Manapság aggódva tekint a világ Krím után Kelet-Ukrajnára. Mi történik, ha az oroszajkú lakosság "baráti segítségnyújtást" kér Moszkvától? Vajon Donyecket és más városokat is elfoglalnák az orosz csapatok? Óhatatlanul is az 1968-as eseményekkel lehet párhozamot vonni, amikor a Csehszlovák Kommunista Párt (CSK) konzervatív szárnya Moszkvába küldött levéllel "törvényesítette" a Varsói Szerződés csapatainak bevonulását.
Az egyik aláíró, Vasil Bilak februárban halt meg, s a napokban tették közzé emlékiratainak kibővített változatát. Miként vált a csehszlovák kommunista párt főideológusává, s olyan befolyásos személyiséggé, akinek nagy szerepe volt abban, hogy Prága a nyolcvanas években nem követte Mihail Gorbacsov peresztrojkáját?
Bilak 1917-ben született a szlovákiai Bátorhegyen. Vasil Gyulaként anyakönyvezték. Ruszin származású révén egész életében komoly akcentussal beszélte a szlovák nyelvet. Tinédzserként szabómesternek tanult. 1945-ben lépett be a kommunista pártba. 1950-ben aztán szélvész gyorsasággal emelkedett felfelé a társadalmi ranglétrán.
A visszaemlékezések egészen 1949-ig nyúlnak vissza, amikor Bilak beiratkozott a körzeti politikai iskolába. 1954-ben a szlovák parlament tagja lett. Még ugyanebben az évben a párt Központi Bizottságába is beválasztották, amelynek az 1989-es Bársonyos Forradalomig tagja volt. A hatvanas évek elején pedig tárcanélküli miniszter volt.
A Prágai Tavasz iránt kezdettől fogva ellenszenvvel viseltetett. Dubcek törekvéseit nemcsak nem értette meg, veszélyt látott benne, úgy vélte, hogy az "ellenforradalom szele" Magyarország után Csehszlovákiát is elérte. Emlékiratai azért is érdekesek, mert fény derülhet Csehszlovákia múltjának egyik legérdekesebb, egyben legtragikusabb időszakára. Moszkva ugyanis mindmáig nem adta ki a kommunista párt konzervatív szárnyához tartozók - Visal mellett Alois Indra, Drahomír Kolder, Oldrich Svestka és Antonín Kapek - által aláírt levelet.
"Országunkban veszélybe került a szocializmus, a jobboldali erők ellenforradalomhoz vezető körülményeket teremtettek... az ellenforradalom veszélyét Csehszlovákia csak az önök segítségével tudja elhárítani" - állt egyebek mellett a levélben, amelyet 1968-ban az öt csehszlovák pártvezető küldött Moszkvába Leonyid Iljics Brezsnyevnek, az SZKP központi bizottsága akkori főtitkárának. 1968. augusztus 21-re virradó éjjel a Varsói Szerződés csapatai megszállták Csehszlovákiát, egyszer s mindenkorra véget vetettek a Prágai Tavaszhoz köthető reformfolyamatnak.
Bilak a visszaemlékezésekben elismeri, hogy a Prágai Tavasz elárulását jelentő, vagy ahogy ő fogalmazott, a baráti segítséget igénylő levelet már augusztus előtt megírták, de "időt adtak" annak, hogy "kedvező fordulat" következzék be. Ez azonban nem történt meg. "Szükséges volt a Varsói Szerződés csapatainak bevonulása, mert meg kellett védeni a szocializmust" - hangzik Bilak érvelése. Az 1968-as erők ugyanis a teljes összeomlás felé vezették az országot - állította. Úgy vélte, a szocialista ideológiát csak részben viselték meg az akkori események, ugyanakkor ő is kénytelen volt elismerni, hogy az emberek elvesztették a kommunizmusba vetett bizalmukat.
Nem tartja hibátlannak magát az akkori események alakulásában. Abban követett el mulasztást, hogy "nem szigetelték el időben az ellenforradalmi erőket", amelyek Dubcek köré vegyültek. Megemlíti azt is, alulbecsülte a CSKP-n belüli "egészséges erők bátorságát", például Indráét, akit kormányfőnek is el tudott volna képzelni.
Bilak a hetvenes években Brezsnyev leghűségesebb hívei közé tartozott Prágában, s a CSKP konzervatív szárnyának vezéralakja lett. Komoly befolyása volt a döntésekre, s a neosztálinista dogmatizmust képviselte. Bilak a visszaemlékezéseiben is elismerően írt a volt szovjet pártfőtitkárról.
Bilak 1989. december 12-én mondott le elnökségi tagságáról azt követően, hogy kinevezték Marian Calfa kormányát. Ekkor már tudta, hiába kér segítséget a Kremltől, hiszen Moszkvában is új szelek fújtak. Bilak és társai ezúttal erőszakkal sem akadályozhatták meg a Bársonyos Forradalom győzelmét. Sejthette, hogy a politikában nem lehet maradása. December 19-én parlamenti mandátumáról is lemondott. Két nappal később kizárták a pártból arra hivatkozva, hogy a Varsói Szerződés csapatainak behívását kezdeményezte. Rajta kívül Milous Jakes és Mirouslav Stepán is a kizárás sorsára jutott.
Bilak ezután visszavonultan élt Pozsonyban, a Pálffy villában. Veje az a Jozef Sevc volt, aki 1998-2006 között állt a cseh kommunista párt élén, s apósához hasonlóan őt is ultrakonzervatívnak tartották.
Bilakkal szemben 1991-ben indítottak vizsgálatot, 2005-ben pedig eljárást indítottak ellene a "segélykérő" levél miatt. 2011-ben azonban lezárták az eljárást, részben amiatt, mert az érintettek nagy része már nem élt. Másodsorban közvetlen bizonyíték sem volt arra, hogy tényleg aláírta levelet, hiszen a perdöntő bizonyíték az orosz levéltárban maradt. Így Bilakot és társait sosem ítélték el.
Idén februárban halt meg 96 éves korában.