Bach írói pályafutása sokban emlékeztet Antoine de Saint-Éxupéry-éhez. Nem csupán szenvedélye és hivatása a repülés, hanem ebből az élményéből születtek legkiválóbb könyvei.
Az író most elhatározta, hogy a zuhanás sebeit legújabb művével az Illúziók I-I-gyel gyógyítgatja. Ez a folytatása az 1977-ben publikált Illúzióknak és nemrég jelentette meg az Amazon Singles oldalán a világhálón. Hamarosan megjelenik a Sirály új kiadása is, egy eddig nem publikált fejezettel, amelyet Bach élettársa, Sabryna holmijai között talált meg.
A La Repubblica ebből az alkalomból készített vele interjút.
- Miért ez a radikális döntés, hogy 76 éves korában a weben publikál?
- Az évek nem számítanak. És életemben túl sok időt elvesztegettem a kiadók miatt. Mennyit várakoztam, hogy döntsenek a formáról, az illusztrációról, a kiadás idejéről, a terjesztésről! Az e-könyvvel és az online önkiadással mindez nincs. A papír alapú könyvek egyre ritkábbak és egyre értékesebbek lesznek.
-És folytatni fogja az írást?
-Lehet, hogy igen, lehet,hogy nem. A könyvek váratlanul születnek, úgy esnek az emberre, mint egy háló. Amikor ez történik velem, az egyetlen mód, amellyel meg tudok szabadulni tőle, hogy írok és szavanként bontom le a hálót.
-És közben 44 évvel megjelenése után Jonathan Livingston visszatér. Mi a sikerének titka?
- Ő az élet metaforája. Jonathan arra tanít bennünket, hogy nem vagyunk tehetségtelenek, meg nem értettek, ahogy el akarnák ezt velünk hitetni és nem kell követni a “tömeget” saját vágyaink ellenében. Mert csak az adhat értelmet az életünknek, amit szeretünk Nem véletlen, hogy azok, akik sikeresek lettek, mind a vágyaikat követték. Számomra ez a repülés volt, másoknál a tánc, a technológia, a publicitás ... Akik a szenvedélyeiket követik, azoknak az élete minden bizonnyal komplikáltabb, mint azoké, akik lemondanak róluk, ugyanakkor ők boldogabbak is.
Fotó: Népszava, Benke Rita
-Ezt bizonyítja az Ön példája is, jóban és rosszban.
- Repülni fogok életem végéig. Imádom a repülőmet, amelyet csodálatosan rendbe hoztak. Természetesen, a magas feszültségű huzalokat megpróbálom elkerülni.
-Hogyan emlékszik erre a csaknem végzetes zuhanásra?
- Míg a repülő zuhant, miután átvágta a huzalokat, az élet váratlanul álom lett: egy új világ tele régi barátokkal. Az újságok “szerencsétlenségről” írtak, de számomra ez békés, szelíd leszállás volt, földet érés előtt még a fű zizegését is hallottam. Nem repültem, álmodtam. Valaki háromszor is megkérdezte tőlem, hogy vissza akarok-e térni a Földre. Egy pillanatig gondolkodtam, aztán azt mondtam, igen. Az orvosok szerint hét napig kómában voltam, de nekem úgy tűnt, hogy csak egy negyedóra telt el.
- És azokban a pillanatokban félt attól, hogy meghal?
- Nem, sőt megértettem, hogy a halál nem létezik. Létünk egy bizonyos pontján egyszerűen csak átcsúszunk ennek az életnek a hiedelmeiből egy másik élet hiedelmeibe. És ezeknek az életeknek mindegyike egy kis lépés a Szeretettel való egyesülés felé.
- Milyen értelemben?
- A szeretet a mi egyetlen lehetséges valóságunk. Számomra ez olyan, mint egy kis hang, amelyet meghallgatok minden nap. Az én koromban már nem sikerül gyűlölni, így nem hiszek egy olyan istenben sem, aki gyűlöl. Elhagytam a szcientológia egyházát. Emlékezzen, mit mondott a róka Saint-Exupéry kis hercegének:” Jól látni csak a szív tud, a lényeg a szem előtt láthatatlan.”
- Könyveinek szereplői ezért próbálnak menekülni a valóság elől?
- A halandók világa nem a valóság, hanem egyszerűen a hiedelmeink, az illúzióink összessége, annak az öröme, hogy ugyanazok a történeteink. Az egyetlen valóság a Szeretet, amely független tértől, időtől.
- A Jonathan Livingston eddig nem publikált fejezetében az öngyilkosság is felmerül.
- Amikor a többiek világa teljesen különbözik attól, amit mi akarunk élni, ez a lehetőség is létezik. Nem véletlen, hogy Jézus egy olyan történelmi személyt képvisel, aki elsőként követett el öngyilkosságot. Gyilkosai kezére adta magát, holott megúszhatta volna.
-A könyvében azonban az öngyilkosság azért merül fel, mert az új generációk, az apák bűnei miatt is, elveszettnek érzik magukat Elutasítják a múltat és mint Jonathan, elvetnek egy mítoszt is.
- Sajnos a történelem és az emlékek egy része elkerülhetetlenül elfelejtődik. És mi halandók újra és újra elkövetjük ugyanazokat a hibákat. Mint az Egyesült Államok, amely állandóan háborúzik a világban, anélkül, hogy a következményekre gondolna. De ha ez az ország el is tűnne, egy másik a helyében ugyanazokat a nyomorúságos választásokat tenné.
- Ugyanakkor, furcsa módon, az “ isteni’ Jonathan az establishment megtestesítőjévé válik, élettelen, kifakult rituáléja lesz az öreg sirályoknak, amelyek felhasználják az imázsát. Miért?
-Mert az igazi veszély a szabadság számára a kormányok és a vallások befolyása, amikor megpróbálják elmagyarázni nekünk, hogy miként kellene élnünk, még ha nincs is reális hatalmuk felettünk. Ezért nem veszek tudomást semmiféle hatalomról. A lényeg,hogy az ember kedvességben, szelídségben éljen. A történelem sok olyan civilizációról mesél, ahol nem volt háború, gyilkosság, mert az egymás iránti tiszteleten alapultak. Sajnos, az emberi faj egy része ezt még nem értette meg.
Ha Katalóniában járunk, ne mulasszunk el egy kirándulást a gyönyörű tengerparti öbölbe, Tossa del Mar-ba. Ott látható Jonathan Livingston Sirály szobra, amint a mérhetetlen magasságokba készül. És eszünkbe juthat egy mindenki számára megfogadható bölcsesség: „Az a sirály lát a legmesszebbre, amelyik a legmagasabbra repül.”
