Reméljük, nem tartanak minket túlságosan profánnak, ha azt állítjuk, hogy a Record Store Day, amelyet az idén hetedszer rendeznek meg, szintén egyfajta „feltámadás”. Közel két évtizedes tetszhalál után immár egyértelműen kimondhatjuk: hiába jöttek az újabb és újabb technikák, CD-t, Blue Ray-ek, a különböző digitális kütyüre való letöltések, az igazi élvezetet még mindig a „csillogó, fekete lemezek” adják: sem hanggazdaságban, sem hangulatban, sem dinamikában nem tudja egyetlen modern technika sem felülmúlni a mikrobarázdás lemezeket. Egy igazi zenerajongónak külön élvezet a korongok tapintása, illata, néha még a körbarázdák forgása, a rajtuk játszó fény megcsillanása is.
És hogy erre minél többen rájönnek, arra ékes bizonyítékul szolgálnak az eladási statisztikák. Nagy-Britanniában 2013-ban az előző évhez viszonyítva megkétszereződött az eladott LP-k száma. A British Phonographic Industry becslései szerint 2013-ban a bevétel megközelítette a 12 milliárd fontot és ebből csak egyetlen napon, április 20-án 2 milliárd volt. Akkor ugyanis aznapra esett a Record Store Day. Manapság a legnagyobb sztárok ismét kiadják bakeliten új lemezeiket, amikor pedig a régi nagyágyúk új kiadásban kínálják életművüket, a legmenőbb díszkiadásokban benne vannak a bakelit-változatok is.
A Record Store Day persze nemcsak a bakelit újjászületéséről szól, hanem arról a közösségi életformáról is, amit a lemezboltok jelentenek. Azok a lemezboltok, amelyek a tönk szélére jutottak a különböző letöltésekkel és file-megosztókkal, ha lassan is, de újra virágzásnak indulnak.