- A médiában kezdted, aztán kommunikációs szakember lettél. Most újra a médiában vagy. Melyik az igazi?
- Nem kommunikáció mindegyik? Sokkal több az azonosság, mint a különbség közöttük. Egy újságírónak és egy vállalat kommunikációs vezetőjének is mondanivalója van a világnak. A cél az, hogy ezeket az üzeneteket a lehető leghatékonyabban juttassuk el azokhoz, akikhez szeretnénk. Hogy a célcsoportot nézőnek hívják, vagy ügyfélnek, vagy mondjuk egy jegybank esetében valamennyi magyar állampolgárnak, az lényegtelen. A fontos az, hogy hatékonyan működjön ez a színes sokcsatornás eszközrendszer, amit kommunikációnak neveznek.
- És te mitől értesz hozzá?
- Azt mások mondják rólam, hogy értek hozzá, de kénytelen vagyok lassan elhinni. Én eredetileg kertészmérnök vagyok, aztán jogász is lettem, de kijártam az újságíró iskolát is. Mindez azonban csak alapokat adott. Ami miatt azt gondolhatom, hogy talán mégis értek hozzá, az, hogy értem el sikereket. Sokan emlékezhetnek még az Este című műsorra, amit annak idején én állítottam talpra. Persze nem egyedül, de az én feladatom volt csapatot verbuválni. Később a Telekomnál - persze ugyancsak csapatban - részt vehettem egy átláthatatlanul szövevényes márkadzsungel - Telekom, T-Com, T-Mobile, T-Online, T-Kábel - megtisztításában. De eredménynek tekintem azt is, hogy a Magyar Nemzeti Bankban - ahol naponta voltak kommunikációs kihívások - Simor András kitölthette mandátumát, bár a 2010-es választások után erre nem sokan fogadtak volna. Ebben biztosan benne van a kommunikációs stratégia is.
- És te melyik kihívást szereted igazán?
- Mindegyiket, ezt őszintén mondom. De mindegyikben mást. A televíziózásban rettentően szerettem azokat a csapatokat és azokat az embereket, akikkel együtt dolgoztam. Elképesztő intellektusok vettek körül. Sok olyan emberrel találkoztam, akivel nemcsak a munka volt élmény, hanem az is, ha megittunk egy kávét a büfében és beszélgettünk. A Telekomnál tanultam meg, mi az, hogy üzleti kommunikáció és milyen a versenyszférában működni. Láthattam, miként méri egy rendkívül érzékeny műszer, a részvényárfolyam a tevékenység eredményét. Azonnal meglátszott, ha valamit elszúrt az ember. A Nemzeti Bankban pedig nagyon közel kerültem ahhoz, amit politikai kommunikációnak hívnak. Ott meg a forint árfolyamán látszott akár egy félreérthető félmondat.
- Ezek után milyen volt visszatérni a médiába?
- Továbbra is azt mondom, nem nevezném ezt visszatérésnek. Még akkor sem, ha most valószínűleg a korábbinál sokkal többet értek abból, milyen erők, milyen érdekek és milyen logikák működnek például azokban a politikusokban, akik bejönnek hozzánk egy-egy műsorba beszélgetni.
- Erre azért is szükséged lehet, mert nemcsak az Egyenes beszédet vezeted időnként, hanem önálló műsorod is van az európai parlamenti választás előtt.
- Ez egy négy adásból álló sorozat. Az ATV vezetése nagyon helyesen úgy döntött, hogy bár az EP-választás sosem mozgat meg annyi választópolgárt sehol, mint a parlamenti, de mégis fontos dolog, és érdemes róla beszélni. Azt szoktam mondani a műsor elején, hogy segítünk a választásban, bemutatjuk azokat az embereket, akiket a pártok alkalmasnak találnak, mert alkalmatlan emberektől nem várhatunk jó parlamenti képviseletet. A választás lehetősége a mienk, ahogy a következményeket is mi viseljük majd. Úgyhogy tessék őket megismerni, tessék kialakítani az álláspontot és tessék dönteni.
- Nem elég, hogy kevés embert mozgat meg ez a választás, még a Fidesz is nagyon visszafogta a kampányt. Miközben neked azt kell bizonygatni, hogy ez igenis fontos dolog. Nem vagy egy kicsit szkeptikus?
