Kemény szavak olvashatók manapság az orosz hírportálokon. Blogjában Mihail Szolomatyin nem kevesebbet állít, mint hogy a legutóbbi események csak akkor érthetőek meg, ha tudomásul vesszük: Oroszország játszmát folytat. A szerzőt az orosz diplomaták kijelentései a néhai szovjet külügyminiszter Molotov és a hírhedt szovjet államügyész Visinszkij szóhasználatára emlékeztetik.
Olyan fajta infantilizmust tapasztal a Krím ügyében, ami a gyermeki felelőtlenséggel rokon. Mintha senki nem akarná számba venni, milyen árat kell majd fizetni mindezért. Pedig az már ma látható, hogy nagy ára lesz mindannak, ami történik. Úgy tűnik, Oroszország kész megfizetni ezt az árat.
Inkább választja az elszigetelődést, mint azt, hogy lenyelje az Európai Unió és az Egyesült Államok törekvését arra, hogy befolyási övezetébe vonja Ukrajnát. Ha ebbe beletörődne, Putyinnak fel kellene adnia dédelgetett álmát az eurázsiai unió megteremtésére.
Ennek az uniónak Oroszország lenne a vezető hatalma, tagjai között Fehér-oroszországot, Kazahsztánt, Örményországot, esetleg Kirgisztánt, Tadzsikisztánt, sőt akár Törökországot látnák szívesen. Ukrajna nélkül egy ilyen uniót nehezen tudnának elképzelni a Kremlben. Így hát a nagy stratégiai játszma folytatódik.
A saját bankkártya-rendszer létrehozásának törvényi előkészítésével nagyjából egy időben, Putyin azt is bedobta a köztudatba, hogy hazájának saját internet rendszert kellene kiépítenie. Arra hivatkozott, hogy a NSA-botrány is bizonyítja: a mostani rendszer a CIA találmánya.
Az orosz vezetést évek óta foglalkoztatja az internetezők megregulázása. A FOM közvélemény-kutató intézet szerint 2003-2004-ben Oroszországban naponta a lakosságnak még csak a 3 százaléka internetezett, tavaly ez a szám 43 százalékra emelkedett.
A korábbi 3.8 millió helyett több mint 50 millió ember vette igénybe a világhálót. Az információszerzés a legfőbb ok, amiért egy orosz felmegy az internetre, nem csoda tehát, hogy a nemkívánatos információkhoz való hozzájutást szeretné a Kreml valahogyan megnehezíteni.
Minden párt azon dolgozik, hogy megszólítsa a fiatalokat. Jellemző, hogy a kommunista párt vezetője már korábban kiadta a jelszót az internet "bevételére". Létrehozták a "vörös bloggerek" seregét. Nem véletlenül: az orosz fiatalok az egymással való kommunikáció mellett a bloggerek véleményére is kíváncsiak.
A Kommerszant című moszkvai lap tudósított arról, hogy az elnöki adminisztráció a közelmúltban munkacsoportot hozott létre. Feladata az lenne, hogy mérlegelje annak a lehetőségét, hogyan lehetne az internet feletti ellenőrzést jobban kézben tartani. A csoport ötleteit szigorúan titkosan kezelik, nyilatkozni róluk senki nem akar.
Néhány bennfentes még a csoport létét is tagadta. Ennek ellenére kiszivárgott néhány technikai ötlet, amellyel azonban többet árthat magának Oroszország, mint amit nyerhet vele. Lehetővé tenné számára a nagyobb ellenőrzést, de ugyanakkor lehetőséget teremtene a külföld számára az orosz internet-bázisok blokkolására.
Ennek beláthatatlan politikai, gazdasági és pénzügyi következményei lennének. A saját internet ötlete már ezért is képtelenségnek tűnik, nem beszélve arról, hogy éppen a lényegétől fosztaná meg az egész világot behálózó rendszert.
Állítólag azzal a gondolattal foglalkoznak, hogy három szintűvé tennék az orosz rendszert: helyi, regionális és össz-orosz szint lenne. Kizárólag a szövetségi szintnek lenne lehetősége a külföldi hálózatokkal való kapcsolatra.
Ma a DNS-szerverek többsége az Egyesült Államokban, néhány pedig Németországban és Kínában van. Ezeknek megtiltanák az Oroszországot feltüntető ru. vagy rf. címek őrzését.
Makszim Kavdjaradze, az orosz törvényhozás felső házának tagja már javaslatot is tett az amerikai és európai felhasználók nélküli hazai digitális számítógépes hálózat létrehozására. Ehhez a hálózathoz a baráti volt szovjet tagköztársaságokon kívül csak a csendes-óceáni ázsiai országoknak engednék meg a csatlakozást.
Addig sem tétlenkednek, amíg az ötletből lesz valami. Már 2012-ben életbe lépett az a törvény, amely a gyerekek védelmét hivatott védelmezni a gyermekpornográfiával, a drogok és az öngyilkosság propagálásával szemben. A nemes cél ellenére sok fenntartás fogalmazódott meg a végrehajtással kapcsolatban.
Még több kérdőjelet vetett fel Putyinnak az a rendelete, amellyel felhatalmazta a Szövetségi Biztonsági Szolgálatot egy olyan védelmi rendszer kidolgozására, amellyel ki lehet védeni a kormányzati komputerekbe való illegális behatolást. Ez sokakban olyan félelmet szült, hogy a hackerekkel szembeni fellépés új rendszere lehetővé teheti az internet feletti totális állami kontrollt.
Az utóbbi hónapokban a Kreml rákapcsolt. Törvényben kötelezték a külföldi technológiai vállalatokat, hogy orosz ügyfeleik adatait Oroszországban tárolják. Tavaly decemberben jogszabályban tették lehetővé a szélsőségesnek tartott internetes oldalak blokkolását, újabban pedig a legnépszerűbb bloggereknek be kell magukat jegyeztetniük, és csak saját nevük feltüntetésével közölhetik véleményüket. Az "antiterrorista csomagba" néhány új törvény került.
A szakemberek egyelőre el sem tudják képzelni, mihez vezet mindez. Az ötletek blokkolhatják az egész forgalmat, rendkívül megdrágíthatják a világháló használatát, amit aligha lehet majd Oroszországban világhálónak nevezni, ha az elképzelésekből valóság lesz.
