Ugyanaz a cégtábla, ugyanaz a bárpult, ugyanaz a régi zongora, amelyen minden este felhangzik az As time goes by és a zongoristát, akit Issamnak (vagyis majdnem Samnek) hívnak, meg lehet kérni arra, hogy újra játssza. (Holott, mint tudjuk, ez a kérés így, ebben a formában nem hangzik el a filmben).
A Rick,s American Café, Humphrey Bogart honfitársának, Kathy Krugernek álma volt, aki 1998 óta él Marokkóban. Amikor a városba érkezett és érdeklődődött Rick kávéháza után, meglepődött, hogy senki sem építette fel újra. Megkereste a régi Casablancában azt a házat, amely emlékeztet a mitikus kávéházra, ahol kémek, katonák, csempészek múlatták az időt valamilyen reményt keltő eseményre várva és pótolta a hiányt.
A jelenlegi Café Ricket nem azok az emberek népesítik be, akik annak idején ilyen-olyan kényszerből vesztegeltek az afrikai országban. Külföldi üzletemberek és turisták keresik fel talán kíváncsiságból, talán a híres film ismeretében a szereplői iránti tiszteletből. Rick-kel és Ilsával azonban biztosan nem találkoznak és nem hallhatják felejthetetlen párbeszédüket sem.
„Van, aki ilyesmit képzel, de a mi intézményünk valóság, nem karikatúra. Nem a filmet akartuk reprodukálni, hanem a szellemét, a kozmopolita, nyitott légkörét" - nyilatkozta Issam, aki a zongora mellett segít a bár vezetésében is.
A Rick,s American Café ezzel együtt azért teret ad a nosztalgiának is: a felszolgálók, mint a filmben, piros fezt viselnek, a falakat a film jelenetei tagolják és egy diszkrét sarokba helyezett televízió a Casablancát sugározza.
A nosztalgia szempontjából nem sokat számit, hogy Casablanca egyáltalán nem az a város volt, mint amilyennek a film mutatja. Sokak szerint valójában Tangerről szólt, amely akkor nemzetközi státuszt élvezett, ahol a szalonokban diplomaták és kémek váltottak egymással színlelt mosolyokat. Casablanca annak idején egy lármás kikötő és ipari város volt, amely csak akkor fedezte fel az amerikaiakat, amikor azok 1942-ben partra szálltak a Fáklya (Torch)-hadművelet során. Ellenben egy legenda szerint 1943 januárjában éppen a másfél hónappal korábban bemutatott filmtől ihletve választotta Winston Churchill brit miniszterelnök és Franklin D. Roosevelt amerikai elnök Casablancát annak a találkozónak a színhelyéül, amelyen kimondták: a nácizmus ellen annak feltétel nélküli megadásáig folytatják a harcot.
