Elsöprő többséggel fogadta el múlt csütörtökön az Európai Parlament az úgynevezett roaming-díjak teljes megszüntetéséről szóló javaslatot. Vagyis az Európai Bizottság kezdeményezésére 2015 decemberétől az EU-n belüli külföldről kezdeményezett és fogadott mobilhívásokra, sms-ekre és adatforgalomra tilos lesz a belföldi tarifát meghaladó díjat felszámolni.
Egyfajta telekommunikációs Schengenként is értékelhetjük a döntést: a mobiltelefon világában is leomlanak a határok, megszűnik a "külföld" és a "belföld" fogalma. A roaming-díj eltörlése több szempontból is tanulságos. Bár látszólag hasonlít az Orbán-kormány "rezsiharcára", valójában azzal teljesen ellentétes módon történik meg. Viviane Reding biztos asszony még 2006 táján terjesztette be az első terveit, a javaslat széleskörű egyeztetéseken ment át, és 2008 óta fokozatosan csökkennek a roaming-díjak a jövő évi, teljes megszüntetésig.
Miután 2009-ben a néppárti Reding más tárcát kapott, a holland liberális Nellie Kroes asszony elődjének szellemében folytatta a munkát. Közel egy évtizedes előkészítés révén olyan eredmény született, amely az egységes európai piac maradandó alapköve lesz. Szemben a magyarországi rezsicsökkentéssel, amelyet egy tollvonással bármikor brutális áremeléssé lehet változtatni.
Tanulságos az is, hogy mind Reding, mind Kroes biztos asszonyok több éve az Orbán-rezsim gyűlöletkampányának célpontjai. Bár ezt a szabad világban inkább kitüntetésnek számító státuszt nem a roaming-díjak csökkentése miatt érték el, közvetett összefüggés mégis van. Mindketten határozottan kiállnak a magyar sajtó és általában a magyar közélet szabadságáért, a demokratikus normák érvényesüléséért hazánkban. A szabadság nem csak elvont fogalom, vannak technikai feltételei is. Ilyen feltétel az is, hogy Európa bármely részéről ugyanolyan könnyen kapcsolatot tarthassunk hazai szeretteinkkel és külföldi barátainkkal. Hozzájárulva ahhoz, hogy mindenütt otthon érezzük magunkat Európában. Ez az elv szembemegy a nemzeti bezárkózás, a szűklátókörű nacionalizmus szellemiségével, a magyar jobboldal vezéreszméjével.
De tanulságos visszaemlékezni arra is, hogy annak idején a hazai sajtó egy része is értetlenül fogadta a kezdeményezést. Élénken emlékszem arra, hogy amúgy jó szándékú közgazdász újságírók egyenesen "sztálinizmust" emlegettek a brüsszeli javaslattal kapcsolatban. A liberalizmust tévesen értelmezve megfeledkeztek arról, hogy az árszabályozás - indokolt esetben és értelmesen előkészítve - természetes része a piacgazdaság működésének. Az európai piacgazdaság nem a tőke korlátlan uralmáról, de nem is az egyoldalú kormányzati diktátumról, hanem az érdekek kiegyenlítéséről és folyamatos kompromisszumáról szól.
Bevallom, bár nagyon szerény mértékben, de személyes sikeremnek is érzem a roaming-díjak eltörlését. E cikkre készülve éppen a google-kereső juttatta eszembe, hogy az Európai Parlament tagjaként már 2006-ban küzdöttem a javaslat mielőbbi megvalósítása mellett. Még messze vagyunk attól, hogy egy valóban egységes és szabad Európa polgárai legyünk, és sajnos történnek ezzel ellentétes fejlemények is mind nálunk, mind más országokban. De legalább a mobiltelefonunk révén megkülönböztető jelző nélküli európaiak leszünk.
