- Ott volt a Gundelben múlt szombaton?
- Nem.
- Nem kapott meghívást a kormányfőtől?
- Nem kaptam, de nem érzem úgy, hogy engem feltétlen meg kellett volna hívni. Kormánytagok és családtagjaik, illetve barátok voltak jelen; egyik körbe sem tartozom. Nagyon jó programom volt aznap este.
- Ez valóban a miniszterelnök magánprogramja volt?
- Erről a miniszterelnök urat kell megkérdezni. Én is csak annyit tudok, amennyit a sajtóban olvastam. Nincs a miniszterelnöknek beszámolási kötelezettsége a frakció felé a magánrendezvényéről.
- Ön a parlament törvényalkotásért felelős alelnöke, illetve a törvényalkotási bizottság elnöke lett. Orbán Viktornak köszönheti a posztját?
- Nem tudom, hogy ezt nevekhez kell-e kötni. Az ilyen jellegű választott tisztségekről általában a Fidesz elnöksége szokott tárgyalni. Én Kövér Lászlóval beszéltem ennek a lehetőségéről.
- Megtiszteltetésnek tartja a posztot?
- Igen. A sajtóban sem csináltam titkot abból, hogyha nem muszáj, akkor nem a kormányzati, hanem a parlamenti munkában szeretnék részt venni.
- Ez egy új bizottság, ami korábban nem létezett. Hogyan fogja csinálni, mik az elképzelései?
- A munkámat majd minősítik a kollégák, a kormánypárt, az ellenzék és a sajtó. Azt remélem, hogy az új házszabály eljárásrendje miatt a törvényhozás egésze megfontoltabb, kiszámíthatóbb lesz és a törvényalkotási bizottság munkája is ehhez tud illeszkedni.
- Ugyanakkor már hétfőn, az első törvény - a kilakoltatási moratórium - elfogadásakor eltértek a házszabálytól, ráadásul visszamenőleges hatályú törvényt alkottak. Nem lehetett volna ezt az előző ciklus végén megtenni?
- A törvénynek nincs visszamenőleges hatálya, a kihirdetést követő napon lép majd hatályba. Az előző ciklus végén azt szerettük volna, ha a Kúria már decemberben teljes körű döntést hoz a devizahitelekkel kapcsolatos valamennyi kérdésben. Beleértve az egyoldalú kamatemelések, illetve az árfolyamrés alkalmazásának kérdését. Ezek azért jelentősek, mert átlagosan a törlesztő részletek növekményének körülbelül 45 százaléka e két tételből áll. Miután ez nem történt meg, meg kellett hosszabbítani a moratóriumot, amely mindaddig fennmarad, míg nem dönt a Kúria és azután Országgyűlés.
- Mennyiben fog változni a parlament munkája az előző négy, vagy az előző 24 évhez képest?
- Szerintem változni fog, és ha az utolsó nem csupán négy, hanem egy évtizedet nézem, akkor remélem, hogy gyökeresen fog változni. Akik régóta képviselők - pártpolitikai hovatartozásra való tekintet nélkül - azt mondják, hogy korábban, a rendszerváltozás utáni első két-három ciklusban még volt jelentősége a parlamenti vitáknak, a pártok nem kizárólag a választók felé kommunikáltak, egymást is igyekeztek meggyőzni. Mára csak a kifelé szóló kommunikáció maradt, ami persze fontos, és léteznek olyan parlamenti műfajok, amelyek szinte kizárólag erről szólnak: a napirend előtti felszólalások, az interpellációk, az azonnali kérdések. De a törvények vitája nem feltétlenül kellene, hogy ilyen legyen. Miután azt láttuk, hogy a bizottság az, ahol a leginkább szakmai, egymást meggyőzésére irányuló viták folynak, azt gondoltuk, hogy előremutató lesz, ha a törvényalkotásban a bizottsági munka kap nagyobb szerepet.
- Ami még inkább háttérbe szoríthatja az ellenzéket, hiszen a bizottsági üléseket nem figyeli a közvélemény.
- Ezzel két okból sem értek egyet. Egyrészt, mert az általános vita nem változik, a bizottsági szakasz után is lesz a plenáris ülésen az eddigi záróvitához hasonló vita. Továbbá az ellenzék kérésének eleget téve kötelezővé tettük, hogy a törvényalkotási bizottság üléséről az állandó közvetítés lehetőségét biztosítani kell.