- Nem kicsit, nagyon is. Főleg azért, mert azt látom, hogy ez egy borzasztóan provinciális ország. A magyar hírfogyasztók többségének az érdeklődése véget ér az országhatároknál. Már korábban, az Esténél is azt tapasztaltam, hogy bármilyen érdekes külpolitikai témánál jobban érdekelte a nézőket valamilyen pitiáner belpolitikai iszapbirkózás. Hogy ennek mi az oka, azt nem tudom. De Ausztriában például a hírműsorok élén általában a külpolitika szerepel, csak utána jönnek az osztrák belpolitika eseményei. Magyarországon ez ma már elképzelhetetlen.
- Régen, az átkos időkben itt is pontosan ez volt a hírsorrend. Csak azóta átestünk a ló túlsó oldalára.
- Bár az utóbbi években ez az ország jó néhány pofont kapott - lásd hitelválság és valamennyi következménye -, még mindig nem tanultuk meg, hogy globalizált világban élünk. Nincs Kárpát-medence, nincs valamiféle turáni fal körülöttünk, ami védetté tesz a külső hatásokkal szemben. Ha valahol balhé van a világon, például Ukrajnában, ami most itt van egészen közel hozzánk, akkor másodpercek alatt érnek el bennünket a gazdasági, rosszabb esetben a fizikális hatásai.
- Akárhogyan is, alkalmazkodni kell a nézői érdeklődéshez. Tehát jelenleg a belpolitika az első.
- Az Egyenes beszédben például gyakorlatilag a műsorvezető és a napi felelős szerkesztő dolga, felelőssége összeállítani az aznapi műsort. Hiányérzetem csak amiatt van, hogy a kormányoldal, nevezetesen a Fidesz politikusai nagyon-nagyon ritkán jönnek be. És hiába hívjuk őket, az esetek többségében kitérnek.
- Nem lesznek ott műsorod péntek esti különkiadásában sem, amikor a pártok képviselői vitáznak. Ezt az adást eredetileg nem terveztétek. Mi történt?
- Az ATV is a sajtóból tudta, hogy a pártok - egyfajta önszerveződés alapján - vitát szerveznek az Európai Parlameni választások előtt. Az eredeti helyszín a Parlament lett volna és természetesnek gondoltuk, hogy a köztévé közvetíti. Arra készültünk, hogy ez a vita nálunk is látható lesz. Ezért vettük fel a kapcsolatot a szervezőkkel. A mögöttes okokat nem ismerem, de a vita végül televíziós felület nélkül maradt. Az ATV pedig vitatévé, nem is volt kérdés, hogy ebben a helyzetben dolgunk van és felületet adtunk a kampányérvek ütköztetésének. Ez lesz látható pénteken 18 órától. Sajnos nem lesz jelen valamennyi párt. A DK nem vitatkozik a Jobbikkal, a Fidesz pedig nem változtatott azon az álláspontján, hogy választási vitába nem megy bele. A többiek - amennyiben a pártok kitartanak elhatározásuk mellett - péntek este nálunk lesznek.
- A jobbikosokat már egyébként is hívjátok, például az Egyenes beszédbe.
- Ebben nagyon komoly szemléletváltás történt. A miértre két válaszom van. Az egyik elméleti, a másik nagyon gyakorlati. Az elméleti az, hogy tessék észrevenni, amit mondjuk a demokratikus média az elmúlt években csinált a Jobbikkal, nem volt hatékony. Hiszen a párt megerősödött a legutóbbi országgyűlési választásokon. A másoktól elpártolt szavazók jó része a Jobbiknál kötött ki. Nem működött tehát az a fajta karantén, amibe megpróbáltuk bezárni a Jobbikot. Mindenképpen ki kell próbálni valami mást. A gyakorlati válasz az, hogy belerokkan a televízió azokba a bírságokba, amelyeket hetente szab ki rá a médiahatóság, mivel a Jobbik láthatóan egészen tudatosan - és valamennyi párt közül a legtudatosabban - használja a médiatörvénynek az egyenlő megszólalásról szóló paragrafusát és naponta jelenti fel az ATV-t, amiért nem tudósít a rendezvényeiről és nem hívja be a politikusait. Márpedig ezt egy nem túlzottan jól kistafírozott kereskedelmi televízió nem engedheti meg magának.
- A gyakorlati részhez nincs kérdésem. Az elméletinél viszont azért felmerül, hogy te ezt a nézetet képviseled, vagy egyet is értesz vele?
