Miranda, egy holland hírügynökség újságírója volt 20 éven át. Nem akarja megmondani vezetéknevét, mert fél hogy kárt okoz a szakmai kapcsolatainak. Azt állítja, hogy egyszer dolgozott egy zsarnok, manipuláló vezetővel. „Mindenkit hibáztatott, ha a dolgok rosszul mentek. Éjszakánként e-mail-eket küldözgetett mindenkinek, hogy megalázza az embereket. Cselekedetei aláásták a stabilitást és a bizalmat. A középvezetők és a kiadók egymással versengtek, hogy kedvencévé váljanak. Igazi Machiavelli volt, aki kijátszotta az embereket egymás ellen.”
A globális pénzügyi válságot követően egy kutató csoport összegyűjtötte az úgynevezett nagykutyáknak milyen negatív magatartásuk van, különösen a bankszektorban. A kutatást azokkal a tulajdonságokkal kezdték, amelyeket már nem utálatosnak, vagy bomlasztónak, ítélnek meg hanem, a szakértők szerint, már pszichopatikusak.
A pszichopaták közös vonásai, amelyek magukban foglalják a lelkiismeret furdalás hiányát, a hol eltűnő, hol megjelenő kedvességet, az egocentrizmust, a hazugságot, a manipulációs készséget, a lobbanékonyságot és az érzelmi szegénységet, túlnyomóan a hatalmi pozícióba jutott embereknél figyelhetők meg.
Nagyon fontos különbséget tenni a pszichopatikus és a pszichotikus magatartás között. A pszichózis a mentális betegség szimptómája, röviden azt jelenti, hogy valaki elveszítette a kapcsolatát a valósággal. Ezzel együtt, amikor a pszichológusok a pszichopatákról beszélnek, olyan zavart személyt neveznek pszichopatának, aki nem tud különbséget tenni a kegyetlenség, a kedvesség és a rendkívüli közömbösség, valamint az empátia hiánya között.
Elie Wiesel Béke Nobel-díjas szerint a „pszichopata túl szép kifejezés” annak az amerikai férfinak a jellemzésére, aki jelenleg az Egyesült Államok történetének legnagyobb pénzügyi csalásáért ül a börtönben.
Nehéz megmondani, hogy a jelentős személyek hogyan tanúsítanak pszichopata magatartást a munkahelyükön. Néhány tudományos kutatás szerint, amelyeket főleg az on-line-on végeznek, a pszichopaták száma magasabb a vállalti tárgyaló termekben. A Great British Psychopath Survey című szakfolyóiratot 2011-ben indította el az oxfordi egyetem Kevin Dutton vezetésével. Dutton készített egy felmérést 5 500 személlyel, akiknek feltette a kérdést, hogy milyen mértékben értenek egyet, vagy nem az olyan kijelentésekkel, mint: „a mai világban mindenben, amit teszek, igazolva érzem magam,. Megúszhatok minden következményt. Szeretem, ha túlértékelnek.”
Bár a felmérés nem tudományos értékű, az eredményeiből kiderül, hogy a pszichopaták listájának élén a vállalati vezérigazgatók állnak, őket követik a jogászok, a televíziókban dolgozók, a kereskedők és a sebész orvosok. Ezután következnek az újságírók, a rendőrtisztek és a magas rangú papság, a séfek és közalkalmazottak. Politikusokról nem szól a fáma, lehet, hogy azt nem tekintik külön foglalkozásnak? A legkevesebb pszichopatát viszont a gondozók, az ápolónők, a terapeuták, a színészek és a tanárok között találjuk.
Az úgynevezett funkcionális pszichopaták, akik akaratlanul fenyegetik pszichológiailag kollegáikat, nagyon hatékonyak tudnak lenni néhány vállalati ügyben, mivel egy percig sem szűnnek meg a kollégákat „fúrni”, ellopják mások ötleteit, miközben saját gyengeségeiket mások hibájának állítják be.
Oliver James szerint: „a mohó globális gazdaságban szükség van a csúcson olyan emberekre, akik átkozottul kegyetlenek tudnak lenni, különösen akkor, amikor olyan súlyos üzleti döntéseket kell hozni, mint a leépítések, vagy a munkahelyek csökkentése. De ugyanez a kegyetlenség, ha ellenőrizetlenül hagyják, igen nagy kockázatot jelent és csődbe viheti a vállalatot. Vannak olyan főnökök, akiknek narcisztikus, vagy machiavellista tulajdonságaik vannak, de lehet velük dolgozni. Az előbbieknek hízelegni kell, az utóbbiak számára hasznossá kell tenni magunkat. Azonban sokak számára az ilyen helyzet elviselhetetlen” – állítja James.
