Tegnap jöttem haza Munkácsról, ahol részt vettem egy nagyon megható ünnepségen. Május 14-ikén volt pontosan 70 éve, hogy ebből a városból, meg a környéki falvakból, a nyilasok, csendőrök elhurcoltak több, mint 28 ezer szerencsétlen zsidó embert Auschwitzba, ahonnan 1945 tavaszán csak 2000 tértek vissza. Innen hurcolták el a drága édesanyámat meg a testvéreit. A munkácsi polgármester, Lengyel Zoltán úr kérésére, nagyon sok ablakban, hétfő este, égtek a mécsesek, gyertyák emlékezve azokról, akik semmiért haltak meg, vagyis csak azért mert zsidók voltak. Pedig ők is akartak élni, akartak gyermekek nevelni, és örülni az életnek. De a kegyetlen sors másképp rendezte el az életüket. A hátaraállomáson, visszatérőben, megvettem a szeretet lapomat a Népszavát, és elolvastam az a cikket, amelyik "szegény" Haraszti György történészről szólt, aki '"véletlenül" néhány héttel ezelőtt aláírt egy szerződést a Veritas "céggel". Nagyon felháborodtam ezen. Mert Haraszti úr nagyon jól tudja, hogy véletlenek nem léteznek, egy normális ember, normális körülmények között csak átgondolva dönt fontos dolgokról. A napokban a Népszavában volt egy interjú a Kossuth-díjas művésszel Jávori Ferenccel, aki megemlítette, hogy egy munkácsi csoda rabbi azt mondta, hogy véletlenek nincsenek. Értem, hogy Haraszti akart magának még egy fontos pozíciót elfoglalni, meg rengeteg pénzt keresni, itt minden érthető. És ő jól tudta, hogy a Veritas vezetője a Kamenec-Podolszkij deportálást egy "csekély" idegenrendészeti manővernek nevezte. Ezért is szeretném nagyon határozattan kijelenteni azt, hogy Haraszti György nem lehet a Holokauszt Központ igazgatója, mert egy ilyen ember csak szégyent fog hozni ránk, magyar származású zsidó emberekre. A hazudozás a "véletlen mellé beszédek", egy ilyen komoly beosztásban nem elfogadhatóak. Ezt Harasztinak meg kell érteni, és nyugodtan maradhat dolgozni ott a Veritas-nál. Gondolom, hogy ezt a MAZSIHISZ is így értelmezi, mert ha nem, az nagyon kellemetlen helyzetbe helyezi azokat, akik 70 éve gyászolják a drága szeretett hozzátartózókat. És könnyekkel kűzködve mondanak egy kaddist emlékükre.