Sírásunk néma, fájdalmunk mély. A csodás muzsikát, a szép nótákat, a ritkán hallott, önfeledt éneket ezentúl csak felvételekről élvezhetjük. A hangszer eltörött, a vonó árván maradt. Boldogok és gazdagok lettünk azzal, hogy ismertük, szerethettük őt. Mi mindig együtt voltunk. Örömben, bánatban. Együtt ünnepeltünk, együtt sírtunk, ha úgy hozta a sors, az élet. Ünnepeltünk tavaly decemberben, a Kisebbségek Napján, amikor a világhírű zenekara „Múltunk közös lesz a jövőben is” közéleti díjat kapott a Fővárosi Cigány Önkormányzattól.
Ünnepeltünk és büszkélkedtünk április 8-án, a cigányság világnapján, hogy hazánknak van 100 olyan kiváló cigányzenésze, akik rangot, dicsőséget és elismerést hoznak az év minden egyes napján Magyarországnak. Büszkélkedtünk, hogy szeretetünk és bizalmunk kölcsönös, megingathatatlan. Most hallgatunk. Némán és csendben nézzük a fotót, az árván maradt hangszert, amely bejárta a világ szinte minden országát. Az ünnepelt Hungarikum, a méltán megbecsült és tisztelt zenész most új szerepkörbe, egy új, egy más színpadra lépett. A rég nem látott, de soha nem feledett, elitebb közönség számára zörgeti öreg fáját. Mert vasárnaptól új főprímása lett az Égi Kávéháznak.
Annak teraszán pedig a legnagyobb zenészeinkkel közösen szórakoztatja országunk, nemzetünk és népünk nagyjait. Az örök élet szépsége és gazdagsága, Isten szeretete veszi már körbe. Megszűnt a kínzó fájdalma, nekünk meg itt maradt az üresség. Hiányod égő seb lelkünkben és szívünkben. Vigaszt közös, boldog pillanataink emlékéből meríthetünk. Mondják, csak a jók mennek el. Te pedig a legjobb voltál a legjobbak között! Gyászunk közös, szeretteid fájdalmában is osztozunk. Buffó Rigó Sándor, a 100 tagú Cigányzenekar elnöke és művészeti vezetője, emléked szívünkben örökké élni fog!