A sors különös fintora, hogy a Fidesz minapi kampányrendezvényén éppen Joseph Daul, az Európai Néppárt prominense biztatta a megjelenteket: szavazzanak a jelenlegi kormányfő pártjára! Nem csupán azért, mert szinte ugyanakkor jelentette ki Kövér László, hogy az európai értékközösség nem létezik, egyúttal kegyetlen őszinteséggel ismerte be, hogy hazánkat kizárólag a támogatások formájában kapott pénz tartja az unióban. A napokban ugyanis a magyar kormány parlamenti felhatalmazás nélkül, titokban aláírta a paksi atomerőmű bővítésére vonatkozó finanszírozási szerződést az orosz féllel. Ez pedig nem kevesebbet jelent, mint hogy a "kompország" ismét kikötni készül - Keleten.
Szeretnék hinni azoknak az elemzőknek, akik úgy vélik, az euroatlanti tömb nyomására Magyarország vissza fog lépni a szerződéstől. A jelek szerint azonban Orbán Viktor elszánta magát egy radikális külpolitikai irányváltásra. Nem nehéz kitalálni, miért. Mostantól fogva Putyin érdeke is, hogy "a nemzet miniszterelnöke" évtizedekre a hatalom közelében maradjon. Minden rendelkezésére álló eszközzel segítenie kell Orbán hatalmi érdekeinek érvényesülését, ha azt akarja, hogy az Oroszország számára felettébb előnyös szerződés megvalósuljon, s a tízmilliárd eurós hitelösszeget kamatokkal együtt visszakapja. Ezt ismerte fel Orbán Viktor.
Természetesen nem gondolom, hogy egy NATO-tagállam területén orosz csapatok jelennek majd meg biztosítandó a Fidesz hatalmát idehaza. Léteznek Putyinnak jóval finomabb eszközei. Ott a hatalmas orosz felvevőpiac, amely szükség esetén a rosszabb minőségű magyar termékek előtt is nyitva állhat, ezzel segítve az "unortodox" ámokfutás miatt gyengélkedő magyar gazdaság növekedését. Moszkva pénzügyi rendszere, amely újabb és újabb, számunkra kedvezőnek látszó hitelkonstrukciókkal láncolhatja a keleti birodalomhoz hazánkat. S mivel a jelenlegi kabinet kommunikációjában meghatározó szerepet játszik az úgynevezett rezsicsökkentés, nem elhanyagolható tényező a lakosság hangulatának javítása szempontjából az sem, milyen áron kapjuk az orosz gázt.
Ez a logika azonban fordítva is működik. Ha a Nyugat nem akarja, hogy Magyarország kvázi orosz bábállammá váljon, hogy Budapest idővel akár az észak-atlanti szövetségi rendszert is elhagyja, a honi demokratikus kormányváltó erőket kell támogatnia. Nem a magyar állam belügye többé, hogyan hívják hazánk miniszterelnökét. A parlamenti patkó mindenkori összetétele határozza meg, hazánk melyik érdekszférába sodródik. Ezzel pedig a világpolitikai konstellációt is befolyásoljuk, hiszen az uralkodó magyar külpolitikai irányvonal határozza meg, gyengítjük avagy erősítjük-e az euroatlanti tömböt.
Ezért tartom szarvashibának, hogy Joseph Daul, amellett az Orbán Viktor mellett kampányol, aki kommunikációjában tökélyre fejlesztette az unió-, s általában a nyugatellenes retorikát. Hiszen a magyar kormányfő egyszer valami olyasmit mondott: nem diktálhat nekünk sem Bécs, sem Moszkva, sem Brüsszel!
Azt hiszem, Moszkva mostantól mégis.
