Azokban az országokban, amelyekben piacgazdaság működik, nem szokás olyan politikai döntést hozni vita nélkül, amely több évtizedre meghatározza nemzedékek életét. Állítjuk ezt annak ellenére, hogy nem nehéz ráakadni ilyen példára. Igaz, hogy nem demokratikus rendszerekben. A magyar kormány vezére - a keleti nyitás jegyben - bizonyára bőszen tanulmányozta a matuzsálemi kort megért Kínai Kommunista Párt gyakorlatát, és rábukkanhatott arra, hogy 1978 óta hagyományosan a pártkongresszusok nyomán hivatalba lépő központi bizottságok harmadik plénumát használja arra, hogy reformelképzeléseit párthatározatban rögzítse, aminek a végrehajtása azután hosszú évekre nyúlik el. Ebből az időszakból ered a Teng Hsziao-ping néhai vezető nevéhez köthető a reform és nyitás politikája, amelynek lényege a gazdaság szigorú állami kézben tartása, és amire ma már kevesen emlékeznek, az ellenőrzés lazítása. A távol-keleti birodalom egymást váltó vezetői ennek tudják be a két évtizede tartó, a gazdasági világválsággal is dacoló látványos növekedésüket.
Az atomerőművek élettartamát, ha úgy tetszik, "kínai mércével" mérve fél évszázadra tervezik. Ha elfogadjuk, a Paksi Atomerőmű 5-ös, majd 6-os blokkja 2025-re, illetve az azt követő néhány esztendőben kezd el üzemelni, akkor a Putyin-Orbán paktum olyan nemzedékek életére is kihat majd, amelynek szülei meg sem születtek. Sajnálatos módon bár a jövőkutatás tudománya erre lehetőséget nyújtana, a kormányzati ciklusának végnapjait élő kormány nem rendelkezik jövőbe látó képességekkel. Prognózisaik - ezt a választási kampány tapasztalatai fényesen igazolják - a pillanatnyi érdekek szolgálatánál alig távlatosabbak.
De Magyarországon sem volt mindig így. Csaknem másfél évszázada a Fővárosi Közmunkák Tanácsának szakosztályfőnöke, egy bizonyos Reitter Ferenc, miután feltérképezte a Tisza és a Maros szabályozásának lehetőségeit megszervezte a dunai rakpartok kiépítését, az Andrássy út és a Nagykörút kijelölését, és ami még ennél is szenzációsabb, úgy rajzolta be Budapest külső körútjának nyomvonalát, hogy azon ma még a villamos is tud, Duna-hídtól Duna-hídig közlekedni. Ne feledjük Reitter jó esetben csak lovas kocsikat látott, a halála előtt egy évvel egyesített magyar fővárosban közlekedni. Elképzelésein - beleértve a máig jól működő csatornahálózatot is - évtizedekig vitatkoztak, a politikai pártok konszenzusáig eljutva, a nyilvánosság kritikáját elviselve.
A most záruló Fidesz-korszak a követendő, hazai, demokratikus hagyományokat is felrúgva olyan finanszírozási szerződés kötött, amelyet a titkosság, a számunkra hátrányos finanszírozási feltételek jellemeznek. Ráadásul, mindezt egy olyan országgal megállapodva, amelyet lehet, rövidesen gazdasági szankciók szigetelnek el a világ egy jó részétől.
