Előbb a jobb szemével kezdte követni az előtte zajló eseményeket, majd a bal reagált a különféle ingerekre - írta a tekintélyes La Gazzetta dello Sport című olasz sportlap, amely Michael Schumacher korábbi F1-es versenyzőtársaitól, Felipe Massától és Jean Alesitől értesült a fejleményekről.
1986: Jean-Michel Baron, (francia, motorversenyző), 24 év (haláláig)
1992: Jerzy Hawrylewicz, (lengyel, labdarúgó), 17 év (haláláig)
2001: Szerhij Perkun, (ukrán, labdarúgó), tíz nap (haláláig)
2003: Johnny Tapia, (amerikai, ökölvívó világbajnok) két nap
2003: Uwe Ampler, (német, olimpiai bajnok kekérpáros) egy hét
2004: Jochem Uytdehaage (holland, kétszeres olimpiai bajnok gyorskorcsolyázó)
2008: Cso Joj Szam, (dél-koreai, ökölvívó,) nyolc napig (haláláig)
2009: Daniel Albrecht, (svájci, világbajnok síelő), három hét
2009: Don Sanderson, (kanadai, jégkorongozó), három hét (haláláig)
2010: Heinz Flohe, (német, világbajnok labdarúgó), három évig (haláláig)
2012: Dieter Müllert, (német, labdarúgó) négy nap
2012: Boris Vukcevic, (horvát, labdarúgó), nyolc hét
2012: Sarah Burke, (kanadai, világbajnok síelő) kilenc nap (haláláig)
A brazil pilóta arról számolt be, hogy a kómában fekvő Schumacher hallja a hangokat, s igyekszik a hangforrás felé pillantani. A francia mindezt azzal egészítette ki, hogy korábban csupán a fájdalomingerekre reagált, amelyek lehettek tudattalan reflexek is, mint amilyen egy csípés. A legutóbbi látogatása alkalmával azonban a családja lényegesen boldogabbnak és bizakodóbbnak tűnt.
Schumacher menedzsere, Sabine Kehm a múlt héten közölte: a hétszeres világbajnok pillanatokra már magához tért, sőt a hangokra is reagált.
"Bíztató jelnek tekinthető, hogy a beteg kezd egyre inkább az öntudatára ébredni. Egyelőre a szájával és a kezével reagál, a mellette lévők hangjára. Amennyiben minden jól alakul, egyre többet lesz magánál.
A végső lépéseket pedig akkor éri majd el, amikor a szemével is képes jelezni a külvilágnak, s a lélegeztető gépre sem lesz szüksége. Ez a folyamat általában gyorsan lezajlik, ha nem jelentkezik semmilyen komplikáció"- nyilatkozta a Bild című napilapnak Manfred Holzgraefe professzor, neurológus szakértő.
Schumacherrel 2013. december 29-én szenvedett súlyos síbalesetet, miután a kijelölt pályát elhagyva egy sziklának csapódott, és életveszélyes fejsérülést szenvedett. Azonnal a grenoble-i kórházba szállították, ahol életmentő műtéteket hajtottak végre rajta. Azóta eltelt 101 napban számtalan hír látott napvilágot.
A legújabbak optimizmusra adhatnak okot, ám bizton állítani, hogy hamarosan öntudatra ébred, s teljes életet élhet, továbbra is túl nagy merészség volna. A sportvilágban sajnos számos hasonló eset történt: némelyek pozitív, mások negatív példával szolgálnak.
Hazánkban nemrégiben két labdarúgó került kómába. Schumacher tragikus balesete után egy nappal, december 30-án elhunyt Akeem Adams. A Ferencváros trinidadi labdarúgója szeptember 25-én szívinfarktust szenvedett. A Városmajori Szívklinikán háromszor megműtötték, keringést támogató műszert ültettek a mellkasába.
