A címben szereplő név csak félig valódi. Egy gyerekről van szó, akinek gyakori vezetéknevét felcseréltem a szintén sűrűn előforduló Kovács családnévre. De az igaz, hogy édesapjától két keresztnevet kapott: az Orbánt és a Viktort. A papa maga nyilatkozott arról, hogy a miniszterelnök iránti rajongásának kifejezésére adta kisfiának az Orbán Viktor nevet. A vezetéknéven csak azért változtattam, mert sem megszégyeníteni, sem gúny tárgyává tenni nem akarom. Különben is: a hír olvastán csak először nevettem. Utána inkább elszomorodtam, mert - most már nevezzük így - Kovács apuka esete jelképes és tanulságos.
Kovács úr nem tartozik a rendszer kegyeltjei közé. Napszámosként dolgozik a Debrecenhez közeli Bagaméren. Bevallom, korábban nem hallottam a településről, legfeljebb Bagamériről, a fagylaltosról, aki, mint tudjuk a fagylaltját maga méri. Nos, amit Kovács apukának mért ki a sors, az nem túl sok. Pénzből is, reményből is kevés jut. Ha esetleg napszám híján közmunkára szorulna, ebből a jövőben még kevesebb lesz. A választás előtt felduzzasztott közmunkás létszámot ripsz-ropsz máris redukálták.
Nem arról van szó tehát, hogy Kovács apuka olyan sokat kapott volna vagy olyan sokra számíthatna ettől a kurzustól. Ha így volna, nem volna mit csodálkozni a névadáson. Azon nem is lepődtem meg, hogy a Közszolgálat Magazinban a főszerkesztő a független közszolgálatiság nagyobb örömére szintén hódolattal szól a miniszterelnökről, ha gyerekeit nem is nevezi el róla: "egységbe forrott erőnknek köszönhetően már büszkén mondhatom, hogy kicsiny, de egyre erősebb hazám miniszterelnöke változatlanul nagyon is emberi". Kovácsék esete egészen más. Az ő rajongása nem remélhet tárgyi viszonzást. Sőt: inkább csak baja származott belőle. A felesége elhagyta, mert folyton békemenetre és fideszes rendezvényekre járt. Három gyermekét, köztük a kis Orbán Viktort ezért állami gondozásba adta.
Érdemes tovább idézni az egyik bulvárlapban megjelent interjújából. Kovács apuka vallomása szerint Orbán Viktor (nem a gyerek, hanem a kormányfő) "olyan nekünk, mint egy király. Persze tudom, ma nincs királyság." Elsősorban azt tiszteli benne, "ahogy elbánt a rezsivel". Adódott az újságíró kérdése: "Önnek mennyivel lett kisebb a számlája?" És most jön a csattanó: "Nekem? Semennyivel. A gáz eleve kiesett, mert fával fűtök."
Nem is azon tűnődtem el, hogy ha így haladunk tovább, hány család érzi majd a jövőbe való hasznos befektetésnek, ha gyerekeik az Orbán vagy a Viktor nevet kapják, akár így együtt, ahogy Kovács apuka csinálta. Inkább az foglalkoztatott: de miért pont Kovácsék? Őket aztán ez a hatalom még megvesztegetni sem akarta, egyszerűen fütyült rájuk. A kelet-magyarországi faluba a rezsiháborúnak csak távoli csatazaja hallatszott, a "hadizsákmányból" a fával fűtött, nyilván nem túl jó állapotú házakba semmi sem jutott. De mégis: Kovács apuka kapott valamit. Úgy érzi: ő örök vesztes ugyan, de Orbán Viktor (megint csak az igazi és nem az óvodás) helyette is győz. Az interjúból kiderül, őt magát csak kicsit megalázó gúnynéven szólítják a faluban, de a kormányfőt mesebeli királyfiként tiszteli, aki még a hétfejű sárkánnyal is megküzd. Az országra fenekedő hatalmasságokkal, Európával, multikkal, bankokkal. Amelyekkel Kovácséknak megtakarított pénz híján nincs közelebbi ismeretsége, de akkor is. És a békemenetben Pesten valószínűleg belékarolnak a nála jobban öltözött urak. Együtt kiabálhatja a jelszavakat velük. Meg is tanulta, hogy az újságírónak is "csak a Fidesz!" kiáltással köszönjön. Nincs felesége, három fia intézetben, magányos és szegény, de úgy érezheti: tartozik valahova. Ő is csapattag. Ha a gyereket a miniszterelnökről nevezi el, a kormányfőt szinte a komájának is tekintheti. Aki ha nem is hoz sűrűn ajándékot, és általában nem nagyon kedvez a szegény gyerekeknek, a névadástól olyan, mintha mégis csak keresztapa lenne. Nem nagybetűvel írt "Keresztapa" a maffiakormánynak alávetett országban, hanem valódi, akihez bizalommal és szeretettel lehet fordulni. Mert valakihez muszáj. Ez Kovács apukának talán fontosabb, mint a pénz és a kenyér.
Nem őt hibáztatom. A kicsi Kovács Orbán Viktornak is minden jót kívánok. Remélem, nem nyirbálják tovább a szociális kiadásokat, és rendes ellátást kap állami gondozottként. Inkább azon szégyenkezem, hogy ha nem is Keresztapát, de közösséget, érzelmeket, felvillanyozó élményeket miért nem kaphatott Kovács apuka máshonnan. Például tőlünk. Miért nem érzékelhette, hogy a minden pártrendezvényen annyit emlegetett szolidaritás nem a politikusok tükör előtt begyakorolt szövege, hanem létezik a hétköznapokban is? Miért nem teremtettünk körülötte és a többi Kovács körül e szolidaritást naponta gyakorló közösséget, ami segít, ha nem boldogul gyerekeivel, vagy nincs elég tüzelőfája? Miért csak a békemenetben tudott másokkal összekapaszkodni, persze álságosan csak egynéhány órára?
Ha jelent valamit a baloldal sokat emlegetett megújulása, hát ezt kell hogy jelentse. Közösséget és segítséget Kovács apukának. Hogyha neki jobb nem jutott, legalább a kis Kovács Orbán Viktornak jobb legyen.
