A Népszava karikaturistája - akit a kordonfólia "összefirkálása" miatt szintén rabosítottak - úgy vélte, ha nagyon akarnák, néhány éjszaka alatt felhúzhatnák az emlékművet és a készenléti rendőrökkel távol tarthatnák a tiltakozókat, de inkább úgy tűnik, "várnak valamire". Arra a kérdésre, miért vesznek részt viszonylag kevesen az emlékmű elleni demonstrációkon, Pápai úgy fogalmazott: az emberek többségében érezhető a rendszer egyfajta "beárazása", a választási eredmény miatt mindenki elkönyvelte a megmásíthatatlanságot. Szerinte attól sem lesz valami igazabb, ha többen hiszik, hogy igaz. "Ha egyedül lennék ott, akkor is azt gondolnám, hogy igazam van" - tette hozzá.
Iványi Gábor, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezető lelkésze Pápaival ellentétben úgy vélte, Orbán Viktor nem az a fajta ember, aki valaha is engedne, ha egyszer elhatározott valamit. A zsidó húsvét, a pészah kapcsán kijelentette: a zsidók egyiptomi fogsága idején a tömegek eleinte nem álltak Mózes mellé, akkor is nehéz volt rávenni az embereket arra, hogy küzdjenek a szabadságukért. Utóbbiért szenvedni kell, olykor a börtönt, a munkahely elveszítését vagy a kigúnyolást vállalva. "Nem kell az egész világnak összefognia, kis dolgok is megrendíthetik az önkényuralmat" - vélte a lelkész. Iványi szerint a tiltakozók rabosítása bizonyítja, hogy "miféle szörnyűséges hatalommal állunk szemben", de "egy napon ez a dicstelen szobor le lesz bontva, és abba a szoborparkba kerül, azon emlékművek közé, amelyek egykor más politikai vezetők hagymázas álmait képviselték".
Heisler András, a Mazsihisz elnöke is a Hét Olajfa vendége lett volna, el is fogadta a meghívást, ám - mint a magát kimentő levelében írta - nem figyelt arra, hogy a beszélgetés pészah ünnepére esett, ezért a tradíciókat tiszteletben tartva le kellett mondania részvételét. Pedig - írta - sok mondanivalója lenne. Például "a zsidók mindenkori szabadságvágyáról", vagy az emlékműről, amellyel összefüggésben elmondhatta volna, "miért tiltakoztunk, de azt is, miért nem veszünk részt a kordonbontásban". Heisler hozzátette: a Mazsihisz megítélése az elmúlt hónapokban sokat változott; a sok dicséret mellett számos kíméletlen kritikát is kaptak. Úgy vélte, "fontos lenne, hogy emberek és szervezetek mindig következetesen vállalják nézeteiket, de azt is látni kell, hogy ma legalább akkora bátorság kell a hatalom kritikájához, mint egy udvarias hangú levél megírásához.".