"A Feneketlen-tónál, az akkoriban Blöke néven emlegetett teniszközpont mellett nőttem fel, apám és a nővérem is teniszezett, utóbbi 18 év alatti budapesti bajnok volt. A 15 pályából négy az UVATERV vállalaté volt, amelynek a vezetői elhatározták, hogy itt gyerektenisz lesz - elevenítette fel a kezdeteket az MTI-nek a világranglista későbbi 12. helyezettje. - Nyolcvan-száz környékbeli gyerek járt oda, Szőke Pali bácsitól backhand-cukorkát kaptunk, amelyről azt mondta nekünk, hogy ha elszopogatjuk, akkor jobb lesz a backhandünk."
Taróczy elmesélte, hétévesen már versenyen szerepelt, és összességében négy korosztályban is országos bajnok lett, amire korábban nem akadt példa Magyarországon. Tizenhárom évesen versenyzett először külföldön, amikor egy IL-18-as géppel utazott Kelet-Berlinbe, majd az NSZK-ba is eljutott, ahol "százharminccal mentünk az autópályán, és megkóstolhattam a Coca-Colát". Mikor aztán a Feneketlen-tónál már mindenkit megvert, 14 évesen átigazolt a Vasasba.
Tizenhárom egyéni tornagyőzelméről elmondta, az elsőt mindössze 20 évesen nyerte meg Kitzbühelben, hat hilversumi (Hollandia) trófeájával pedig egészen Rafael Nadal monte-carlói meneteléséig világcsúcstartó volt. "A legértékesebb az 1981-es tokiói sikerem mellett a barcelonai volt, ahol Ilie Nastasét győztem le öt szettben. Szintén 1978-ban Ocean Cityben megvertem John McEnroe-t és Nastasét is" - idézte fel.
Ami kedvenc borítását illeti, Taróczy kifejtette, mivel nem volt edzője, ő fejben salakos játékosnak "építette fel magát", holott utólag visszagondolva az amerikai keménypályák is remekül "feküdtek" a stílusának. Az Egyesült Államokban kezdetben nem érezte jól magát, mivel nem beszélt angolul, és nem egyszer családoknál lakott a tornák alatt, akik azt is megkérdezték tőle, hogy Magyarországon van-e televízió…
Párosban sokáig nem volt állandó partnere, mígnem 1981-ben - hazai partner híján - kiment Zürichbe edzeni, ahol találkozott Heinz Günthardttal, és rögtön megnyerték a Roland Garrost. Onnantól már egymáshoz igazítva szervezték a menetrendjüket. "Igaz, hogy két Grand Slam-tornát nyertünk, de egyértelműen a wimbledoni a fontosabb, mert az a tenisz olimpiája vagy világbajnoksága, és presztízsben nincs párja. Ráadásul Londonban teljesen outsiderként nyertünk, előtte 25 évig a döntőbe se jutott európai páros" - mondta 1985-ös diadalukról, hozzátéve: emellett a Davis Kupa-szereplésére a legbüszkébb, mivel ő minden idők hatodik legeredményesebb DK-játékosa 76 győzelemmel és 19 vereséggel.
Pályafutása befejezéséről Taróczy elmondta, annak idején elhatározta, hogy amint annyira visszacsúszik a ranglistán, hogy selejtezőre kényszerül a tornákon, visszavonul. Érdekes, hogy éppen első tornagyőzelmének színhelyén, Kitzbühelben vívta 1986-ban utolsó mérkőzését egyesben, amikor a harmadik fordulóban kikapott a cseh Tomas Smidtől. Ezután megszületett a fia, ám 1989-ig párosban még versenyzett párosban, az utolsó meccseket már tanítványa, a 2000-ben wimbledoni bajnok Goran Ivanisevic oldalán játszotta.
"Gorant alig egy évig edzettem, rövid ideig Thomas Musterrel is dolgoztam, de aztán el kellett döntenem, hogy vagy a családommal vagyok itthon, vagy ugyanúgy utazgatok tovább, mint előtte versenyzőként. Ráadásul kevesebb örömöt adott a tréneri munka, akkor kezdődött a szerb-horvát konfliktus is, így végül elegem lett" - mesélte. Taróczy alelnökként és szakmai igazgatóként is dolgozott a magyar szövetségnél, tíz éve a Nemzetközi Tenisz Szövetség (ITF) ifjúsági bizottságának a tagjaként korosztályos versenyek szervezésében vállal szerepet, és hatodik éve szervezi a múlt és jelen csillagait felvonultató TennisClassics bemutatót Budapesten.
"Kezdetben az ATP Champions Tour része volt a budapesti torna, az első alkalommal rengeteg pénzt kellett előre letenni, komoly rizikót vállalva, de végül jól sült el a dolog. Aztán amióta McEnroe már gyengébb, a szenior tenisz is kevésbé érdekes, ezért váltottam át a mostani játékosok bevonására" - mondta Taróczy, akit pályafutása elismeréseként júniusban Budapest díszpolgárává avatnak.