Mint a templomban.
Egy hívő embernek már a vérében van, hogy mi következik a liturgiában, és amikor az egyes imádságok következnek, hacsak nem olyan mélységes a hite, hogy minden alkalommal átérzi, gépiesen mondja együtt a többiekkel, eltéveszteni sem tudja.
Ez a filozófia hatja át már jó ideje a hullámzó márkajelzésű köztévét. Egymásba érnek a milliószor látott sorozatok (Rózsasándormátyás, Lindabigél a fekete városból), hátha két ismétlés felett, két hét alatt felnő egy új nemzedék (Sosem lehet tudni, elvégre Magyarország jobban teljesít), aki nem látta. A többi pedig megadóan nézi, mert a tévé is olyan állóvíz, mint egész kis hazánk: bármi is történjék, nem történik semmi.
Most azonban mozdult valami.
Igaz, hogy megint ránk sózza a csatorna a több napos ünnep tiszteletére az Egri csillagokat és a Mágnás Miskát (Csoda, hogy a Liliomfi kimaradt), de május 2-án új szelek fújnak. Megérkezett a legmagyarabb csatornára Columbo. Mindjárt az első, 1971-ben forgatott epizóddal, amely azt feltételezi, hogy jön a többi 67 rész is, amelyet 2003-ig játszott Peter Falk. Azaz a mi Petink. Mert most már ő végleg a mi fiúnk, ott áll a szobra is az őséről elnevezett galéria utca elején, amint jelentőségteljesen vakarja a fejét, hű bassett houndja figyelő szemei előtt.
A mi Petink a nagy megmentő. Amikor egy csatorna már végképp nem tud mit kitalálni, akkor előveszik az imádni valóan toprongyos, arcpiritó kocsival járó, ócska szivarokkal büdösítő, hülyének látszó, ám félelmetes logikájú hadnagyot, aki előtt a legelvetelmültebb, legnagyképűbb gazemberek is összeomlanak és megbilincselni sem kell őket, becsülettel elvonulnak elnyerni méltó büntetésüket.
Több kereskedelmi ezekből a filmekből él már évek óta, az egyiken naponta kettő is megy belőle. Tehát aki látni akarta, megnézhette. Utána néztem, hátha valami kerek évfordulója van a színésznek, de nincsen. Még jövőre sincsen. Talán örökös magyar hangja, a nemrég elhunyt Szabó Gyula emlékére? Erre viszont semmi utalás a műsorújságban. Nem baj, egy éven át meg van oldva a péntek esti csúsztatott főműsoridő. És biztosan sokakat odaláncol majd a képernyőhöz, hiszen úgysem lehet megjegyezni a sok csavart. Legalább a néző is inkább ezen bogyózik és nem az újabb stadionavatón, amelyet szintén május 2-re időzítettek.
Hadnagy úr, ha már ennyit látjuk, nem lenne kedve kicsit alaposabban szétnézni minálunk?