta térségben.
Hál' Istennek, azért a brüsszeli "katedrális" tornyai még állanak. Onnan fentről távcsővel jó messze ellát az ember. Résen kell lenni, ha a birhami erdő megindulna.
