A jogszabályt még a nyári szünet előtt elfogadhatják a törvényhozás alsóházában a nagykoalíció csaknem 80 százalékos többséggel rendelkező pártjai. A felsőház elé ősszel kerülhet a törvény, amely 2015 elején lép majd életbe.
A főszabály szerint a munkaadóknak legkevesebb bruttó 8,5 eurós órabért kell fizetniük a dolgozóknak. Az alacsonyabb bérekről szóló megállapodások 2016 végéig érvényben maradhatnak.
A szabály a jelenleg csaknem 42 millió munkavállaló túlnyomó többségére érvényes. 8,5 eurónál alacsonyabb órabérért gyakornokokat és képzettség nélküli fiatalkorúakat lehet majd alkalmazni, és az alkalmazásuk kezdetétől számított hat hónapban a minimálbérnél kevesebbet vihetnek haza azok a munkavállalók is, akik legalább egy évi - úgynevezett hosszú távú - munkanélküliség után találnak állást.
A minimálbér évek óta a társadalom- és gazdaságpolitikai viták egyik fő tárgya Németországban, bevezetése a szociáldemokrata párt (SPD) első számú választási ígérete volt, és központi helyre került a tavaly ősszel alakult nagykoalíciós kormány programjában. A konzervatív CDU/CSU pártszövetség kezdetben elutasította az általánosan kötelező minimálbért, a koalíciós megállapodás megkötése óta pedig munkaadói érdekképviseletek támogatásával azért harcolt, hogy minél több munkaerőpiaci csoportot vonjanak ki a minimálbér hatálya alól.
A kormányülésen elfogadott végső változat alapján viszonylag kevés munkavállalót lehet majd alkalmazni 8,5 eurónál kisebb órabérért. A hosszú távú munkanélküliek száma jelenleg egymillió körül van, és a gyakornokokkal, valamint a képzettség nélküli fiatalkorúakkal együtt legfeljebb kétmillió lehet azoknak a száma, akikre nem vonatkozik majd a minimálbér 2017-től sem.
A legutóbbi, 2013 végéről származó adatok szerint a német munkavállalók nagyjából 17 százaléka keres kevesebbet óránként bruttó 8,5 eurónál, és a volt NDK területén minden negyedik munkavállaló órabére elmarad ettől az értéktől.
Az egységesen kötelező, törvényben szabályozott minimálbér ellenzői szerint a szabály rugalmatlan és a munkanélküliség növekedését eredményezheti, különösen az ország keleti részében.
Az ellenzők szerint hasznosabb a jelenlegi megoldás, a munkaadók és munkavállalók megegyezésén alapuló, szakmánként és régiónként eltérő minimálbér-megállapodások rendszere, amelyben az állam szerepe abban merül ki, hogy kihirdeti és az adott szakmában, régióban kötelezővé teszi a megállapodás betartását.