A legendás basszusgitáros-énekes-zeneszerző, aki a 60-as években a Creammel, később szólóban, majd a legkülönbözőbb rock, jazz-rock és kortárs muzsikusokkal közösen a modern zene mérföldköveit alkotta meg, 71 évesen is képes meglepetést okozni. A közelmúltban jelent meg legújabb lemeze, a Silver Rails, amelyet ő maga „összefoglalónak, de nem nosztalgikusnak” nevez. „Sok mindent merítettem azokból a zenékből, amelyeket a legfiatalabb nemzedék hallgat” – vallotta be a La Repubblicának adott interjúban.
A lemezen számos régi nagy zenész szerepel, köztük Robin Trower, a Procol Harum egykori gitárosa, akivel több közös albumot is alkotott az évek során. Bruce sosem volt féltékeny legkiválóbb pályatársaira, és vele is mindig szívesen játszott mindenki igényessége, találékonysága és a zene iránti feltétlen alázata miatt. Az új lemezére például Jack szerint Bernie Marsden gitáros (ex-Whitesnake) úgy került, hogy „éppen az Abbey Road-i stúdióban járt és ha már ott volt, beszállt.”
„Amikor pályámat elkezdtem, még csak négysávos magnók voltak, a Cream idejének nyolcsávosai már hihetetlennek tűntek – emlékezik Bruce – ma a mobiltelefonom többet tud, mint annak idején a stúdiók. Szeretem a digitális technikát, de minden technológiánál az a lényeg, hogy az ember azt intelligensen használja. Az igazi zenészeket mindig is érdekelték az új eszközök. Meggyőződésem, hogy ha Bach ma élne, elektronikára komponálna.”
Jack bevallja, hogy a gyermekei tartják őt naprakészen a mai zenében. „Néhány évvel ezelőtt, amikor elkísértem őket iskolába, kénytelen voltam sok gangsta rapet hallgatni. Először kicsit zavarban voltam a nyelvezetétől, de nem akartam vén csotrogánynak tűnni, aki ellenségesen viseltetik az újdonságok iránt.”
A skót muzsikus, akit zenei kísérletei során soha nem az anyagi siker motivált, elismeri, hogy mostanság nehéz kreatívnak lenni, mert a lemezcégek, hogy versenyben maradjanak, kénytelenek „sorozatgyártáshoz” folyamodni, és a fiatal zenészek a zenebiznisz lekötelezettjei. Ilyen légkörben nehéz kreatívnak lenni. „Az én időmben kifejezetten kedvelték a különleges figurákat, a lemezcégek együtt lélegeztek a művészekkel. Sajnos ma már ez nem így van.”
Jack Bruce azzal vált a műfaj egyik óriásává, hogy bebizonyította: a basszusgitár nem csupán a ritmusszekció része, hanem önálló alkotó erő megfelelő kézben. Ma már jó néhány hasonló felfogású basszeros vívott ki magának elismerést, és Bruce büszke arra, hogy e téren úttörő volt.
Az apró termetű nagy veterán továbbra sem szándékozik nyugdíjba menni. Világturnéban ugyan nem gondolkodik, mert a két évvel ezelőtti körutat ugyan fölöttébb fárasztónak érezte, de máris elkezdett egy új lemezen dolgozni. Tartja a szavát: egy közel 30 évvel ezelőtti budapesti interjúban kijelentette: élete végéig zenélni fog.