Nehezen hihető, hogy az eltitkolt pénzének bűnös forrását tagadó, de érdemi vallomást ez ügyben nem tett Simon Gábor éppen egy ismeretlen cellatársának fecsegné ki, hogy a pénz mégis valamilyen kerületi mutyiból van, ráadásul a százmilliókról Mesterházy Attila és Gyurcsány Ferenc is tudott - mégis ezt állítja a kapányhajrában a Magyar Nemzet. A lap szerdai cikke legalábbis arról ír, hogy megvan a Simon-pénzek forrása: állítólag egy 2001-es XVIII. kerületi - ennek a körzetnek volt Simon a parlamenti képviselője - ingatlanügyletből származhat az összeg. Sőt, a lap szerint a volt politikus egy beépített cellatársának, egy úgynvezett zárkaügynöknek még azt is kifecsegte, hogy a százmilliókról a mostani kormányváltó erő egyes vezetői is tudtak. A Magyar Nemzet a zárkaügynök jelentésére hivatkozik.
A közlés még az ügyben eljáró Központi Nyomozó Főügyészséget (KNyF) is meglepte, sőt Nagy Andrea szóvivőnek a lapunk kérdésére adott válaszából arra is lehet következtetni, hogy vizsgálatot indítanak. Először is - mint az ügyben eddig is gyanúsan konkrét banki adatokat és más, a nyomozás során keletkezhetett információkat közlő Magyar Nemzet korábbi értesüléseinél - a szóvivő ismét cáfolta, hogy a KNyF szivárogtatott volna. Mint mondta, az ügyészség hivatalos közlésein túl, ezeknek a sajtóhíreknek nem a vádhatóság a forrása. Hozzátette, az ügyben a sajtóban folyamatosan megjelenő információk egy részéről pedig nincs az ügyészségnek tudomása. Végül - és ez utalhat a vizsgálatra - Nagy Andrea jelezte: az ügyészség minden körülményre kiterjedően a szükséges és törvényes lépéseket megteszi, és ennek eredményéről - a jogszabályi keretek között - tájékoztatja a közvéleményt.
Az ügy azért súlyos, mert ha igaz, hogy zárkaügynököt telepítettek Simon mellé a Nagy Ignác utcai börtönbe, akkor az ügyészi vagy bírói engedéllyel, "fedett" nyomozati cselekményként értékelhető - ez olyan jellegű, mint a szintén titkos információgyűjtésnek számító lehallgatás. Az amúgy jogszerűen alkalmazható módszert pedig nem véletlenül tartják titokban az érintett szervek: a "leleplezés" nemcsak a további információszerzést, hanem a zárkaügynök életét is veszélyeztetheti. Az ilyen "cellatárs" lehet hivatásos testület tagja, aki fedett státusban dolgozik, és lehet valódi bűnöző is, akit a hatóságok különböző - akár a fogva tartásán javító, vagy a büntetését mérséklő - ígéretekkel vesznek rá az akcióra.
A Hagyó-per gyanúsítottja, Balogh Zsolt volt BKV-vezér például a bíróságon visszavonta nyomozati vallomása egy részét, mondván: azért fogalmazott meg a választási kampány alatt terhelő állításokat, hogy megfeleljen az elvárásoknak, illetve elkerülje a börtönt. Más vádlottak és tanúk is elmondták terhelő vallomásaikról, hogy azokat irányítottan, "kényszervallatás", fenyegetés hatására tették. Az egyik vádlott, Regőczi Miklós volt BKV-vezérhelyettes is azt állította, hogy az előzetes elkerülésére, illetve lerövidítésére hivatkozva "a liftben, a folyosón, de soha nem a hivatali helyiségben" mondták neki, hogy kire és mit kell vallania. "Gyurcsányra is vallomást kértek tőlem" - mondta. A BKV-per ügyésze visszautasította a nyomozással kapcsolatban a koncepciós eljárást és cáfolta a "kényszervallatást" is, bár mint mondta, mivel egy ilyen eljárás "kényszerítő jellegű, rutintalanul így is meg lehet élni azt".
