Ahogy a legnagyobb világfesztiválokon is rendszeresen megtörténik, most a Titanicon is sikerült jókora meglepetést szereznie döntésével a zsűrinek. A 21. Titanic Filmfesztivál nyolcezer eurós Hullámtörők fődíját a háromtagú nemzetközi grémium a Viktoria című bolgár filmnek ítélte oda, amire a szokásos fesztiválvégi szakmai tippelők távolról sem gondoltak volna.
Szász János, a zsűri elnöke a zárógálán az alkotói kockázatvállalás merészségét, a történetmesélés elszántságát, a szubjektív és roteszk történelemábrázolás erősségét emelte ki. A fiatal rendezőnő, Maya Vitkova első filmje megjárta már a Sundance fesztivált és Rotterdam elit válogatását is., mondhatni jó széllel érkezett a Titanicra.
A köldök nélkül született kislány történetének ötlete valóban rejt magában irónikus és szatírikus lehetőségeket, de a végtelenül hosszúnak tetsző két és fél óra játékidőben ezek a lehetőségek rendre félbemaradt, nem igazán kifejtett ötlettöredékek maradtak csupán.
A köldöknélküliség - az elődökhöz nem kötődő nemzedék ide-oda vetődésének szimbóluma - izgalmas és remek ötlet, mégsem bontakozott ki belőle igazán eredeti társadalmi kép, illetve emlékezetes lenyomat a nagy politikai változásokat megélt bolgár társadalom emberi kapcsolatainak torzságáról. Az viszont tény, hogy a Viktoria volt az első bolgár film a Titanic fesztivál történetében, s az is tény, hogy rögtön fődíjat is nyert.
A zsűri a közönség legnagyobb örömére fontosnak tartotta, hogy a Titanic-verseny történetében először különdíjat is kiadhasson.. Az elismerést a fesztivál legszerethetőbb filmje, az izlandi Lovak és emberek rendezője, Benedikt Erlingsson kapta meg a zsűritől. Erlingsson végtelen beleérzéssel mesél hőseinek - a két- és négylábúaknak egyaránt - drámai és humoros történeteiről, mindvégig a különös hatású izlandi táj varázsában tartva az eseményeket.
Szívszórítóan és kacagtatóan sorjáznak a laza események, aemlyekben lovak és gazdáik szerelme és halála fonódik valami káprázatosan szívmelengető természetes egységgé. Ritka példa arra, hogy milyen egyszerűen lehet milyen bonyolult dolgokat elmesélni az emberről és környezetéről.
Az idei Titanic újdonságai közé tartozik, hogy öt fesztiválhelyszínéhez egy hatodik is társult, a legkedveltebb három filmet, az ír Kálváriát, az izlandi Lovak és embereket és a magyar Fekete levest már a felújított Tabán moziban láthatták a beiktatott pótvetítések nézői. Idén már diákzsűrije is volt a fesztiválnak, művészeti hallgatók adták ki a diákzsűri díját az Európai történetek szekcióban legjobbnak ítélt Oroszlánszív című finn-svéd filmnek.
A neonáci bandáról szóló történetben Dome Karukoski rendező értékelésük szerint a napjainkban különösen fontos és komoly témáról, a rasszizmusról úgy beszél, hogy a mondandót kedves humorral oldja, s ezzel határozottan vonzóvá teszi a nézők számára a filmet. A közönség is meglepetést szerzett idén: a közönségdíjat most először nem játék-, hanem dokumentumfilm nyerte el, mégpedig 4,8 átlaggal, ami kiemelkedő.
Az Optimisták című norvég film 90 év feletti idős hősnői a nyűgös öregkor ellenére elképesztő életerőt sugároznak történetükkel, amelyben nagy röplabda összecsapásra edzenek egy hasonlóan idős másik csapat ellen. Először a Titanic történetében kerekasztal beszélgetésre is sor került, a művészeti felsőoktatási intézmények képviselőinek részvételével.
A fiatal alkotók megmutatkozási lehetőségeiről cseréltek eszmét, s egy remek ötlet látszik szárba szökkenni a hat művészeti iskola találkozójának köszönhetően. Eszerint a Titanic jövő évtől kezdve külön szekciót indít a művészeti hallgatók munkáinak bemutatására.
A szekció tehát egyfajta első nyilvános szereplést jelent majd. Mindjárt próbát is tartottak a Titanic kebelén belül, mellékprogramként hallgatói kisfilmekből készült összeállítás mutatta be, hol tartanak ma a jövő nemzedék filmesei.
A sokféleség gyönyörködtet, ezen az alapon válogattak idén a fesztivál szervezői, s a filmek sokféleségét emelte ki Horváth György fesztiváligazgató is, mint az idei rendezvény fő törekvését.
Kevesebb volt a szekció és másként is súlyozódtak a filmek. Azt sajnálhattuk, hogy nem volt külön észak-európai filmek szekciója, a szokásos Északi fény, bár jutott egy-kettő a jelenleg Európában a legizgalmasabbnak számító svéd, norvég, dán produkciókból, amellett, hogy az izlandi jelenlét az egyik legnagyobb siker lett.
Halványabb volt az amerikai függetlenek jelenléte, és furcsán alakult a bűn-filmek sorsa is. Akár a versenyfilmeket tekintve, akár más szekciók kínálatát, elég látványosan érződik, hogy a bűn a mozivásznon szép fokozatosan beszivárog a köznapokba. A kriminalitás az életünk részévé válik, s ennek a lenyomata ott volt idén a Titanic programjában.
A Kálvária című nyitófilmhez hasonlóan remek végszó volt a fesztivál zárófilmje is, a különös hangulatú Halhatatlan szeretők, Jim Jarmusch vámpír-opusza. Összességében jól futott idén a Titanic: 52 filmből 103 vetítésre ült be a közönség, s ezek között ott volt a nagy közönségsikert aratott magyar thriller, Novák Erik Fekete levese is.
