- Többen úgy gondolták négy évvel ezelőtt, hogy a Fidesz a kétharmados győzelme után konszolidálódni fog, a középhez közelít. Könyvében utal rá, hogy ebben már akkor sem hitt. Miért nem?
- Ne feledjük,hogy már az első Orbán-kormány is az "egészpályás letámadás" módszertanát gyakorolta. 2006-ban pedig Orbán Viktor úgy szenvedett vereséget, hogy a megtartott törzsszavazóival a háta mögött azonnal revansra készült. Ehhez nem akármilyen muníciót adott az öszödi beszéd, amelynek ismerjük minden rémes következményét. Ettől kezdve a Fidesz már tudta, hogy 2O10-ben nyerni fog. Biztos voltam benne, ha legközelebb újra lehetőséget kap, akkor azt a korábbi kormányzásánál is kíméletlenebbül fogja felhasználni, és semmilyen konszolidációt nem akar.
- Szokták mondani, hogy Orbán őrültségeket csinál, de az ellenkezőjét is állítják: hogy a maga szempontjából vaslogikával megy végig a dolgokon.
- Kétségtelen, hogy ez egy következetes törekvés, de csak ami a politikai hatalom totális kiterjesztését illeti. Azt végig gondolták, hogyan lehet megszerezni minden pozíciót, miként ültethetik az államapparátus meghatározó pozícióiba a saját embereiket kilenc évre. Azt is végig gondolták, hogyan lehet az alkotmányos garanciákat felszámolni, és hogyan lehet a nemzetgazdasági erőforrásokat átcsoportosítani a saját hűbéri láncolatuk javára, hiszen így garantálhatják a rendszer klientúrájának kielégítését és fenntarthatóságát. Orbánnak az a meggyőződése, hogy a politikai stabilitás záloga a sajátjai folyamatos etetése. Idáig tökéletesen végiggondolt a mechanizmus. A valódi gazdaságpolitikát azonban, ami arról szólna, hogy egy ország hogyan képes boldogulni, hogyan érheti el, hogy szisztematikus növekedési pályán maradjon, és ne kerüljön recesszióba, azt nem gondolták végig.
- Tehát a maguk szempontjából az egyik oldalon totális a profizmus, a másikon teljes a dilettantizmus? Miért van ez így?
- Mert ez egy politikavezérelt, voluntarista gazdaságpolitika. Nem a gazdasági törvényszerűségek alakítják, hanem a Legfelső Akarat. Jó példa erre, hogy amikor Jávor Benedek megpróbálta megnézni a paksi szerződést előkészítő szaktanulmányokat, kiderült, hogy nincs mit megnéznie. Tehát anélkül született egy politikai döntés, hogy bármilyen hatástanulmány alátámasztotta volna. Márpedig ez egy olyan horderejű kontraktus, ami évtizedekre meghatározza Magyarország energiaellátását, adósságpályáját. Most már persze tudjuk, hogy a paksi paktum pénzügyi kondíciói komoly költségvetési veszteséggel járnak majd, és ez a beruházás az energiatermelés technológiáját tekintve sem a lehető legjobb választás. Ráadásul a megállapodás mindenképp korai volt, mert még bőven lett volna idő eldönteni, mikor és milyen megoldást válasszunk - hiszen nem tudjuk, miféle alternatívákat kínál akár a közeljövő. Minderről valószínűleg előzetesen ki is kérték szakemberek véleményét, ám amikor megismerték józan aggályaikat, úgy határoztak, hogy nem iratnak tanulmányokat, mert akkor nyoma marad, mennyire felelőtlenül nem vették figyelembe a realitásokat.
- Mekkora szerepe lehet annak, hogy a média jelentős részét lenyúlták?
- Ez kétségtelen. Ebben a helyzetben ki lehet mondani, hogy Magyarországon nem lesz szabad választás. Némelyek megengedőbben fogalmaznak; van szabad választás,azt mondják,hiszen szabad elmenni választani, csak az információhoz való egyenlő hozzáférés nincs biztosítva. A Fidesz médiapolitikájának az a legfőbb célja, hogy bizonyos témákat kizárhasson a nyilvánosság teréből,és csak a saját verzióját forgalmazza mindenről. Vagyis arra találta ki a rendszert, hogy blokkolhassa a neki nem tetsző ügyeket; így az ellenzék által felvetett botrányok elhalnak a saját médiakaranténján belül.
- A kulturális pozíciók lenyúlása milyen célt szolgál?
-A balliberális kormányok világnézetileg igyekeztek semlegesek maradni a kultúra finanszírozásában, míg…
-… azért abban az érában is nyúltak le pozíciókat.
- Az akkori pozicionálás sokkal inkább szakmai alapon történt. Azok az alkotók, akiket most szeretnek balliberálisként skatulyázni, soha nem pertraktálták politikai világnézetüket a munkájukkal összefüggésben, mert egyszerűen jó művészek. Persze,jelentékeny alkotók mindig liberálisan gondolkodnak, de nem a szó pártpolitikai, hanem eszmei értelmében. Hiszen a művészet - és tágabban: a minőségi kultúra - természeténél fogva liberális, ez épp a lényegéhez tartozik. A baloldal úgy gondolta, hogy nem úgynevezett "saját" embereket, hanem a feladatokra alkalmasakat kell preferálni. A Fidesz viszont, tudva, hogy a szabad kultúra szabaddá teszi a szellemet, inkább olyan klienseket keres, akik a munkájuk révén a jobboldal "eszmeiségének" megfelelően befolyásolják a közönség gondolkodását. Persze, nem minden Fidesz-kinevezett csinál feltétlenül a rezsimhez lojális színházat - ilyen egyébként nem is létezik, mert ha mégis, akkor csak szimpla propaganda. De a kegyencek annak azért elébe tudnak állni, hogy olyan produktumok szülessenek, amelyek netán nem tetszenek a hatalomnak. Inkább érdektelen szórakoztatóipari termékeket hoznak létre.
- Az elmúlt négy évben minden héten írt 2-3 politikai publicisztikát. Ezek képezik a könyve alapját?
- Abban a szerencsés helyzetben voltam, hogy ezek az írások forrásanyagként szolgáltak, ezért nem kellett például adatok vagy egykori események után kutatnom. De a végül összeállt szöveg új és egységes. Mindaz, amiről írtam, politikatörténeti tény, illetve a tények kommentálása. És egyfajta memóriagyakorlat ajánlata is az Olvasónak. Magamon vettem észre, hogy noha legalábbis közvetetten benne élek a politikai folyamatokban, én sem emlékszem már pontosan, mi és hogyan történt 2-3 évvel ezelőtt. Annyira elsodornak bennünket a napi aktualitások, hogy az eseménytörténet a maga teljességében óhatatlanul elhalványul. Azt szerettem volna, ha az Olvasó ebből a könyvből visszaidézhetné mindazt, amit talán már elfelejtett, vagy amiről annak idején egyáltalán nem is szerzett tudomást.