- Mindenesetre, hogy rögtön eltértek a házszabálytól, nem arra utal, hogy javulni fog a törvényhozás munkája.
- A mindenkori Országgyűlésnek biztosítani kell, hogy négyötödös többséggel eltérjen a házszabálytól. Ez csak akkor lehetséges, ha kormány és ellenzék egyetért. Fontos, hogy a törvényhozás rugalmassága garantált legyen. Nagymértékben csökkentettük azoknak az eljárásoknak a számát, ahol csak a kormánytöbbségnek van lehetősége valamilyen eljárási gyorsításról dönteni. Ilyen a kivételes eljárás, amiből eddig 24 lehetett egy évben, most összesen nyolc, tehát félévente négy. És ilyen a sürgősségi, amiből most félévente hatra van lehetőség. Általánosságban a törvényhozás rendje kiszámíthatóbb és lassúbb lesz az új házszabállyal.
- Mi lesz az egyéni képviselői indítványokkal, hiszen az előző ciklusban szinte ezzel kormányoztak?
- Biztos, hogy ebben a ciklusban is fogunk vele élni. 1990 óta az alkotmány változatlan: képviselő, bizottság, a köztársasági elnök és a kormány kezdeményezhet törvényt. Ennek ellenére szerintem a képviselők által kezdeményezett törvények aránya valamelyest csökkeni fog.
- Volt olyan ciklus, amikor az ellenzék értékén felül szerepelhetett a parlamentben. Ám az előző négy évet nem ez jellemezte...
- Az, hogy az ellenzék mennyiben tud értékén felül szerepelni, nagyban függ a magyar politika éppen aktuális viszonyaitól, és ezek a viszonyok 1990 óta sose voltak ideálisak. Mindkét oldal részéről gesztusokra lenne szükség ahhoz, hogy ez megváltozzon. Szerintem ilyen volt, amikor Kövér László házelnök éppen a törvényalkotási bizottság ülésén elismerte: bizonyos fokig jogosak voltak az elmúlt négy évre vonatkozó ellenzéki kritikák, amelyeket a házszabály ezért orvosolni kívánt. A másik oldalról is szükség lenne gesztusokra, és ebbe nehezen fér bele például, hogy az ellenzék a miniszterelnök megválasztása után pánikszerűen rohan ki az ünnepélyes eskütételről. Ilyen korábban nem fordult elő.
- Olyan sem volt, hogy a miniszterelnök ne mutatott volna be programot.
- Emögött szerintem indokolt, megvitatott és racionális döntések állnak. Korábban a kormányprogramról és a miniszterelnök személyéről a Ház egy szavazással döntött. A kormányprogramnak nem volt érdemi funkciója, nem volt számon kérhető, általános irányelveket, sokszor inkább vágyakat tartalmazott. Az alkotmányozás időszakában kifejezetten amellett voltam, hogy mivel a kormányprogramnak eddig sem volt alkotmányos funkciója...
- Jól értjük, elismeri, hogy 2010 előtt nem mondták, hogy alkotmányozni fognak?
- Egyáltalán nem. Nem mondtam ilyet. Orbán Viktor, aki miniszterelnök-jelöltként nem volt illetéktelen a kérdésben, 2009 novemberében elmondta: ha lesz lehetőségünk, akkor új alkotmányt fogadunk el a közjogi rendszer alapjainak a felborítása nélkül. Én most kizárólag arról az alkotmányozás során felmerült vitáról beszélek, hogy helyes-e az alkotmánynak az a korábbi rendelkezése, amely a miniszterelnök személyéről és a kormányprogramról való szavazást összekötötte. És ez szerintem nem volt helyes, mert a kormányprogramok jogi értelemben nem voltak számon kérhetőek, politikai értelemben pedig általános megállapításokat tartalmaztak.
- Ez a változás nem érinti a konstruktív bizalmatlanság intézményét?
- Éppen ezáltal vált koherenssé a rendszer. Hiszen a konstruktív bizalmatlansági indítványnál eddig se volt feltétel kormányprogram; egy szavazással kormányprogram nélkül le lehetett váltani a régi miniszterelnököt és megválasztani az újat.
