1936-ban már önállóan tervezi a Hovanscsina jelmezeit, de előtte is asszisztenskedik a Magyar Állami Operaházban. És aztán nincs megállás, dolgozik külföldre is, filmek ruháit ugyancsak kigondolja, és minden lehetséges díjat megkap. Így nem véletlen, hogy az Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet a róla szóló albummal kezdte Szcenika című sorozatát, amelynek sorozatszerkesztője Tordai Hajnal, a szerkesztője Szűcs Katalin Ágnes.
A kötetben megcsodálhatjuk Márk akár festményeknek is beillő terveit, melyek ettől még nagyon is célszerűek, praktikusak voltak. Az különösen izgalmas, amikor mozgást is ábrázol, vagy a megrajzolt figura arcával, testtartásával szintén pontosan érzékelteti a karaktert.
Kiemelten fontos volt számára, hogy pontosan passzoljanak a jelmezei azokra, akiknek tervezett, ezért talán érdemes lett volna néhány olyan fotót közölni, amelyeken művészek viselik a ruháit. És esetleg kicsit több szöveg is szerencsés lenne, egy rövid tanulmányt is elviselt volna a röpke írások mellett az amúgy roppant igényes kiállítású kötet.
Tanulmányokra épül viszont az ugyancsak Szűcs Katalin Ágnes által szerkesztett Színháztudományi Szemle 42. száma. A kötet a korszakos jelentőségű színésznek, Gobbi Hildának állít emléket Sipőcz Mariann, Rajnai Edit, Szabó Attila, Galántai Csaba, Gajdó Tamás, Csiszár Mirella, Somogyi Zsolt írásaival és fekete-fehér képekkel.
Szabó például azt elemzi, hogy különböző dokumentumok, tévéfelvétel, fotók alapján milyen következtetések vonhatók le Gobbi egyik emblematikus szerepéből, a Spiró György írta Csirkefej Vénasszonyából. Azt vizsgálja, mi marad meg egy színpadi alakításból. Gobbi ellentmondásosan izgalmas, vitathatatlanul nagyformátumú személyiségét eleveníti fel többféle nézőpontból ez a kötet.
(Márk Tivadar, Gobbi 100 - Országos Színháztörténeti Múzeum és Intézet)