Vérellátási zavar és fertőzés miatt amputálni kellett a bal lábát, amely a közvetlen életveszély elhárítását szolgálta. Az orvosok további hosszas műtéteket végeztek el rajta, minekután később felébredt. Bár az állapota lassan javult, szívátültetésre lett volna szüksége, ráadásul az amputált lábán lévő seb nem gyógyult be teljesen.
December 28-án végzetes agyi érkatasztrófa lépett fel nála, amely után újfent kómába esett, és már nem lehetett segíteni rajta. Március középen az Újpest korábbi kiválósága, Törőcsik András egy névnapi partin elesett, és olyan súlyosan beütötte a fejét, hogy agyműtétek kellett végrehajtani rajta. Mesterséges kómában tartották az orvosok. Azóta felébresztették az 58-szoros válogatott labdarúgót, sőt a kórházat is elhagyhatta.
Jean-Pierre Adams neve, talán nem sokaknak beszédes, pedig 22-szeres francia válogatott labdarúgó. Adams már 32 éve fekszik kómában. 1982. március 17-én kórházba vonult, hogy egy rutinszerű műtéten átessen. Keresztszalag-szakadást szenvedett, azonban a beavatkozás rosszul sikerült. A sportoló azóta kómában van, családja folyamatos gondozása alatt.
Az évek egyre csak telnek, Adams helyzete viszont nem változik, sőt, állítólag az öregedés sem látszik rajta. Csupán néhány ősz hajszála van, pedig hamarosan betölti a 66-ot. Időközben többszörös nagyapa lett, a család pedig az összes unokának bemutatta a labdarúgót.
Apjok Csilla, korábbi síelő hasonlóan járt, mint Schumacher. Egy edzésen sérült meg, amikor a célba érkezése után elcsúszott, és egy konténerhez ütötte a feje. Rögtön elveszítette az eszméletét, és két héten át volt kómában a salzburgi klinikán. Ez az eset nem végződött tragédiával: a síelő szerencsésen felgyógyult sérüléséből.
Joachim Deckarm, a Gummersbach korábbi kézilabdázója, egy Tatabánya elleni Európa Kupa-mérkőzésen egy ütközés következtében olyan szerencsétlenül verte be a fejét a linóleumpadlóba, hogy 131 napig volt kómában. Sérüléséből sosem épült fel teljesen, maradandó fogyatékosság alakult ki nála.
Magomed Abduszalamov, orosz profi ökölvívó 2013 novemberében a kubai Mike Perezzel csatázott. Letudta a tíz menetet, pontozással maradt alul riválisával szemben. Az összecsapást követően viszont vérrög alakult ki az agyában, mesterséges kómában kellett tartani. Életveszélybe került, stroke-ot kapott. Jelenleg is kómában fekszik, az orvosai szerint pedig valószínűtlen, hogy valaha újra járni és beszélni tud majd.
Végezetül egy olyan történet, amely a kitartásnak és élni akarásnak köszönhetően óriási sikerrel zárult. Az amerikai kosárlabdázó Austin Hatch két repülőgép-balesetet is túlélt. Előbbiben édesanyját, nővérét és öccsét, utóbbiban édesapját és annak új feleségét veszítette el. A második baleset követően ő is súlyos sérüléseket szenvedett. Hatch nyolc hetet töltött kómában, utána a séta és a beszéd is nehezére esett.
Mindezek ellenére nem adta fel az álmát, mely szerint kosárlabdázó szeretne lenni. 2014 januárjában visszatért a pályára, a kispadról beszálló Hatch pedig rögvest egy hárompontossal nyitott. Nem tudható tehát, milyen sors vár Schumacherre.
Az orvosok bizakodóak, de azt leszögezték, nagyon kicsi a valószínűsége, hogy maradandó károsodás nélkül tér majd magához a kómából. Ám a történelemben láttunk már csodákat. Valami hasonlóban reménykednek a családtagok, barátok és szurkolók milliói.