- Céloztunk rá, hogy 1994-98 között az ellenzéki jogosítványok felül voltak reprezentálva. Ilyen gesztusok az előző ciklusban nem voltak. Sőt, önök eltörölték azt a szabályt, amely négyötödös többséghez kötötte az alkotmányozást.
- Nem kellett eltörölni, ugyanis ez a rendelkezés a következő Országgyűlés az alakuló ülésének napján, vagyis 1998. június 16-án hatályát vesztette. Megdicsérhetjük az akkori kormánytöbbséget e visszafogottságért, de ennek a szabálynak az volt a legfőbb oka, hogy az alkotmányozás alapvető kérdéseiben az MSZP közelebb állt az akkori ellenzéki pártok jó részéhez, mint a koalíciós partner SZDSZ-hez.
- Bizonyos kérdésekben...
- Szerintem a jelentős kérdések nagy többségében. De megnézhetjük, hogy a kétharmaddal milyen esetekben élt az akkori többség. Az 1994 megválasztott képviselők úgy szüntették meg a polgármesteri és a képviselői összeférhetetlenséget, hogy a törvényt harminc napon belül módosították, az önkormányzati választásokról szóló törvényt pedig másfél hónappal a választások előtt tették egyfordulóssá - nem úgy, mint mi, akik az országgyűlési választások esetén két és fél évvel a választások előtt a törvény elfogadásával világosan rögzítettük, hogy a választások egyfordulósak lesznek.
- Milyen jól járt 2006-ban a Fidesz ezzel a szabállyal, hogy a képviselői indulhattak polgármesternek.
- Fontos megállapítás. Senkinek ne legyen illúziója, hogy van olyan választójogi törvénymódosítás, amivel csak az egyik oldal fog jól járni. Egyik esetben az egyik oldal jár jól, de előbb-utóbb eljön az idő, amikor majd a másik javára szolgál.
- Ugyanakkor az új alaptörvény megalkotásakor önök csak gyenge kísérletet tettek a konszenzusra. Vagyis lényegében egy párt fogadta el.
- Még ha az kettő is. De ami a lényeget illeti: az ellenzékkel való kompromisszum kapcsán nekem 2010-ben voltak illúzióim. De a magyar politika hidegháborús légköre olyan, hogy végül arról kellett dönteni: vagy nem fogadunk el új alkotmányt, vagy pedig a kormánytöbbségre támaszkodva fogadunk el. Egész egyszerűen nem állnak ma fönn a politikai bizalom tekintetében azok a feltételek, amelyek a kormány/ellenzék választóvonalon túlnyúló többség biztosításához szükségesek.
- És akarnak tenni annak érdekében, hogy enyhüljön ez a légkör?
- Mindkét oldalnak végig kell gondolni, mit tett jól és rosszul. Nem gondolom, hogy önmagában a választási eredményt a jobboldal teljes önigazolásnak, a baloldal pedig totális igazsághiánynak kell, hogy tekintse. A törvényalkotás menetén indokolt volt változtatni, ezt a házszabállyal megtettük. Nem lényegtelen, hogy legalább alkalmanként találjanak meghallgatásra az értelmes ellenzéki javaslatok. De a másik oldalnak legalább ennyi végiggondolnivalója van. Jót tett-e nekik és az ország egészének, hogy a belpolitikát külföldre viszik? Jót tesz-e az, hogy minden fennálló nézetkülönbséget a lehető legbrutálisabban tüntetnek föl? Nem biztos például, hogy alkotmányjogi felfogásbeli különbségeket demokrácia-diktatúra vitává kell tenni.
- Ha jól emlékszünk, először 2003-ban fogadott el a Kereszténydemokrata Internacionálé Orbán Viktor inspirációjára egy Magyarországot elítélő nyilatkozatot?
- A lisszaboni határozat állandó hivatkozási alap a másik oldalról, de ha valaki megnézi, akkor az távolról sem hasonlítható össze hangnemében azokkal a határozatokkal, amelyeket az elmúlt négy évben fogadtak el. És annyi önkritika a másik oldaltól is elvárható, hogy elismerjék: a rendszerváltozás óta az alapvető emberi jogok egy jogállamban elfogadhatatlan módon egyedül 2006 őszén csorbultak. Annál súlyosabb bűn egy jogállamban nincs, mint hogy a rendőrség a rendbontók és az alkotmányos alapjogot békésen gyakorlók között nem tud különbséget tenni. A kettő közötti különbségtétel annyit jelent, hogy jogállam van az országban, vagy nincs.