- Is. Most meg kell nézni, változik-e bármit a Jobbik megítélése. Az elmúlt években meglehetősen sokat foglalkoztam marketinggel is és jól látható, hogy vannak politikafogyasztók akiknek - legalábbis a demokratikus pártoktól - nincsenek kielégítve a politikai vágyai. Tudjuk azt, hogy aki a Jobbik szimpatizánsa, mit keres a Jobbikban? Valaki kutatta ezt valaha komolyan? Nekem meggyőződésem, hogy a Jobbik szimpatizánsainak túlnyomó többsége nem a szélsőséget keresi ebben a pártban. Nem az antiszemitizmust, nem a kisebbségek elleni gyűlöletkeltést. Pontosan lehet látni például, hogy a Jobbik támogatóinak nagy része alapvetően bizalmatlan. Bizalmatlan a kormánnyal, az Unióval és intézményeivel, a bíróságokkal, a rendőrséggel és még a médiával szemben is. Erre a bizalmatlanságra a Jobbik láthatóan válaszokat ad. Miért nem tudja ezeket a válaszokat más is felkínálni az embereknek? Tessék elszeretni a Jobbik választóit!
- Ha ebben igazad is van, azzal azért vitatkozom, hogy a Jobbik támogatóinak nem jön be az antiszemitizmus vagy a rasszizmus, legalább egy kicsit.
- Hiszem, hogy nem elsősorban ezek a dolgok vonzzák oda őket. Sokkal erősebb mágnes a rend és a biztonság ígérete, a leszakadóknak kínált remény, amit a Jobbik sugallni próbál. Egyébként meg azt látom, hogy az a fajta összezárás, amit most hiányolnak például az ATV-től, csak akkor működik, ha egységes. Ma tízből nyolc médium beengedi a jobbikosokat, teret és felületet adnak neki, de nem tesznek fel nekik érdemi kérdéseket. Mi most azt akarjuk elérni, hogy ne csak elmondják az álláspontjukat, hanem kénytelenek legyenek valódi kérdésekkel szembesülni és válaszokat adni.
- Ahogy az egykor az Esténél történt. De az a maitól egészen eltérő köztévé volt.
- Láthatóan igen, de hogy a kettő között mi a különbség, azt azért nem tudom megmondani, mert a mait csak kívülről látom. Például azt, hogy a köztévé hírműsorai napjainkban kritika nélkül, vagy rendkívül kevés kritikával viseltetnek a kormányzati politika iránt, ami helytelen. Nem nagyon tudok mit kezdeni azzal, hogy kormánypárti, meg ellenzéki sajtó. Ahogy nincs kormánypárti szakszervezet sem, úgy nincs kormánypárti sajtó sem. A sajtó feladata abból adódik, hogy a fékek és ellensúlyok rendszerének része. Azaz mindig ellenzéki. Azért van, hogy folyamatosan feltegye a kérdéseket a kormánynak, rákérdezzen, biztos-e, hogy jó úgy, biztos-e, hogy rendben van, biztos-e, hogy pontos az elszámolás stb. És ne tapsoljon és örüljön a kormányzat valamennyi lépésének. És ettől még nem kell feltétlenül rosszindulatúnak, ellenségesnek, prekoncepciózusnak lennie a kormánnyal szemben.
- Annak idején, amikor az Este műsorvezetője voltál, te feltetted a kormány képviselőinek azokat a kérdéseket, amikről most beszélsz?
- Azt remélem, hogy igen. Ezt megerősíti, hogy voltak adásaink, ami után az akkori kormányzat prominensei üvöltöttek velem a telefonban, kikérve maguknak azt, hogy egy-egy kérdés elhangzott a műsorban.
- Pontosan emiatt kérdeztem, mert az rendben van, hogy te meg akartad kérdezni, de engedték is megkérdezni?
- Olykor kibuktak, de a munkámat nem veszítettem el. Hozzáteszem, sosem voltam végletesen kiszolgáltatva annak a dolognak, amit televíziózásnak hívnak. Akkor is úgy voltam vele, ha kirúgnak, elmegyek. Szereztem több diplomát, értek még máshoz is, akkor elindulok másfelé. Ez olyan szabadságot biztosított, ami miatt sokszor nem gyulladt ki bennem az a piros lámpa, aminek egyébként talán ki kellett volna gyulladnia, vagy másokban kigyulladt. De nem esett bántódásom. Még olyankor sem, amikor olyan témákkal foglalkoztunk, amikről tudtuk, hogy érdekli az embereket, bár a hivatalos szerveknél esetleg kiveri a biztosítékot. Az elveim pedig ma sem változtak.