Az április 6-i választási eredmény láttán ismét célszerű elgondolkodni a köztársasági elnök választásának jelenleg érvényes rendjén. Legutóbb tíz évvel ezelőtt volt széles körben tárgyalt téma. Azóta sokat változott a világ Magyarországon. Az alapkérdés: a nemzet egységét kifejezni hívatott köztársasági elnököt a parlament vagy - országos szavazás útján - a nép válassza-e meg? A kérdés mögött az a bizonytalanság áll: 2017.május 2-a után hogyan fejezheti ki a nemzet egységét a választásra jogosultak 1/4-ét alig meghaladó, de 2/3-os parlamenti többséget képező képviselők által megválasztandó elnök? Növeli a bizonytalanságot a választást megelőzően zajlott kampány tartalma és stílusa is. Láthattuk, hogy a választók 1/3-a által megválasztott, 2/3-os többségű képviselők sem tudtak egységesítő erővel rendelkező elnököt választani, hisz egyik kényszerűen lemondott, a másik hozzájárult a lakosok választási hajlandóságának a csökkenéséhez.
Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy 2017. május 2-ig a kétharmados parlamenti többség - folytatva az előző ciklusban megkezdett ország-átalakítást - alapvetően megváltoztathatja a miniszterelnök és a köztársasági elnök jog- és feladatkörét, hogy megfelelő legyen kormányzósági formának, befejezéséül a Horthy-korszak (korszerűsített) restaurációjának. Itt az ideje tehát felkészülni a "kormányzó-választásra" is.
Úgy gondolom, a Fidesz-KDNP szövetségnek sem kívánatos, hogy hazai és külföldi bírálóik előtt folyton bizonygatni kelljen a köztársasági elnök legitimitását, a rejtve vagy nyíltan létrehozott 2/3-os király nélküli királyságot. Ezért szerintem az Alaptörvényben országos szavazás alá kellene rendelni a köztársasági elnök választását a következő megszorítással: 1. az lehet az elnök, akit a jogosultak 50 százalék +1 fő megválaszt, 2. eredménytelen választás esetén marad tisztségében az azt addig betöltő elnök. Az utóbbi rendelkezés célja: senki nem maradhat ki a választásból, mert az is választ, aki nem szavaz!