- Visszatérve a parlamentre: minden héten fognak ülésezni?
- A nyári rendkívüli időszak végéig biztosan heti rendszerességgel lesz ülésezés. Az ezt követő időszakra vonatkozóan semmilyen döntés nem született. Ha a Ház két hétre előre fogadna el napirendet, akkor is biztosítani kell, hogy az ellenzéki ellenőrzési jogosítványok - napirend előtti felszólalás, kérdés, azonnali kérdés, interpelláció - az eddigi időkeretben álljanak rendelkezésükre. Ezt ebben az esetben is könnyen meg lehet oldani, ha esetleg két hétre fogadunk el napirendet, akkor is van heti ülésezés, úgy hogy az egyik héten kétszeres időben van lehetőség interpellációra, a másik héten pedig kétszeres időben van kérdés, azonnali kérdés. A mostani bizottságon belüli részletes vita mellett ez logikusabb lenne, de ebben nincs döntés. Az biztos, hogy július közepéig heti rendszerességgel lesz parlamenti ülés
- Tehát összevonnák két hét interpellációit és két hét kérdéseit?
- Ha ilyen döntés születne, akkor az egyik héten interpelláció lenne dupla időkeretben, a másik héten kérdés, illetve azonnali kérdés. Nem a jogállam létének, hanem a minőségének kérdése, hogy az ellenzék ellenőrzési eszközei heti rendszerességgel biztosítottak-e. Abban az ellenzék sem biztos, hogy érdekelt - főleg ilyen nagy egyéni választókerületeknél -, hogy még többet kelljen a parlamentben lenni, mert a bizottsági részletes viták miatt most már nem lehet egy időben plenáris és bizottsági ülést is tartani. Tehát a hétfői és a keddi nap mindig parlamenti ülésnap lesz, hétfőn általában a napirend elfogadásával, kedden pedig végszavazásokkal. Így szerdán kerülhet sor a szakbizottsági ülésekre és csütörtökön a törvényalkotás bizottsági ülésére. Ha van sürgős eljárás, akkor hétfő délelőtt még a törvényalkotási bizottság tud ülésezni. Ez így is nagyobb jelenlétet és leterheltséget kíván meg a képviselőktől.
- Mi a garancia arra, hogy a kétharmad nem változtat, ha a kedve úgy hozza?
- Biztos, hogy lesznek változtatások, mert a házszabály is íróasztal mögött született, tehát a gyakorlat fogja megmutatni a hibákat. Például a házszabálytól eltérés mindig is a jelenlévő képviselők négyötödéhez volt kötve. Ezt elrontottuk, és pillanatnyilag az összes képviselő négyötöde szükséges, ami indokolatlan, vissza kell állítani a jelenlévők négyötödére. De hogy maga a struktúra alapjaiban változzon, én erre nem látok okot.
- Hol készülnek majd a törvényjavaslatok, mert az előző ciklusban ezt nem lehetett tudni? Például Menczer Erzsébetről nehéz elhinni, hogy médiatörvényt ír.
- Konkrét ügyekben az előterjesztőket kellene megkérdezni. Azt tudom, hogy végre egy teljesen tiszta - jogalkotásért felelős - igazságügyi minisztérium lesz, ami szerintem pozitívum, mert nem biztos, hogy a jogalkotás minőségének használ, ha a tárca rendészettel vagy közigazgatással is foglalkozik. A törvényalkotási bizottságnak is kiemelt jelentősége van, hiszen a kormánynak utoljára itt van beavatkozási lehetősége a törvényjavaslatokba. Megszűnik az a lehetőség, hogy az utolsó pillanatban, zárószavazás előtti módosító indítványokkal az adott törvényt, vagy akár más jogszabályokat is át lehetett írni.
- Parlamenti alelnökeként, hogyan tud majd együtt dolgozni a jobbikos Sneider Tamással, aki részben a Fidesz szavazatainak köszönhetően szintén alelnök lett?
