„A kínzás szinte rutineljárássá vált – jelentette ki a szervezet hétfő esti londoni sajtókonferenciáján Salil Shetty, az AI főtitkára - az úgynevezett „terrorizmus elleni háború” kezdete óta, a kínzás alkalmazása teljesen bevett szokás lett az Egyesült Államokban és befolyási övezeteiben.” A főtitkár egyúttal megbélyegezte az olyan világszerte népszerű amerikai tv-sorozatokat, mint a Homeland vagy a 24 óra, amelyek szerinte hozzájárulnak a kínzás gyakorlatának elfogadásához.
A világ legnagyobb emberi jogi szervezete, amely 50 oldalas tanulmányt állított össze a kérdésről, közölte, hogy a helyzet súlyossága miatt ismét globális kampányt indít a kínzás betiltására. Az elmúlt harminc évben folyamatos haladás volt ugyan tapasztalható, az utóbbi időszakban azonban egyre több kormány alkalmazza ismét ezt a gyakorlatot nemzetbiztonsági érdekekre hivatkozva.
Az új kampányt az AI adatai alapján néhány különösen súlyos esetre, Mexikóra, a Fülöp-szigetekre, Marokkóra, Nigériára, Üzbegisztánra valamint Szíriára koncentrálja. Ez utóbbiban a szervezet szerint a polgárháború kitörése óta „ipari méreteket öltött” a kínzás. Salil Shetty felhívta továbbá a figyelmet az Egyesült Államokban fogvatartottak embertelen körülményeit, a fény nélküli magánzárkákat, a Közel-Keleten szokásos megkövezéseket és korbácsolásokat, de bírálta az európai államokat, mert rendre kudarcot vallanak azok a próbálkozásaik, hogy kivizsgáljanak kínzásokról szóló jelentéseket.
Az 1984-ben született ENSZ-konvenciót eddig 155 ország ratifikálta, ám az Amnesty International adatai szerint 2014-ben, vagyis harminc évvel később is még legalább 79 államban - a konvenciót aláíró országoknak több mint a felében - vetik alá kínzásnak az őrizeteseket.
A tanulmány szerint az Amnesty International 2009 és 2013 között 141 országból kapott jelentéseket állami hatóságok által elkövetett kínzásokról és más embertelen bánásmódokról; ilyen jelentések a világ minden térségéből érkeztek. A szervezet hangsúlyozza, hogy ezek csupán azok az esetek, amelyekről az Amnesty International szakértői tudomást szereztek, és ez nem feltétlenül mutatja, hogy ténylegesen mennyire elterjedt a kínzás alkalmazása világszerte. Az ezzel kapcsolatos titkolózás arra utal, hogy a valós szám ennél is magasabb lehet.
A jelentés szerint az Amnesty International csak tavaly és az idén két tucatnál is több bevett kínzási módszerről szerzett tudomást. Ezek között szerepel a fizikai bántalmazás, az elektrosokk, a korbácsolás, a nemi erőszak, az étel és az ital megvonása az őrizetesektől, vagy az, hogy koszos víz, vizelet vagy vegyszerek megivására kényszerítik őket.
A kínzásellenes kampány újraindításához időzítve az Amnesty International GlobScan közreműködésével a világ 21 országában felmérést is készíttetett arról, hogy tart-e a lakosság a kínzástól. Az összesen 21 ezer ember bevonásával elvégzett közvélemény-kutatás szerint a megkérdezettek 44 százaléka félt attól, hogy kínzásnak tehetik ki, ha hazájában őrizetbe veszik.
A legtöbben - 80 százaléknyian - Brazíliában tartanak a kínvallatástól, utána Mexikó (64 százalék), valamint Törökország, Pakisztán és Kenya következik egyaránt 58 százalékkal. Nem sokkal marad le ettől a mezőnytől az EU-tag Görögország, ahol a megkérdezettek 57 százaléka tartana kínzástól őrizetbe vétele esetén, de még az Egyesült Államokban is 32 százalék, Németországban pedig 30 százalék nyilatkozott így.
A legkevésbé az ausztrálok és a britek tartják elképzelhetőnek, hogy kínzásnak vetnék őket alá a hatóságok: csak 16, illetve 15 százalékuk tart ettől az Amnesty International megbízásából elvégzett felmérés adatai szerint.
Ennél is aggasztóbb a felmérésnek az az adata, mely szerint a megkérdezettek globálisan 36%-a véli úgy, hogy bizonyos esetekben a kínzás megengedhető olyan információ kicsikarása érdekében, amely a lakosság védelmét szolgálja - állapította meg az 1977-ben Nobel-békedíjjal kitüntetett AI. Ezen belül Kínában és Indiában 74% számára elfogadható a kínvallatás, szemben Görögországgal és Argentínával, ahol 12, illetve 15 % támogatná csupán. Ez utóbbi két ország esete érthető, mert a görög „fekete ezredesek” diktatúrája (1967-1974) és az argentin katonai junta (1976-1983) bukása után széles körben ismertté váltak az e rezsimek börtöneiben alkalmazott kínzások és számos felelősségre vonás is történt.