Mundruczó Kornél nagy érdeklődéssel várt, Fehér Isten című filmjének vetítése után hosszas taps fogadta a stáb színpadra lépő tagjai szombat este a cannes-i filmfesztiválon. Megjelent kis csokornyakkendőjében Hagen, a film rokonszenves kutyaszereplője is, aki igen büszkének mutatkozott a reflektorok fényében.
A cannes-i nyitást követő vetítések sorában érdemes megemlíteni Abderrahmane Sissako Timbuctú című filmjét, amelyben Afrika csodás természeti szépségei ötvöződnek a földrész legkeményebb problémáival. A rendező mindezt hihetetlen éleslátással és filmes mesterfogásokkal tálalja. Erőteljes képekben jelenik meg a nőket megbélyegző vallási fundamentalizmus, amely a férfiak életét is korlátozza. A rendezőtől nem kis bátorságot követelt a téma, hiszen ezzel önmagát is veszélybe sodorja egy olyan országban, ahol a fanatizmus nem kevés áldozatot szedett eddig is.
Mike Leigh versenyfilme, a Mr. Turner az egyik legnagyobb festőművész, Joseph Mallord William Turner (1775-1851), igen rideg világát viszi a vászonra. Mindkét rendező megítélésében elsősorban a filmes iskola számít és nem a nemzetiségük. Sissako ugyanott, a VGIK stúdiójában tanulta a filmnyelvet, ahol Tarkovszkíj és Szokurov is, míg Leigh a színház világából jön. Filmjének főszereplője, Timothy Spall intenzíven alakítja a festőt, és ahogy írta "a vízesésekhez ment a szivárvány színeiért, megfigyelte a robbanást a lángjaiért, elkérte a tengertől legintenzívebb kékjét, az égtől a legnemesebb aranyát". A filmben a rendező a fények mestereként híressé vált festő életét tárja elénk, de a nézők mégis túl sok mesterkéltséggel találkoznak. Versenyben van Atom Egoyan Captives (Foglyok) című filmje, melyben Kevin Durand, Scott Speedman, Rosario Dawson alakítják a főbb szerepeket. Egy kislány nyolc évre eltűnik, majd bizonyos nyomok arra utalnak, hogy még él. A szülők és a rendőrség az igazság nyomába erednek. Egoyan visszatér kedvenc témáihoz (a meggyalázott gyermekkor, a megtagadott igazságtétel), és mindezt a krimi eszközeivel, de művészi érzékenységgel teszi. Óriási érdeklődés mellett mutatták be Cannes-ban vasárnapra virradó éjjel Gérard Depardieu főszereplésével a Dominique Strauss-Kahn bukott IMF-vezérről az amerikai Abel Ferrara rendezésében készült Welcome to New York című játékfilmet, amely nagyon vegyes fogadtatásban részesült.
A magyaroknak fenntartott sorban látható volt a Nemzeti Filmalapot kormánybiztosként vezető Andy Vajna is igen elegáns felesége társaságában. Mundruczó hatodik játékfilmje egy tizenhárom éves kislány és négylábú társának, Hagennek a történetét meséli el.
A filmfesztiválon Mundruczó Kornél így vallott új alkotásáról: "Az volt a célom, hogy közönségfilmet forgassak, így született meg a Fehér Isten, mely a napjainkban egyre konfliktusosabb szociális viszonyokat kívánja feltárni. Véleményem szerint, a globalizáció vitathatatlan előnyeivel párhuzamosan megerősödött a kasztrendszer.
A nyugati társadalmak legfőbb privilégiuma a felsőbbrendűség érzése lett, és ezzel lehetetlen nem visszaélni - gondolja a rendező. - Rólunk szól a történet, mi is részesei vagyunk ennek a privilegizált tömegnek. Pontosan ez a hozzáállás gerjeszti az erőszakot, ami hazugságot és féligazságokat teremt.
Úgy tűnik, mintha meg akarná szelídíteni a kisebbségeket, közben az a valódi célja, hogy elpusztítsa őket. Képmutató módon tagadja az illegalitást, és azt mutatja, hogy nem hisz a szociális kiegyezésben, az együttélés lehetőségében sem. A kisebbségek helyett azonban állatokról mesélek a filmemben.
