Se szeri, se száma a szurkolói erőszakról szóló híreknek. Egy-egy mérkőzés tudósítása inkább fekete krónikába, mint sportoldalra kívánkozik. Mit mondjunk a békésnek hitt brazil szurkolók legutóbbi incidensének hírére?
Múlt pénteken az egy hónap múlva kezdődő brazíliai világbajnokságnak is otthont adó Recifében áldozatot követelt az erőszak. A másodosztályú Santa Cruz–Paraná meccsen botrány tört ki, az Arruda Stadion rendezett találkozó lefújása után a huligánok leszereltek három vécécsészét, és kidobták azokat a stadionból az utcán kiabáló rivális táborra.
Hárman súlyosan megsérültek, egy ember pedig azonnal meghalt. Mint kiderült, az áldozat a recifei Sport Club szurkolója volt, aki csak kíváncsiskodásból ment ki a mérkőzésre. A tetteseket még nem sikerült elfogni.
A hasonló incidensek a békésnek tekintett Brazíliában sem párját ritkítók immár. Tavaly ősszel adtunk hírt róla, hogy kiszállt a brazil Vasco da Gama támogatásából a Nissan autógyár, mivel a labdarúgócsapat szurkolói az utóbbi időben többször is erőszakos cselekményekkel okoztak botrányt.
A japán cég – amely nem sokkal korábban kötött négyéves szerződést a klubbal – közleménye szerint az erőszak összeegyeztethetetlen az autógyár filozófiájával. Az erőszak nem csupán tőlünk távol zajlik: az európai stadionoktól sem mentes. Múlt szombaton Rómában, a Napoli-Fiorentina Olasz Kupa döntő előtt mellkason lőttek egy szurkolót.
A La Repubblica című napilap beszámolója szerint a 30 éves férfit súlyos állapotban szállították korházba, egy rendőrt pedig egy petárda sebesített meg. További két szurkoló is megsebesült, őket szintén kórházban kezelik. A kupadöntőt eredetileg 21 órától rendezték volna meg, a kezdés azonban háromnegyed órát csúszott.
Ha nem erőszakról, az ellenfél szurkolóinak megalázásáról lenne szó, kalapot emelnénk a szurkolói ötletek előtt. A dortmundi drukkerek akciója például vicclapba illő lehetne, ha nem vágófegyver az eset főszereplője.
Történt ugyanis, hogy dortmundi szurkolók egy csoportja olyan, Schalke-szurkolóknak szánt matricákat helyezett ki lámpaoszlopokra, amelyekbe borotvapengét rejtettek.
A fényreklámokon, plakátokon és szemeteskukákon talált matricákon ez a felirat volt olvasható: „Halál és gyűlölet az S04-nek”. A megalázó feliratot néhány Schalke-szurkoló megpróbálta letépni, ám a pengék összevagdosták őket.
Egy házzal arrébb, egy másodosztályú Bundesliga-mérkőzésen 800 drezdai szurkoló került szembe 900 rendőrrel. A drukkerek törtek-zúztak, a rendőrök gumibottal és gázspray-vel próbálták megfékezni őket. Sokak megsérültek, 22 randalírozót előállítottak.
Svédországot általában nem azonosítják a futballhuliganizmussal, de még ott is történt haláleset. Egy négygyermekes, 44 éves családapa lett az erőszak áldozata, ami sokként érte az országot. A Djurgarden-szurkolót egy üveggel dobták fejbe még a meccs előtt, és a mérközést sem sikerült befejezni, mert a lelátókon őrjöngő vendégszurkolók betörtek a pályára.
A skandináv országban szociológusok és pszichológusok kezdték vizsgálni, mi az oka az arrafelé meglehetősen ritka jelenségnek? S szinte mindegyikük feltette a kérdést: miért pont a futball? A válasz egyáltalán nem bonyolult: azért mert ezt a játékot sokan és szenvedélyesen szeretik.
De szinte minden tudományos szakértő hozzátette: az erőszak nem csak a focipályákat érinti. A lényegesen kevesebb nézőt vonzó sportversenyeken is elszabadulnak olykor az indulatok.
Például egy kézilabda, vagy kosárlabda meccsen, amikor az edzők tombolni kezdenek egy-egy tévesnek tartott játékvezetői ítélet miatt. S a szurkolóknak ennyi elég. Az indulatos tiltakozást bátorításnak veszik, s máris tombol az erőszak.
A sportban benne vannak a felfokozott érzelmek, sőt, jórészt erről szól az egész. Főleg a futballban. Focimeccs minden héten van, nem csak négyévente, a kötődés erősebb, sokaknak valóban életük része, fontos programja a szurkolás, és úgy is érzik, a csapathoz tartoznak.
Túláradó örömmel fogadják a győzelmet, és mélyütésként éri őket a vereség. És vannak, akik úgy érzik, ők a pálya szélén kell "megharcoljanak a csapatért" a riválisokkal.
Az elvakult szurkolók előre lebeszélt helyekre szervezik a verekedéseket, itt valamiféle huligán-fair play van érvényben, ezért nem nagyon fordul elő haláleset. Sokan példaként emlegetik azt, ahogy az angolok a Heysel-stadionban történt tragédia óta visszaszorították a huliganizmust, de ez csak a stadionokra vonatkozik, azon kívül továbbra sem ritka az erőszak.
Belenyugodni mindebbe nagy felelőtlenség lenne. Arra sem lehet számítani, hogy a jelenség magától megoldódik, a szurkolók kicsit kiengedik a gőzt, s aztán helyreáll a rend. De ha így is lenne, addig még hány szurkolói halálról kell tudósítanunk?
A FIFA próbálkozik felülkerekedni, s a sztárjátékosok legtöbbike is kész segíteni a probléma megoldásán. Mint például Lionel Messi, aki a közelmúltban egy társadalmi célú hirdetésben hullatta a könnyeit, s ilyen módon tiltakozott a szurkolói erőszak ellen.
Sajnos Messi könnyes barna szemei nem hatották meg a futballhuligánokat. Pedig a reklám szövege vitathatatlan: No one wins, azaz: Senki sem győz.
Zenit: stadionbezárás
A következő szezon első két hazai mérkőzését zárt kapuk mögött kell lejátszania az orosz labdarúgó-bajnokságban szereplő Zenit csapatának - döntött tegnap a helyi szövetség fegyelmi bizottsága, miután a szentpétervári együttes szurkolói vasárnap a pályára özönlöttek a Dzsudzsák Balázst is foglalkoztató Dinamo Moszkva elleni bajnoki találkozón, amit félbe kellett szakítani.
A fővárosi gárda 4-2-es vezetésénél, a 87. percben a huligánok a játéktérre rohantak, és rátámadtak a vendégfutballistákra; az egyik moszkvai védőt, Vlagyimir Granatot úgy megütötték, hogy fejsérülést szenvedett.
A Zenit egymillió rubeles (6,4 millió forint) bírságot is kapott, és azt a szektort, amelyben szélsőséges szimpatizánsai szurkolnak, további három mérkőzésen zárva kell tartani. A meccset 3-0-ás gólkülönbséggel a Dinamo kapta.