Anne Sinclair, aki csaknem másfél évtizedig vezette az egyik legnépszerűbb heti politikai tévé műsort, a 7sur7-et, az elemző összefoglalót, ma is ugyanolyan elbűvölő, mint évekkel, évtizedekkel korábban. A tévénézők, pontosabban a férfiak, szerelmesek voltak ebbe a világszép asszonyba, mondhatni kevés filmsztár volt hozzá hasonlítható.
Első férje, akivel az Europe 1 rádióban kezdte pályáját, a magyar származású Ivan Léva?, (gondosan tette rá az "i" betűre a trémát, a két pontot, nehogy Léve-nek ejtsék, hanem a szép magyar hangzású Lévainak), hosszú elválásuk után is úgy beszélt róla, elbűvölte őt a koromfekete hajjal társult csodálatos kék szem.
Ezt a képernyő csillagot, esztendőkön keresztül letaglózta a családi dráma; maga a tény is, hogy megcsalta őt a csélcsap IMF vezér, de leginkább a tortúra, amelyet a megalázó New York-i per idején mellette kellett végig élnie. A történtek ellenére szerelmes maradt a férjébe, nem hitte el a gyanúsításokat, minden tárgyaláson ott volt, megtörten, a szépsége romokban, de kitartott, sőt mérhetetlen anyagi áldozatokat is hozott DSK védelmében.
Dúsgazdag volt, mert Franciaország egyik első televíziós sztárjaként tetemes jövedelemmel, vagyonnal rendelkezett, zokszó nélkül fizette a bíróság által kiszabott egymillió dolláros kauciót, a méregdrága luxuslakás bérét, amelybe megpróbáltak elbújni az otthonukat naponként ostromló újságíróhad elől. Kevés megcsalt asszonynak kellett ennél pokolibb esztendőket átélnie.
Nos, a France 2, - hangsúlyozzuk, közszolgálati adó - azzal csábította csúcsidőben a nézőket -, hogy most, annyi idő múltán Anne "kipakol", elmond minden olyan részletet, amelyről eddig szeméremből, a volt hitves szolidaritásából hallgatott. A közönség nem várt "jutalmat" is kapott.
A műsorújság mintegy órás riportot jelzett, ebbe bele kellett férnie Madame Sinclair szédületes pályafutásának is, majd a végén személyes vallomásának. Este tíz óra után már a következő játékfilmet kellett volna vetíteni, de a dáma interjúja majdnem este 11-or végződött.
S mi okozhatta a franciák "csalódását"? Alighanem több intimitást vártak. A viszontagságokat átélt, sokáig megtört Sinclair mindenesetre hatvanhat évesen, teljes asszonyi szépségében jelent meg a képernyőn, mondhatni derűs hangulatban is, nem utasított el egyetlen kényes kérdést sem, láthatóan teljes egyensúlyba került.
A "titok" nyitja, ha egyáltalán van ilyen, hogy új társra lelt, a megözvegyült, 81 éves Pierre Nora történész akadémikus személyében, tavaly decemberben már párként együtt mentek az Élysée-palotába, átvenni a Becsületrend parancsnoki keresztjét.
A DSK ügyet faggató kérdésekre Anne Sinclair most elmondta, hogy már a nagy kereskedelmi csatorna, a TF1 sztárjaként ismerkedett meg DSK-val, akkor éppen szocialista politikussal, a riportban együtt faggatták Alain Juppét, a jobboldal egyik legtisztességesebb és legmérsékeltebb politikusát, Nicolas Sarkozy ellentétét, és már akkor beleszeretett DSK-ba, a "sarmőrbe".
El is vált Léva?-tól, összeházasodtak. Tudta - vallotta a tévéműsorban -, hogy közismert csábítóval hozta össze a véletlen, ennek ellenére lépre ment, mert az érzelmei őszinték voltak, és úgy vélte, az ő varázsa is megteszi a magáét. A rossz hírek után is kitartott, keserűen nézte végig a bírósági tárgyalóteremben megbilincselt férjét, nem hitte el a gyanúsításokat, kész volt a végsőkig harcolni.
Annak ellenére is, hogy az újságokban olvasta a részleteket, a szállongó pletykákat, de - mondta a tapintatos riporternek - "tudja Laurent, a házastárs az utolsó, akihez a hírek eljutnak". Illetve a volt házastárshoz, mert az amerikai megpróbáltatásokat még elviselte, de amikor már odahaza Párizsban megtudta, hogy Lille-ben, a Hotel Carltonban történt "kerítési kísérlet" miatt vizsgálat indult DSK ellen, betelt a pohár, kiadta a volt férj útját.