Egy olyan fajról, mely valaha barátja volt az embernek. Az ember viszont elárulta
és így ellene fordul, hogy érvényre juttassa létjogosultságát. A bosszú elemeit akartam vegyíteni a filmemben a mesék moralitásával, dinamikus, élő, szentimentális stílusban.
Afelől semmi kétség, hogy amikor egy barátság elárulásáról van szó, a nézőnek állást kell foglalnia. Azt akartam, hogy Lili (a főszereplő), mint egy tükörben mutassa nekünk a film teljes tartalmát. És mivel ő egy bátor, tisztességes lány, nem követi a nyájat, a mi nyájunkat.
Ami nem más, mint az apáké, a szülőké és a rokonoké. Neki van elég bátorsága ahhoz, hogy ellentmondjon, fellázadjon akár az életét kockáztatva is. Az a célom, hogy a közönség szurkoljon Hagennek, hogy lázadjon fel, és Lilinek, hogy megértse, hogy a lázadás jogos.
Így a néző egy megtisztulási folyamaton megy át és úgy dönthet, hogy nem áll be a hazug felnőttek sorába. Filmemben a kutya az örök kirekesztettek szimbóluma, aki számára a gazdája maga az isten. Egyébként is mindig érdekelt Isten létezésének kérdése. Valóban fehér? Vagy mindannyiunknak van egy saját istene?
A fehér ember sokszor bebizonyította már, hogy csak a hódításra képes és az uralomra. Ez a hozzáállás sok ellentmondást rejt magában, ezért izgat annyira. Ez a filmem eltér a korábbiaktól. Tíz év után azt éreztem, hogy életem és pályám egy időszaka végleg lezárult.
A "Szelíd teremtés" volt ennek a korszaknak az utolsó alkotása. Úgy érzem, felnőttem. Olyan filmek iránt kezdtem érdeklődni, melyekhez más kifejezési formák kellenek, mint a korábbiakhoz. Mivel hanyatlik a kultúra, úgy éreztem, a nagyközönséghez kell fordulnom, ami viszont új formanyelvet kér tőlem. A munka során sok nyitott kérdéssel találkoztam, és az, hogy ne mindig ugyanazokat a válaszokat ismételgessem, ösztönzőleg hatott rám."
A film utolsó negyven percében különösen meglepő képsorokat látunk. Erről a rendező így nyilatkozott: "Ezek olyan pillanatok, amikor a tömeg fellázad. Ma Európa legnagyobb félelme éppen az, hogy a tömegek fellázadnak. Ezt próbáltam szimbolikus képekben ábrázolni. Moralizáló filmről van szó, amely erkölcsi kérdéseket vet fel, és úgy vélem, a néző eljut a megfelelő következtetésekhez. Számomra az a legfontosabb, ha a néző szíve hevesebben ver a filmem nézve."
A vetítés utáni partin a Népszava néhány kérdésére a rendező elmondta: filmje mindenekelőtt politikai melodráma, a mai Magyarország társadalomkritikája, de általában Európáé is. A film úgy kezdődik, mint egy családi mozi, majd úgy folytatódik, mint egy kutya-történet, és tovább, mint egy társadalmi dráma, végül pedig szinte hitchcocki thrillerbe, vagy Spielberg-movie-ba torkollik.
"Nagyon sok energiát fektettem ebbe a filmbe. Szerintem Kelet-Európa igen gyorsan és nagyon megváltozott az utóbbi 8-10 évben. Kaotikussá vált, miközben bensőjében nagyon is megőrizte a régi felfogást, a szabadságot és a demokráciát illetően. Azt gondolom, a Kelet ellentmondásai ugyanazok, mint a Nyugatéi, ugyanazokat a problémákat kell megoldanunk."
A Fehér Isten a fent említett műfaji váltások okán merész ugrásokkal teli film. A váltások oly hirtelenek, hogy a közönségnek ideje sincs ezen tűnődni, inkább átadja magát a történet ritmusának, a gyönyörű képsoroknak és a remek szereplők játékának.
Várhatóan nagy közönségsikerre számíthat a film. Mundruczó alkotásának hála, a fesztivál a valódi versenyfilmek világába lépett. Nagyot szólt a mű, s ettől kezdve már nemcsak Hitchcock madarai, hanem a városok utcáin elszabadult kóbor kutyák falkáinak rémképe is kísérthet majd bennünket.
