- Fénylő csillag az égen

Március 27-én volt 230 éve annak, hogy Székelyföld egén megjelent egy fénylő csillag, jelezve, hogy egy szegény székely családban talentum jött a napvilágra. Amikor eljött az ideje az édesapjával elgyalogoltak szülőfalujából (ma Csomakörös) Nagyenyedre, ahol a kollégiumban szolgadiákként tanult. Sőt tudását továbbfejlesztette Heidelberg és Göttingen világhírü egyetemein. Páratlan zsenialitása szerénységgel, szorgalommal, célratörő akaraterővel párosult. Alig 35 évesen gyalog, 100 forint ösztöndíjjal, örmény kereskedőnek öltözve elindult az őshazát felkutatni, és Törökországon-Irakon-Iránon-Afganisztánon át eljutott Tibetbe. Lámakolostorok szűk, rideg-hideg celláiban évekig tanulmányozta a tibeti tudományos könyveket(kb320-at). Európaiként elsőnek készítette el a tibeti-angol szótárat és nyelvtant, mintegy 40 ezer tibeti szógyűjteménnyel. Nem mellesleg kiváló orientológus, híres Ázsia-utazó, MTA tag volt: több mint 20 nyelvet birt (őróla mintázta Jókai az Eppur si muove könyvének professzorait ámulatba ejtő, nyelvzseni főszereplőjét). Remélem nem esünk a kollektív  felejtés hibájába: és lehet majd látni-hallani-olvasni megemlékezést e jeles évforduló kapcsán. Ugyanis Ő és sok-sok hozzá hasonló inkább lehetne a fiatalok példaképe, mint némely agyonajnározott "élsportoló", celeb. Ma is időszerűnek tartom Széchenyi István mondatait: "Egy szegény árva magyar, pénz és taps nélkül, de elszánt, kitartó hazafiságtól lelkesítve - Kőrösi Csoma Sándor - bölcsőjét kereste a magyarnak, és végre összeroskadt fáradalmai alatt. Távol a hazától alussza itt örök álmát, de él minden jobb magyarnak lelkében." A tudománynak szentelte és áldozta életét. 1842.április 11. óta nyugszik a Himalája lábánál, a dardzsilingi temetőben. Áldja meg az Isten haló porában is. Reményeimben mélységesen csalatkoztam, egyetlen meg emlékező szóval sem találkoztam. Ő nem Nyírő és a szavazatára sincs szükség. Ő csak egy szegény székely-magyar zseni, a "világvándora".