Nem az én rokonaimat ölték meg Auschwitzban. Nem az én családomat rángatták ki a csendőrök a házukból és zárták bűzlő marhavagonba. Nem az én felmenőimet küldték "munkaszolgálatra" a keleti frontra, azaz meghalni fegyver nélkül az aknamezőkön, megfagyni a Don-kanyarban. Nem aggattak rám sárga csillagot, nem zártak gettóba, nem zártak ki az egyetemről a származásom miatt. Soha nem mondták rám, hogy büdös zsidó. Nem tudom, milyen az, amikor titkolnom kell, hogy ki vagyok. Nem tudom, hogy milyen félni.
Nem vagyok hívő, ezért sincs jogom számon kérni bármilyen vallási közösséget, felekezeti szövetséget azért, mert hallgat, mert hagyja, hogy mások vívják meg a harcát. Hogy mások bontsanak kordont, mások menjenek börtönbe azért, mert le akarják köpni a múltját, mert el akarják hitetni ezzel az országgal, hogy mindenről a németek tehetnek. A megszállók, akik sivítva szálltak alá sasként, és martak bele a kecses arkangyalba. Egy közpénzen épülő emlékmű hivatott meggyőzni minket arról, hogy Gábriel nem utálta a zsidókat és nem is ölte volna meg őket, ha a német tankokkal együtt nem ruccan le Budapestre Eichmann is.
Nincs jogom elítélni a Mazsihiszt azért, mert tárgyalni akar a kormánnyal erről az emlékműről. Nem nekem kell meggyőzni őket, hogy felesleges tárgyalni, mert a szobor már kész, csak oda kell szögelni a Szabadság térre. Orbán annyira akarja ezt a szobrot, hogy hajlandó hazudni érte. Mert ez a szobor állít majd emléket a Nemzeti Együttműködés Rendszerének, amely visszaadta a magyaroknak az 1944. március 19-én elveszített önrendelkezést. Mert ez a szobor jelképezi, hogy Mi Magyarok semmiről sem tehetünk. Mert velünk mindig kicsesznek, mi nem cseszünk el semmit.
Szóval, ha a Mazsihisz vezetői szeretnék magukévá tenni ezt a mentalitást, akkor jó úton halad. Hiszen nyilván nem rajtuk fog múlni, ha arkangyal fogja hirdetni a Szabadság téren a magyarok ártatlanságát 600 ezer magyar legyilkolásában, akiket Eichmann kezére adtunk. Ők sem tudják meggyőzni Orbánt arról, hogy a hazugságnak állított emlékművek nem örökéletűek. De nélkülük én bármit mondhatok.
