"Kétharmaddal győztünk" - értékelte lapunknak a Kúria ítéletét Molnár Gyula, Újbuda 2002-2010 közötti szocialista polgármestere, akit - egykori helyettesével, Lakos Imrével együtt - a legfelsőbb bírói fórum felmentett a hivatali visszaélés vádja alól egy XI. kerületi ingatlanügylettel összefüggésben. Molnár a kétharmadot arra értette, hogy a büntetőperben ez volt a harmadik ítélet: első fokon szintén felmentették mindkettejüket, ám a másodfokú bíróság elmarasztaló ítéletet hozott. Ez utóbbiról állapította meg kedden a Kúria - a pert a Mészár Róza vezette büntetőtanács tárgyalta -, hogy formailag és tartalmilag is törvénysértő. Az indoklásban az is elhangzott, hogy a Fővárosi Ítélőtábla túlterjeszkedett a vádon.
Molnár az ítéletet lapunknak kommentálva emlékeztetett arra, hogy a korábban hamis tanúzásért elítélt ügyészségi "koronatanú" állítása alapján hozta az ítélőtábla azt a végzést, amit most a Kúria megsemmisített. "Egy nyolc éve elkezdett, politikailag mindig jól időzített és megkomponált nyomozási és bírósági ügy fejeződött ma be a Kúrián" - folytatta, megjegyezve, hogy csak nagy rosszindulattal vagy erős politikai motivációval lehetett az ingatlanügylettel összefüggésben a bűncselekmény lehetőségét felvetni. De megtették, és "semmilyen eszköztől nem riadtak vissza: ha kellett, a választási kampány utolsó hetében ügyészekkel kézbesítették a gyanúsítást, ha pedig bebizonyosodott, hogy nem történt bűncselekmény, akkor hamis tanút hoztak, hogy ismét hónapokig lehessen lejáratni a politikai élet számukra nemkívánatos szereplőit" - tette hozzá. Megjegyezve, hogy bár megvannak az ügy tanulságai, de "felesleges visszatekinteni, felesleges felelősöket keresni és újabb értékes időt vesztegetni bírósági kártérítési perekre".
Molnár megerősítette, az őszi önkormányzati választáson polgármester-jelöltként elindul Újbudán, ahol jelenleg a fideszes Hoffmann Tamás a polgármester, miután 2010-ben Molnár - akkor már a fenti ügy gyanúsítottjaként - kevéssel alulmaradt vele szemben. A szocialista politikus erre utóbb úgy emlékezett vissza, hogy "a politikailag motivált ügy azzal érte el csúcspontját, hogy őt, az újraválasztásra esélyes polgármester-jelöltként ezer nap vizsgálódás után, a 2010-es önkormányzati választások előtt három nappal gyanúsítottak meg, beavatkozva a voksolás kimenetelébe, mert bizonyos politikai szereplők képesség híján büntetőfeljelentésekkel kívántak pozíciókat szerezni".
Politikai motivációt emlegetett az ügyben Lakos Imre, is, aki az ítélethirdetés után lapunknak azt mondta: kezdettől világos volt, hogy nincs ügy, hogy kreált a vád, mégis négy évig tartott, amíg ez bebizonyosodott. Úgy fogalmazott, a büntetőeljárásban úgy érezte, nem a vádhatóság igyekezett bizonyítani az ő bűnösségüket, hanem ellenkezőleg: nekik kellett bizonyítaniuk az ártatlanságukat. Mint mondta, a korrekt és tárgyilagos elsőfokú felmentő ítéletet a Kúria is helybenhagyta, és indoklásában megállapította, hogy a másodfokon hozott elmarasztó ítélet jogsértő volt. Lakos megjegyezte:"számoljon el a lelkiismeretével ezek után mindenki, aki ezen a kreált ügyön keresztül igyekezett minket meghurcolni: az ebből az elmúlt években politikai vagy üzleti hasznot húzóktól a megfelelési kényszerből cselekvő ügyészségig".
Megírtuk: a Molnár-Lakos perben hozott elmarasztaló ítélet nemcsak zavaros volt, hanem szubjektív feltételezésektől és tárgyi tévedésektől hemzsegett. Az ítélőtábla tényként kezelte egy, a kérdéses ingatlanügylet idején már rég nem az önkormányzatnál dolgozó tanú vallomását, amit egyébként a vádlottak a szembesítésen cáfoltak. A megkérdőjelezhető szavahihetőségű "koronatanú" vallomása alapján az ítélőtábla a verdiktet arra az életszerűtlen, logikátlan és jogilag is aggályos állításra alapozta, hogy bár a vádlottak minden cselekménye önmagában törvényes és jogszerű volt, ám e lépések összessége mégis jogsértő, hiszen a tanú, aki ott sem volt, állít valamit, és nincs alapos ok ezt kétségbe vonni.