A Népszava bőségesen tudósított a felcsúti stadion avatásáról. Az újabb magyar abszurdot egyetlen okból emlegetem fel újra. A rendezők szükségesnek érezték Istent is belekeverni a rituáléba. Schmitt Pál kifejtette: "Nemcsak templom és iskola lehet szentély, hanem egy stadion is." Igaz, a miniszterelnök és társai a stadionokban szotyolázni szoktak, amit egy szentélyben mégsem tehetnének meg. Vagy mégis? Hiszen a szándék éppen ez: e kör anyagi érdekeinek megszentelése. Annak elhitetése, hogy amit ez a hatalom tesz, az mind Istent szolgálja.
Az is, ha valakinek sokkal több jut a szotyolára valóból, mint másoknak. A cél most a szó szoros értelmében "szentesíti" az eszközt. A hatalmi érdek legvisszatetszőbb megjelenését is szent cél, a kereszténység és a nemzet védelmének jelszava magasztosítja fel. A stadion szentély, végképp nem illik tehát firtatni, miféle pénzből, kinek a szeszélyét szolgálva épült fel. A tömjén átható illata elfedi a bűzt. A politika álságos "szakralizálása" nem is a politikai pogányként kiátkozottakat, hanem a valódi hitet alázza meg a legjobban.
Ha egyszer szentély, jöjjön, ami a szentélynek dukál. Az avatáson jelen volt két püspök is. Mi más dolga is lehetne a futball- és Orbán-rajongó Kiss-Rigó László megyés püspöknek Húsvétkor? Igaz, Ferenc pápa az ünnepen inkább a hajléktalanokat látogatta, de hát kinek a pápa, kinek Kiss-Rigó. A kezdőrúgáshoz a futball labda is az égből szállt alá, ejtőernyős landolt vele a stadion gyepén.
Schmitt Pál tovább növelte az áhítatot: "Részesei lehetünk egy álom megvalósulásának." De - mint Hack Péter felfedezte -, ennek is csak örülni lehet: legalább egy embernek már sikerült megvalósítania az álmát országunkban, csak a többi 9999999 van még hátra. Erre utalt Orbán is a Puskás-szobrot avató beszédében: "Szeretnénk, hogy a fiatalok erőt merítsenek ebből a szoborból, hogy miként lehet egy vidéki fiúból ünnepelt sztár." Mivel a vidéki fiúk érdekében úgy intézményesen nem sok minden történik mostanság, ennek az emelkedésnek csak két útját látom. Egyrészt az isteni csodatételt (és ezzel témánál is vagyunk), másrészt a köztársasági elnök levelének tanulságát: az ifjúságot a futball az együttműködésre is tanítja. Csak az a kérdés, tudják-e, kivel kell együttműködniük. Mert Isten áldása ugyan szükséges, de hogy szotyola is jusson, ahhoz már az együttműködő partnert is jól kell megválasztani.
Nincs is jobb példa erre, mint a felcsúti polgármester gyors karrierje. Hogy maradjunk a bibliai nyelvnél, ő profán szentháromságot képez saját magával. Egyfelől a stadionnak otthont adó település első embere, másfelől a Puskás Akadémia kuratóriumi elnöke, harmadrészt - nyilván véletlenül - annak az építési vállalkozásnak a tulajdonosa, amely a többmilliárdos aréna-építési pályázat nyertese lett. Az egy az három, a három az egy. A Heti Válasz interjújában magyarázatot ad arra, hogyan lett egyszerű gázszerelőből pár év alatt a 100 leggazdagabb magyar egyike. Mert, és ő csak tudja, meggazdagodásához semmi köze az Orbán-kormánynak: "Mindent a munkámmal és az eszemmel szereztem meg." Azért azon elszomorodtam, hogy a többi gázszerelő eszerint lusta és/vagy hülye, hiszen ők nem vitték ilyen sokra. Lehet persze, hogy őket nem kísérte Isten áldása. Bezzeg Mészáros Lőrincet: "Abban, hogy eljutottam eddig, bizonyára szerepet játszik a Jóisten."
A tanulság világos: aki Istent és a kormányt is féli, annak több jut szotyolából is. Meg a százmilliókból. Szentély és szotyola tehát nagyon is összefér. Régen azt vallották: ami az Istené, az az Istené, és ami a császáré, az a császáré. De mennyire megkönnyíti az ember dolgát, ha Isten és a császár kívánsága ilyen jól összecsúsztatható!
A kedvenc példám az isteni megvilágosodás és a politikai érdekfelismerés harmóniájára az Apáczai Kiadó igazgatója. Miután az éhes állam ezúttal a tankönyvkiadókat akarta megenni reggelire, egy megszentelt pillanatban az igazgatónak megvilágosodása támadt, miként Saulusnak a damaszkuszi úton. Épp a "Veled Uram" színházi bemutatóján ült feleségestül, amikor látta: "Szent István a színpadon fizikálisan, mentálisan, pszichésen, naturálisan mezítelen felsőtesttel, kiszolgáltatottan, kezében a Szent Koronával…felajánlotta azt a nemzetnek, Szűz Máriának."
Nyilatkozata szerint "ebben a tragikusan megrázó pillanatban halkan súgtam a feleségemnek: nekünk nincs koronánk, de mi is felajánljuk az Apáczai Kiadót a Nemzetnek, a homloknyi Magyarországnak." Mivel a homloknyi Magyarország polgárainak homloka mögött szerencsére agyvelő is van, neki azért nem kellett "fizikálisan", "naturálisan", vagyis anyagilag egészen mezítelenre vetkőznie. Az árról és egyebekről szavai szerint végül "elfogadható kompromisszum született". Szentély és szotyola, Szent Korona, Szűz Mária és államosítás, némi képzavarral: kéz a kézben.
Ja! Majdnem elfelejtettem. Az avatáson a Puskás Akadémia egyébként derekasan küzdő csapata vesztett. Úgy látszik, mindenkinek az álma azért nem valósulhat meg azonnal. Egyelőre a miniszterelnöké volt soron.
