S azokból a filmekből sem nagyon jutott túl sok a világnak erre a fertályára, amelyekben Rooney valóban elragadó, természetes, őszinte játéka a mozi koronázatlan kamasz-királyává tette őt hazájában. Először a világháború, majd a hidegháború tartotta tőlünk távol a 30-as-40-es évek Mickey Rooney-féle sikereit.
Aztán pedig az a sajátos ragyogás, ami a gyerek- és kamaszszínész nevét befonta, eltűnt, megkopott, felnőtt színészként már semmi különleges nem volt a figurájában. Ám addig a természetes, őszinte és egyszerű játékával meghódította a nézői szíveket.
Erről mondta 60 évesen, amikor életmű-Oscarral tüntették ki: "19 éves koromtól két esztendőn át én voltam az elsőszámú filmsztár a világon. 40 évesen senkinek nem kellettem, egyetlen szerepfelkérést sem kaptam."
Már 15 hónaposan szerepel szüleivel kabarészínpadon, ahol aztán rendszeresen táncol, később vicceket mesél. Hat éves, amikor először kamera elé áll 1926-ban a Not to be Trusted című rövid némafilmben, majd a következő évben már egészestés játékfilm, az Orchidea és hermelin szereplője.
Amerika akkor öleli keblére, mint a tipikus amerikai fiú megtestesítőjét, amikor elkezdi az éveken át folytatódó Andy Hardy-filmeket. Egy családi történetként indul a sorozat, de olyan siker lesz, hogy 15 film készül Rooney-val ezzel a mozihőssel az évek során, főként szentimentális, romantikus mozidarabok.
Többszáz filmben játszott, volt idő, amit úgy jellemzett: olyan jelentéktelen filmeket is elvállalt, hogy külön mutatóra lenne szükség, hogy emlékezzen rájuk. De a filmtörténet ragyogó Shakespeare-alakításként tartja számon az 1935-es Szentivánénji álom Puckját Rooney játékában. Játszott Judy Garlanddel musicalben, a fiatal Liz Taylorral a National Velvet című filmben (1944), s Spencer Tracy partnere volt a Fiúk városában.
Feltűnést keltő, fordulatokban gazdag magánéletében szerepet kapott az ital és a lóverseny is, s hosszú élete során nyolc feleséget fogyasztott el. Amikor 93 évesen maghalt, egy amerikai internetes lap úgy búcsúztatta: elment a bébiarcú legenda.
