Ha működhetne a parlament ellenzék nélkül is, akkor miért ne lehetne elkölteni egy kellemes ünnepi vacsorát csakis családi körben, mindenféle okvetetlenkedők nélkül? A maga szempontjából teljesen igaza van a kormányfőnek, ha nem kívánja elrontani a szája ízét, miközben beleharap az ínycsiklandóan szervírozott libamájba, azzal, hogy a szeme sarkából látnia kelljen valamelyik terem sarkába száműzött ellenfele savanyú képét. És a feltehetően a jobbján majd helyet foglaló házelnöknek sem volna kellemes, ha azzal kellene törődnie miközben a villáján billeg majd egy adag, finoman puha, lágyan omlós borjúpörkölt falat, hogy netán valamelyik "óbégatónak" tartott ellenzéki fecseg a sajtónak a bajuszába ragadt szaftról.
Persze ez utóbbira nem sok esély van. Két okból is: egyrészt a győzelmi lakomán nem kívánatosnak nyilvánított a sajtó jelenléte, másrészt nem akad majd senki, aki fecseghetne. A Fidesz nagygyűlése után rendezendő díszvacsorára ugyanis nemcsak a hazai közéletnek a kormányfő által fontosnak vagy megkerülhetetlennek tartott képviselőit hívták meg, hanem befolyásos gazdasági szereplőket, köztük bankvezetőket és külföldi vendégeket is, akiket informátorunk szerint "udvariasan megkértek" a vacsora részleteire vonatkozó titoktartásra.
Ebben is van némi logika: miután a közelmúltban Balog lelkész emlékezetes Hilton-beli szegény gyerekeknek rendezett vacsorája már kiverte a biztosítékot, nem árt az óvatosság. Ki tudja, milyen államtitkok szivároghatnának ki az aligha menzai színvonalú menüről.