Ennek ellenére a France 2 által ígért "intimitások" mégis elmaradtak. Nem illemből, nem is szeméremből, hanem érezni lehetett, érzelemből. "Évekig éltünk együtt, boldogan, mint harmonikus család, az emlékek csak szépek"- vallotta Anne. Kisimultan, régi pompájában, a múló idő ellenére is. Megtalálta a helyét is, a Huffington Post francia kiadásának a vezetője, amely a Le Monde lapcsoport egyik vállalkozása.
És ekkor elkerülhetetlenül szóba került a politika is. Amikor Francois Mitterrand 1974-ben Valéry Giscard d'Estaing-nel szemben elveszítette az elnökválasztásokat, a főnökei Anne Sinclairt bízták meg, készítsen vele interjút. "Tudja - mondta a mai sajtódáma - vesztes politikusról volt szó, ki másra bízták volna, mint kezdő gyakornokra?"
És a riporter ezúttal tényleg "intim" kérdést engedett meg magának, az akkori ifjú hölgy akkor kire szavazott, és Anne bevallotta Mitterrand-ra, mert a baloldaliság náluk családi hagyomány. Sőt, 2012-ben is Francois Hollande-ra, amire már az a kérdés következett, nem bánta-e meg? "Nem - ezúttal ez volt a replika - a baloldal szinte mindig megtépázza a reményeket". Mellesleg a France 2 műsora páratlan siker volt, ötmillióan voltak rá kíváncsiak, a teles francia közönségnek több mint húsz százaléka.
Hollande, a "nőcsábász"
A másik megcsalt hölgy, Ségolene Royal az államfőnek elhagyott négy gyermekes egykori élettársa, a kétszeresen hűtlen Hollande-é. A Le Nouvel Observateur írta meg, hosszú kiábrándulás után ők is elásták a csatabárdot, őnagysága az államfő minisztere lett, rangban a kormány harmadik tagja. "Szent a béke" - írta a hetilap.
A Sinclair interjú azonban érthetően és szükségszerűen rá irányította a figyelmet erre a lezártnak hitt ügyre is, ami úgy látszik, mégsem ment teljesen feledésbe. A tévéinterjú másnapján a L'Express legfrissebb száma azzal a címmel közölte vezető, a címoldalon kínált cikkét, hogy "Elnöki szerelmek, Hollande-ot elárulja Francois".
Állami komédiának minősíti a kapcsolatokat, megjegyzi, "Hollande egyáltalán nem az, akinek látszik. Mindenki határozatlannak hiszi, szerénynek és jókedvűnek, holott igenis elszánt, magabiztos, különösen intelligens. Mégis, az első perctől nehéz úgy tekinteni rá, mint aki igazán államfő". És példának idézi a cikk Sophie Marceau-t, akit Franciaország polgármesterei 2012-ben a Köztársaság megtestesítőjének választottak.
A TF 1 kereskedelmi tévében a művésznő úgy jellemezte Hollande-ot, "szeretői vannak, és ha ez kitudódik, nem hajlandó beszélni róla. Rosszul nevelt fickóként bánik a nőkkel. Soha nem szavaztam rá. Kedvem lett volna valamennyire csak szeretni, magamban mégis azt suttogtam, gyáva".
A hetilap idézi azt is, hogy három nappal elnöki beiktatása után Hollande először találkozott Obamával, aki állítólag arra figyelmeztette, "most hogy államfő lett, nem illik Párizsban éjszaka motorbiciklin száguldozni". A L'Express ehhez hozzáfűzte, a megjegyzés süket fülekre talált.
Másik pletyka, ezt is a Le Nouvel Observateur írta meg, hogy úgy tíz éve, a negyven esztendős Manuel Valls, ma francia miniszterelnöke bátran azt mondta az akkor még együtt élt Hollande-Royal párról, amikor mindketten az Élysée-palotára sóvárogtak, hogy "egészségtelen együttélők nyilvános szereplése".
Ma a lap szerint, az ötvenéves Valls tisztelettel üli végig a kormányüléseket, és hajdani megbíráltjait ünnepélyesen így szólítja meg, "köztársasági elnök úr, környezetvédelmi miniszter asszony". Úgy látszik, így változik minden, körülöttünk is, bennünk is.