A május 12-én megjelent hír hallatán tovább erősödnek a félreértések a devizahitel, árfolyamgát, magáncsőd és állami adósmentő csomagokat illetően, amelyek komoly pénzügyi válsághelyzetet, árdrágulást és nemzetgazdasági visszaesést eredményezhetnek Nemes Ákos, a Magyar Követeléskezelők és Üzleti Információt Szolgáltatók Szövetségének (MAKISZ) titkára szerint.
Éppenséggel kezdtek megnyugodni a kedélyek és rendeződni a devizaadósokat érintő jogi- és véleménykülönbségekből, reményekből és híresztelésekből adódó bizonytalanságok a Kúria és az Európai Bíróság ítéletének köszönhetően, ám ezeket a pozitív hatásokat kioltja szerinte a bejelentés. Nemes szerint a kormányzati szándék pozitív és támogatandó, de az megfelelő előkészítés és alapos bevezető edukáció, valamint kommunikáció hiányában öngól.
Közismert összefüggés, hogy a devizaalapú hitelszerződésekből fakadó üzleti előnyt, azaz a forintkamatoknál lényegesen alacsonyabb kamatszintet a devizában eladósodott hitelfelvevők igen hosszú ideig élvezték. Amikor a forint árfolyama kedvező volt, akkor a devizaadósok lényegesen kevesebbet törlesztettek, mint a forintadós társaik. A devizahitelesek problémái akkor váltak kritikussá, és sajnos ezzel egyidejűleg akkor kezdődött meg ezen szerződések általában vett érvényességének vitatása, amikor a különböző devizák forinthoz viszonyított árfolyama megugrott. Minek volt ez köszönhető? Nem a bankoknak és nem is az adósoknak, hanem a makrogazdasági folyamatoknak, hiszen az árfolyam egy előre nem kalkulálható tényező, amelyre a bankok nem spekuláltak, de világosan és egyértelműen a legtöbbjük e kockázatot az adósra telepítették, mondván, hogy ez az ára a forinthitelnél alacsonyabb pillanatnyi törlesztő részletnek.
A most elfogadott moratórium burkolt és lakosságban lecsapódó üzenete Nemes szerint a fenti tényekkel ellentétesen az, hogy a bankok - holott több ízben felmentésre kerültek független fórumok által - mégiscsak vétkesek e makrogazdasági folyamat előidézésében, továbbá ők azok, akik jogsértő fondorlat útján a lakosság feje fölül a lakásokat el kívánják venni. Holott a bankok által indított ingatlan végrehajtások száma eltörpül a közüzemi, adó és egyéb követelésen alapuló árverések mennyisége mellett.
Milyen következtetés vonható le követeléskezelői szempontból egy ilyen bejelentésből, az milyen károkat okoz, folyamatokat indít el? Bódizs Kornél, az Inhold Pénzügyi Zrt. vezérigazgatója szerint a statisztikai adatok alapján egy ilyen bejelentés lényegében aláássa a jelzáloghitelezés intézményének működését, azaz a bankokat a hitelezési aktivitás visszafogására sarkallja. Ez érthető, hiszen a jelzálogjog a kölcsön fedezete, amely így pont a jelzálog jellegét veszíti el, amikor a fedezet érvényesíthetetlenné válik.
Ha pedig a hitelkihelyezés mögött álló biztosítékot nem lehet érvényesíteni a kölcsön bedőlése esetén, akkor megáll az ilyen típusú hitelek kihelyezése és a továbbiakban legfeljebb fedezetlen hitelekről beszélhetünk. Amennyiben nem is történik ilyen drasztikus lépés, akkor a kalkulálhatatlan kockázati felárat a bank a legrosszabb esetre készülve - azaz hogy adott kölcsönön 100% vesztesége lesz - az indokoltnál magasabb kamatfelárban mutatja ki, amellyel a hitel így szükségszerűen megdrágul. Bódizs Kornél szerint pedig a drágább hitel költségeit az viseli, aki vagy tisztességesen fizet, vagy növekedéshez szükséges saját forrás hiányában kénytelen hitelt felvenni.
A kamatszint szükségesnél magasabb mértéke miatt pedig akár életképes projektek megvalósítása is meghiúsulhat. A vezérigazgató szerint nem szabad elmenni azon tény mellett sem, hogy a bankrendszer egyik alapvető feladata források (ti. betétek) gyűjtése a lakosságtól, a vállalatoktól, az önkormányzatoktól és más piaci szereplőktől. Ha aránytalan terheket akarunk a banki szereplőkre hárítani, például megakadályozzuk a bankokat abban, hogy a késedelmes hiteleiket behajtsák, akkor előállhat az az eset is, hogy a bankok képtelenné válhatnak a betétesek pénzének kifizetésére. Ennek a problémának a szem előtt tartása legalább olyan fontos kérdés, mint a devizában eladósodott fogyasztók védelme.
Végső soron tehát a hitellel élni tudó magánszemélyek és fejlődni kívánó vállalkozások nem jutnak hozzá ahhoz a forráshoz, amelyet egy egészségesen működő bankrendszer kellene, hogy biztosítson, vagy csak olyan felár ellenében, amely a sikeres projektjeiket - a megugró költségek miatt - előre halálra ítéli. Ebből pedig egyenesen következik az, hogy lassul a gazdaság, romlik az ország teljesítőképessége. Mindezzel pedig az Inhold elemzése szerint is párhuzamosan emelkedik a rossz hitelállomány, mivel az adósságaikat még fizető adósokat arra bátorítja a rendszer, hogy hagyják abba a törlesztést, vagy fizessenek a banki helyett más jellegű tartozást, vagy szimplán fogyasszák el a törlesztésre szánt pénzösszegeket, mert számottevő negatív következménye úgysem lesz a nemfizetésnek.
Ez egy 22-es csapdája, mivel pont az okoz visszaesést és veti vissza a gazdaságot, biztatja a családokat eladósodásra és kötelezettségszegésre, ami elvileg értük született. Ezért tartja kiemelten fontosnak a MAKISZ a megfelelő tájékoztatáson alapuló problémamegoldást, a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom helyreállítását és a terheit tisztességgel viselő emberek erkölcsi támogatását.