Az ítéleti tényállás szerint a közismerten kötekedő természetű vádlott 2012. szeptember 8-án este jelentős mennyiségű szeszes italt fogyasztott, majd hazaindulva leszólított egy idősebb férfit, és cigarettát kért tőle. Mivel ezt a férfi megtagadta, a vádlott indulatos lett, és ököllel ütni kezdte a sértett fejét, amit még akkor is folytatott, amikor a férfi már a földön feküdt. Amikor felfedezte, hogy áldozata már képtelen a helyváltoztatásra, az árokba gurította, majd hazaért, és otthon még jót játszott egy elektronikus játékon a testvérével. A holttestet az arra járók másnap reggel fedezték fel, s amikor ezt az elkövető megtudta, felkereste egy barátját, és tőle kért segítséget ruházatának elrejtésében, majd elégetésében.
A bíróság megállapította, hogy a sértett halála egyértelműen a vádlott ütései miatt előállt traumás sokk következtében állt be, életét az időben érkező, szakszerű segítségnyújtással sem lehetett volna megmenteni. A Debreceni Törvényszék kimondta, hogy az emberölést a vádlott aljas indokból követte el, súlyosbító körülményként vették figyelembe az ittas állapotát, a cselekmény éjszakai útonálló jellegét, illetve a személy elleni erőszakos bűncselekmények elszaporodását; enyhítésként értékelték viszont részleges beismerő vallomását és megbánását. Ez alapján az elsőrendű vádlottat 12 év fiatalkorúak börtönében letöltendő szabadságvesztésre, társát 2 év börtönbüntetésre ítélték; az elsőrendű vádlott legkorábban 8 év után bocsátható feltételes szabadságra. A Debreceni Törvényszék ítélete nem jogerős, az ügyész súlyosításért, illetve a különös kegyetlenséggel történő elkövetés kimondásáért, a vádlottak pedig enyhítésért, illetve felmentésért fellebbeztek.