- A törvényalkotási bizottság vezetése az ülést vezető alelnökökkel való szoros közös munkálkodást nem igényel. Sneider Tamás jelölésével a Jobbik azt bizonyította, hogy a frakció a jelölési joggal, amit 24 éve soha senki nem vont kétségbe, nem tudott megfelelően élni. Rosszabb a helyzet, mint 2010-ben volt, mert akkor a Jobbik-frakcióból messze a legalkalmasabb Balczó Zoltán jelölték, most pedig a nyilvánvaló provokáció szándékával t. Ez azonban nem változtat azon, hogy a frakciók az összes frakcióvezető által aláírt közös indítványként terjesztették elő a tisztségviselőket. Az Országgyűlés kizárólag azért szavazhatott Sneiderről, mert ő az LMP és az MSZP jelöltje is volt. Ám ha aláírunk hétfőn este egy megállapodást Mesterházy Attilával és Schiffer Andrással, akkor kedden ettől eltérően szavazni nincs okunk.
- Tehát ön is megszavazta Sneidert?
- Megszavaztam. Miután a frakciónk háromtagú delegációjának tagja voltam, nem tartottam volna helyesnek, ha nem így teszek. Igyekszem a legritkábban kiszavazni a frakcióból és nem azért, mert valamilyen retorziótól kellene tartani. Azt hiszem, hogy szándékosan csak a Schiffer-féle állambiztonsági iratok nyilvánosságával kapcsolatosan szavaztam a frakcióval ellentétesen, más ügyben nem. Nem tartom elegánsnak a frakciótöbbséggel szemben, ha valaki annak tudatában, hogy a többség nélküle is adott, azzal kíván magának a szembenálló tábortól jó pontokat szerezni, hogy vitás ügyekben az ellenzékkel szavaz. Itt egyáltalán nem Sneider alkalmasságáról szavazott a Ház, hanem arról, hogy a valamennyi frakcióvezető által aláírt közös indítványt és a 24 éves parlamenti szokásjogot fenntartjuk-e, vagy sem. Mert ha nem tartjuk fönn - ami szintén lehet legitim álláspont -, akkor elkezdhettük volna vizsgálni azt is, hogy vajon korábban és most is valamennyi országgyűlési tisztségviselőnek jelölt személy a legalkalmasabb-e az adott tisztségre a saját frakciójában. Ez még nagyobb veszélyekhez, a politika hidegháború további elmélyüléséhez vezetne.
- Ám az MSZP és az LMP már hétfő este közölték, hogy nem fogják megszavazni.
- Mindenki eldöntheti, hogy korrekt eljárás-e, ha az általuk is írásban támogatott jelöltet nem szavazzák meg. Hiszen Sneider nem lett volna az Országgyűlés alelnöke, ha az MSZP és az LMP a közös indítványt nem írja alá.
- De akkor nem lett volna az ellenzéknek egyetlen jelöltje sem, ha jól értettük Rogán Antalt és Kövér Lászlót.
- Néhány héten belül lett volna, legfeljebb nem az alakuló ülésen. Mindenki eldöntheti, hogy ez így megérte-e vagy sem. Mi úgy gondoljuk, hogy továbbra is döntően a jelölő párt felelőssége, hogy alkalmas vagy alkalmatlan személyt jelöl. Ha viszont ebben valamennyi párt egyetért és a jelölés közös, akkor furcsa, ha másnap az általa is aláírt indítvánnyal ellentétesen szavaz.
- Nem fog ez a döntés visszaütni a Fideszre? A nyugati sajtónak nehéz elmagyarázni, hogy nem a Fidesz szavazta meg ténylegesen Sneidert.
- Nekem nincsenek már olyan illúzióm, hogy mi tudunk olyat tenni, ami a nyugati sajtó egy részének a szemében pozitívum lesz.
- Miért értik mindig félre a Fidesz egyes lépéseit?
- Ezt nem állítom. Biztos, hogy voltak jogos kritikák is. Az viszont meggyőződésem, hogy a cikkek jelentős része mögött, vagy rosszindulatú interpretáció, vagy durva tárgyi tévedések állnak. Ebben a kérdésben is kevés olyan cikket olvastam, ami korrekt módon leírja, hogy az Országgyűlésnek jogi értelemben kizárólag azért volt lehetősége Sneider személyéről szavazni, mert valamennyi frakcióvezető a többi tisztségviselővel együtt őt is közösen jelölte.