Sümegh József már az általános iskolában érdeklődött a történelem iránt, megmozgatta a fantáziáját, hogy lakóhelye közelében már kétezer évvel korábban is éltek emberek. Mint minden gyerekben, benne is fellángolt a kincskeresési láz. Később néhány apróságot sikerült is találnia saját "ásatásai" során, ezeket eladogatta pesti neppereknek.
1978 decemberében behívták katonának, amit elég jól tűrt, de az utolsó fél évben - ismerősei szerint - búskomorrá vált. Igen meglepő, hogy egy héttel a leszerelése előtt rendkívüli szabadságot kért, de nem haza ment. Úgy tűnt bujkált, rég látott, távolabbi rokonoknál húzta meg magát. December 14-én hazament Polgárdiba, ahol egy kocsmában két férfival suttogva beszélgetett, majd együtt távoztak Kőszárhegy felé. Többé senki nem látta őt élve. Holttestét napokkal később egy ottani pincében találták meg. Különös volt, hogy két katonai övvel a nyakán lógott, holott neki csak egy volt. A szemtanúk szerint megbicsaklott térddel - azaz földön lévő lábbal - fedezték fel, és az inge is véres volt. Ennek ellenére a katonai ügyészség öngyilkosságot állapított meg. Az indítékot nem is keresték.
A rendszerváltás után elkezdték kivizsgálni a korábban sorkatonaként meghalt fiatalok ügyeit. 1990-ben Sümegh ügyében nyereségvágyból elkövetett emberölés gyanúja miatt indítottak nyomozást. A Tonhauser László vezette szervezett bűnözés elleni egység derítette ki: a férfi halála összefügg a leletek sorsával. Az újraindított nyomozásban Sümeghék házánál a rendőrök felásták a pincét, a kertet pedig fémdetektorokkal kutatták át, de nem tudni, találtak-e bármit is.
A férfi halálát követően sem találtak semmit, pedig arra sok tanú akadt, hogy nagy mennyiségű kincset őrzött, szállított ismerőse autójával, ám, hogy bevonulása előtt hol rejthette el, illetve az ismeretlen tettesek honnan vihették el azokat, eddig nem derült ki. Nem sokkal később Sümegh két, az ügyeit ismerő barátja is meghalt. Egyikük - egy pincében - "ételmérgezésben", másikuk Sümegh után egy hónappal ugyancsak "felakasztotta magát". Ezek után a környéken eluralkodott a félelem, senki nem akart beszélni arról, amit tudott.
Lábrakaptak az összeesküvés-elméletek, amelyekről a konteo blog részletes összeállítást készített.
Egy több mázsányi ezüstlelet feltalálása, értékesítése nem kerülhette el a mindent behálózó állambiztonság figyelmét. A régiségkereskedők, a műkincs-nepperek, az orgazdák mindig is megkülönböztetett figyelemnek örvendtek nemcsak a rendőrség, hanem a titkosszolgálat részéről is. Meglehet, hogy a Seuso-kincs (és Sümegh) sorsa akkor pecsételődött meg, amikor behívták katonának. A katonai elhárítás "rajta volt", állítólag hárman figyelték. Lehet, hogy már korábban besúgta valaki, de az sem kizárt, hogy a seregben véletlenül elszólta magát.
Lehetséges, hogy a szolgálat - vagy annak néhány "kreatív" embere - úgy döntött: a kincset le kell nyúlni, Sümeghet pedig el kellett hallgattatni. (A Seusót nyilván az első perctől Nyugaton akarták értékesíteni.) Benne lehetett a pakliban a szovjet hírszerzés is. Polgárdi környékén komoly katonai erejük állomásozott, ezért a környéket fokozottan figyelték. Megjelenhetett valamelyik nyugati szervezet is, amelynek ugyanúgy fájt a foga a kincsre, illetve az érte kapható pénzre, mint a többieknek. Felbukkant a Moszad is, azaz Halim Korban, aki "alvó ügynökként" dolgozhatott Bécsben. Ő szerezte be a később hamisnak bizonyult Seuso-eredetigazolást. Nem zárható ki a közönséges műkincsmaffia sem. Legvégül pedig a mindig minden mögött sejtett szabadkőművesség Tény viszont, hogy egy angol testvérpártól – akik értesüléseink szerint a Sotheby’s korábbi vezetőjének, Peter Wilsonnak lehetnek a fiai – vásároltuk meg tavaly év végén.
A Sümegh-ügy nyomozása jelenleg is folyik, de a rendőrség egyetlen részletet sem hajlandó elárulni róla.