Egy osztrák megvette, bérbe adta, s egy német céggel műveltetné a magyar földet - adta hírül a hét végén a Veszprém megyei lap online kiadása. Az senkit nem érdekel, hogy három helyi földművelőnek van elvetett gabonája, repcéje a szóban forgó, beszántásra ítélt 40 hektáros területen.
Azaz, mégis: a megyeri polgármester, Pajer Kristóf és a képviselő-testület igyekszik segíteni a gazdáknak. Hazánk legkisebb önálló közigazgatású települése nem szeretne Kishantos sorsára jutni, mondta a polgármester.
Ezért minden törvényes eszközzel igyekeznek megvédeni a már elvetett búzát és repcét a külföldi befektetők betárcsázási szándékától.
Ugyanis már utasítást kaptak a traktorosok, hogy haladéktalanul kezdjék meg a kijelölt termények megsemmisítését attól függetlenül, hogy a földhasználati jogok tisztázatlanok.
Pajer hangsúlyozta, hogy jogerőre nem emelkedett, be nem jegyzett földhasználat alapján próbálnak birtokon belülre kerülni az új használók, úgy hogy ezek a területek még a mostani mezőgazdasági év kezdetén, tavaly szeptemberében, az előző tulajdonossal kötött érvényes szerződés alapján az érintett gazdák földhasználatában voltak.
A területek védelme érdekében a polgármester az önkormányzat tulajdonában lévő utakat a belvízi helyzetre való tekintettel most lezáratta, hiszen az útzár a jogszerű földhasználók mezőgazdasági tevékenységét nem gátolja, csak megakadályozza a betárcsázást.
A haló poraiból a Falumegújítási Díjig, és számtalan nemzetközi elismerésig - rengeteg munkával, és sok sikeres pályázattal - eljutott települést derült égből villámcsapásként érte a Nemzeti Élelmiszerlánc Biztonsági Hivatal (NÉBIH) tavaszi határozata. Ez kimondta ugyanis, hogy egy település nem minősül ügyfélnek a közigazgatási területén történő és azt befolyásoló beruházás esetén.
Megyer, a 2006-os energia-fűzfa telepítési láz megelőzése érdekében helyi rendeletében szabályozta, hogy csak hagyományos mezőgazdasági tevékenység folytatható a határban, azaz például búza, kukorica termeszthető, és ha valaki fát szeretne telepíteni, a régi magyar fajok közül választhat. Első olvasatra ez egyszerű és közérthetőnek tűnik.
Egy 30 év körüli osztrák nő viszont felvette a magyar állampolgárságot - természetesen erről az osztrák hatóságot elfelejtette értesíteni, mert Ausztria nem engedi a kettős állampolgárságot 1956 óta, mondja a polgármester -, de így már jogosult lett hazánkban földet vásárolni.
Ezt követően Megyeren és a szomszédos falvakban vásárolt 40 hektár földet, amit csak az egyik település jegyzőségén függesztett ki (ahol a legkevesebbet vette) - pedig ez mindenütt kötelező -, majd az így megszerzett birtokokat bérbe adta egy külföldi tulajdonosi körű betéti társaságnak. Még ezzel sem lenne gond, ha az érintett település hosszú távú terveit figyelembe vennék.
De ők a Marcal ökológiai védelmét szolgáló legelőket is fel akarják szántani, a mintegy 110 millió forint turisztikai fejlesztést végrehajtó csöpp település közvetlen határában - mondta a polgármester -, és egy régi földvár (a sümegi vár elődje) területén energiafákat akarnak ültetni a helyi érdekeket figyelmen kívül hagyva, mindenfajta együttműködéstől elzárkózva, de a magyar kormányhivatalok segítő határozataival felvértezve.
A NÉBIH döntése egyértelműen kimondja, hogy egy ilyen volumenű beruházás, tájkép-átrendezés esetén az önkormányzatnak nincs beleszólása a döntésekbe.
Már az érthetetlen a közösség számára, hogy egy helyi rendeletet hogy tudhat az élelmiszer-hatóság felülbírálni, s vajon mi szükség van az önkormányzatokra, ha a helyi fontos ügyek intézéséből ki vannak zárva.
A mára kialakult botrányos helyzet miatt a megyeri képviselő-testület hétfői rendkívüli ülésén védettség alá kívánja helyeztetni a kérdéses területet.
