Persze Gelb, aki egy időben a NYT főszerkesztő-helyettese is, nem csupán erről az esetről maradt nevezetes. Oknyomozó újságíróként ő leplezte le New York rendőrségének korrupciós ügyeit – informátora a később filmen is megörökített Frank Serpico volt – és a Metropolitan múzeum illegális olaszországi antik műkincs-vásárlásait.
Egyszer egyik beosztottjának kiadta a feladatot, hogy készítsen tényfeltáró riportot New York kínai éttermekről. Az ifjú titán nem értette a feladatot. "Kik az éttermek tulajdonosai?" - próbált neki segíteni Gelb. "Hát kínaiak" - felelte bizonytalanul a kolléga. "No de kik azok a kínaiak?" - adta meg a főnök a végső kulcsot.
A kulturális rovat vezetőjeként Gelb fedezte fel a nagyközönség számára Barbra Streisandot, Woody Allent, a kiváló színházi producert, Joseph Pappot, aki először állította a színpadra a Broadway-n a Hairt, és a szabad szájú stand-up komikust, Lenny Bruce-t is. Egy alkalommal Bruce meglátta őt a nézőtéren és így szólt: „Íme Arthur Gelb, aki bevezette a szexet a New York Times-hoz.”
Gelb, aki számtalan kiváló utódot is kinevelt hosszú pályafutása során Maureen Dowd-tól Paul Goldbergerig, számos „bölcs mondást” is hagyott maga után.Az egyik például eképp határozta meg Marilyn Monroe-t: „Amikor járt, olyan érzésünk volt, mintha száz testrésze lett volna, amelyek mind külön mozognak. És az ember nem tudja, melyiket kövesse.”