Az úgynevezett tábornokperben - amelynek először minden vádlottját felmentették, majd visszadobták az ügyet első fokra - az ügyészségi "koronatanú" tábornok is visszavonta állításait. Sőt, elismerte: az ügyészek által felvázoltakra csak "bólintania kellett", mert "volt egy koncepciójuk, ők mondták, hogy ezt jobban tudják".
Eddig, és ne tovább - reagált a Magyar Nemzet cikkére felháborodottan Tarjányi Péter. A rendőrségi szakértő lapunknak elmondta: a fogdaügynök alkalmazása "bevett gyakorlat", olyan, a nemzetbiztonsági törvényben szabályozott, engedélyezett nyomozati módszer, amelynek több évszázados hagyománya van. A szakértő szerint ezzel nincs is gond, a súlyos problémát inkább abban látja, hogy "a politikával összefüggő bűncselekmény-gyanúk kapcsán az utóbbi 4-5 évben egyre többször szivárognak főleg a jobboldali sajtóhoz fedett akciókban keletkező információk." Tarjányi szerint ha a bizalmas információ kikerül, az ügynök lelepleződik, márpedig "a börtönhierarchia nem tűri a spickliket és árulókat, akiket ezután a börtönben akár életveszélyes támadás is érhet". Másrészt - hívta fel a figyelmet - önmagában kínos, hogy egy ilyen cikk megjelenése után felmerülhet a gyanú, hogy a hivatalos szervektől szivárgott ki a titkos információ.
Felvetődik az államtitoksértés - az új terminológia szerint minősített adattal való visszaélés - is. "Értem, hogy kampány van, és a Magyar Nemzet segíti a kormányzati kommunikációt, de átléptek egy határt azzal, hogy rövid távú politikai cél érdekében egy fontos titkosszolgálati és nyomozási módszert leromboltak" - fogalmazott a rendőrségi szakértő, hozzátéve: "reméli, hogy nem igaz a hír, és az ügyészség egyes vezetői ilyen nyíltan nem támogatják a politikai verseny egyik résztvevőjét".
Ami a cikk másik részét illeti, a XVIII. kerületi szocialisták jelezték, hogy feljelentik a lapot, amiért azt állította, hogy a Simon-milliók egy régi kerületi ingatlanügylettel, az Auchan egyik érdekeltségének eladott, kármentesítésre váró, pakuratavas földterülettel függnek össze. A lap azt valószínűsítette, hogy az Auchan-cég a kármentesítésre kapott 950 millió forintból különböző céges szerződések révén "osztott vissza" pénzt.
Kőrös Péter, a kerületi MSZP-frakció vezetője lapunknak elmondta, a szóban forgó ingatlanok korábban Tüzép-tulajdonban lévő pakuratavak voltak. Az önkormányzat már 1995-ben felszólította a jogutódot, a Raab Karchert a kármentesítésre, eredménytelenül. Végül maga az önkormányzat látott hozzá a munkához: 1998-ban, az első Orbán-kormány idején el is nyerték hozzá a környezetvédelmi minisztérium 600 milliós pályázatát. Az erről szóló megállapodást azonban egy évvel később Pepó Pál környezetvédelmi miniszter felmondta, felfüggesztette a pénz kifizetését, sőt, egy KEHI-vizsgálat nyomán még büntető feljelentést is tett az önkormányzat ellen. Az eljárást azonban az ügyészség bűncselekmény hiányában megszüntette.
A testület összesen 23 millió forintot tudott lehívni az eredeti 600-ból. Pert indítottak a minisztérium ellen, amely végül 2003-ban a 230 millió forint kártérítés jogerős megítélésével zárult. Ugyancsak pert nyert a kerület a Raab Karcher ellen, 300 milliós összegben - sorolta a tényeket Kőrös. Mivel a környezetszennyezés egyre nőtt, az önkormányzat 2001-ben nyílt pályázatot írt ki a terület hasznosítására. Az Auchan 40 millió forintot fizetett ki érte, de vállalta a teljes kármentesítést. A francia cég erre 1,5 milliárd forintot költött, és amint ez a Környezetvédelmi Főfelügyelőség 2006-os tanulmányából kiderül, a szennyezést sikerült felszámolni. Ezt az összeget az Auchan teljesen saját forrásból fedezte, a kerületnek semmi köze nem volt a munkák finanszírozásához - mondta Kőrös.