- Nem az első aranyérmüket szerzik Európa-bajnokságon. Bácsi Péter 2008-ban tudott diadalmaskodni, Lőrincz Tamás pedig 2006 és 2013 után most ismét a dobogó tetejéről ünnepelhetett. Más volt ez a siker, mint az eddigiek?
- Bácsi Péter: Nem lehet összehasonlítani a kontinenssikereket. Ez egy nagyon jól megrendezett Európa-bajnokság volt, rengeteg élménnyel érkeztem haza. A különbség talán annyi volt, hogy a 2008-as Eb volt az első, amin részt vettem. Tamperebe úgy érkeztem meg, hogy voltak reményeim, álmaim, és végül a legnagyobb álmom valósult meg. Vantaaba egyértelműen éremszerzési szándékkal jöttem, úgyhogy itt már egy sokkal határozottabb célom volt, és sikerült is elérnem.
- Lőrincz Tamás: Az első sikeremnél, 2006-ban Moszkvában még csak 19 éves voltam. Napokig fel sem fogtam, hogy Európa-bajnok lettem. A tavalyi tornára Grúziába már én is úgy érkeztem, hogy győzni szeretnék. A mostani finnországi viadal pedig azért volt más, mert egy új súlycsoportban, 71 kilógrammban indultam, az eddigi 66 kg helyett. Nem fáradtan érkeztem erre a versenyre, hiszen nem fogytam 6-7 kilót, mint az előző években, úgyhogy sokkal nagyobb erővel, sokkal nagyobb kedvvel tudtam nekivágni, mint a tavalyi kontinenstornának, és úgy érzem ez látszott is a teljesítményemen. Jó formában voltunk mindketten, nem kifacsarva léptünk a szőnyegre, nem viselt meg a fogyasztás, és ezért sikerült megnyernünk mindkettőnknek az Eb-t.
- Annyi szó esett már a súlycsökkentéről, és úgy tudom önökről, hogy nagy fogyasztó hírében állnak. Tényleg nagyon megviseli a szervezetet a drasztikus fogyás?
- B. P.: A drasztikus fogyasztás a verseny előtti utolsó hétre esik, az rendkívül kemény és megerőltető. Az én súlyom 84 kilogramm, és nem rendelkezem túl magas testzsír százalékkal, tehát nem a zsírt adom le, ami különösen megterheli a szervezetet. Tominál ez még durvább, hiszen neki kisebb súlyból kell ugyanennyit leadnia. Az a probléma, ha feljebb akarok lépni egy súlycsoportot, akkor bele kell erősödnöm abba, az én esetemben, ha olimpiai súlycsoportról beszélünk ez 85 kg. Az idő pedig szűkös, nem olyan egyszerű egy súlycsoportot ugrani.
-L. T.: Valóban, sem felfelé nem könnyű váltani, sem lefelé. Főleg az én koromban, 28 évesen. A fiatalabbak akár egy hétvége alatt leadnak néhány kilót. A mi esetünkben már sokkal nagyobb a sérülésveszély, és úgy gondolom, egyikünk pályafutásába sem fér már bele egy hosszabb kihagyás. Ezért úgy kell összerakni egy jó versenyszezont, hogy minél kevesebbszer legyen benne nagymértékű súlyveszteség.
- Egyiküknek sincs még világbajnoki érme, pedig a sportág legjobbjai Európában vannak. Mi ennek az oka?
- B. P.: Ezen azóta gondolkozom mióta az első kontinensviadalt megnyertem. A vb-ken valahogy nem jött ki a lépés. Nem mondhatom még azt sem, hogy rosszabb formában léptem volna szőnyegre a világbajnokságokon. Talán túl közel van egymáshoz a két verseny, nem tudjuk magunkat kipihenni.
- L. T. : Háromszor voltam ötödik az egymást követő világbajnokságokon, ez nekem is nagy szívfájdalmam. Erre én is csak azt tudom mondani, hogy az egész évet végig versenyezve, végig fogyasztva úgy érkeztem egy-egy vb-re, hogy nem is annyira fizikailag voltam kifacsarva, hanem szellemileg. Ezért tartom óriási lehetőségnek, hogy újabban van ez a köztes súlycsoport, a 71 és a 80 kg, ahol versenyezhetünk egész évben, így csak ritkábban kell visszafogynunk. A világbajnokságon viszont mind a ketten az olimpiai súlycsoportunkban indulunk majd, az én esetemben ez a 66 kg, Petiében pedig 75 kilogramm.
- Sokat versenyeznek, még többet edzenek. Másra is jut idejük? Van valami hobbijuk?
- B. P.: Van hobbim, csak sajnos nem igazán tudom űzni, időhiány miatt. Szenvedélyes horgász vagyok, de már két éve nem tudok lejutni a vízpartra egy jót pecázni. Bízom benne, hogy az idén szakítani tudok időt egy kis horgászatra.
- L. T.: Én sem tudok igazán lazítani. Az Európa-bajnokság után két hétig nem kell edzenünk, de láthatja, hogy minden nap sajtótájékoztatókra, tévébe, rádióba megyünk, ami egy kellemes teher, csak sajnos nem jut időm, hogy bármilyen hobbit űzzek. A kérdésére válaszolva, én is horgászni szoktam, együtt járunk a Petivel, illetve együtt tervezgetünk.
- Milyen terveik vannak az elkövetkezendő időszakra?
- B. P.: Az elsődleges célom a 2016-os riói olimpia, de addig még lesz világbajnokság is, ahol már kvalifikálhatjuk magunkat az ötkarikás játékokra. Úgy érzem, talán Tomi nevében is beszélhetek, hogy az olimpián kívüli vágyunk a világbajnokságon is érmet szerezni.
- L. T.: Ez pontosan így van. Két aranyérem, az olimpiai és a világbajnoki hiányzik még a repertoárunkból. És mindent megteszünk azért, hogy ezt megszerezzük.