A Magyarországra érkező külföldi közvetlentőke-befektetések értéke a 2008-2009-es globális pénzügyi válság kitörésének évében még meghaladta a 3 milliárd eurót. Mint közismert, Magyarországot drámaian érintette a válság, de a közvetlentőke-befektetések értéke ekkor még megfelelt a kilencvenes évek közepétől megszokott éves beáramlás nagyságrendjének. 2009-2011 között ellenben jelentősen csökkent az éves beáramlás: az 1,2-1,3 milliárd eurós éves beáramlás kevesebb, mint fele a 2008-asnak.
Ugyanakkor ezek a tőkebefektetés és tőkekivonás egyenlegeként előálló számok nagyon jelentős különbségeket fednek el. Először is érdemes megkülönböztetni a részvény- és egyéb részesedések, az újrabefektetett jövedelmek és az egyéb tőkemozgások kategóriáit. A közvetlentőke-befektetés klasszikusan az első, részvény- és egyéb részesedés-szerzést jelenti. Az újrabefektetett jövedelmek a már létező befektetéseken realizált profit újrabefektetését (vagy hazautalását) jelzik, míg az egyéb tőkemozgások között tipikusan a külföldi anyagcég által az itteni leányvállalatának nyújtott, vállalatfinanszírozási célokat szolgáló hiteleket tartják nyilván.
Nos, az MNB számaiból az látszik, hogy a részvény- és egyéb részesedések soron nyilvántartott közvetlentőke-beáramlás 2010-ig egyáltalán nem csökkent, hanem éppen ellenkezőleg: növekedett Magyarországon. Ebben szerepet játszhatott a még a válság előtt elhatározott nagy autóipari és egyéb beruházások megvalósítása is. Ugyanakkor a megtermelt jövedelmek újrabefektetése negatívra váltott, ami annyit jelent, hogy a külföldi cégek által Magyarországon megtermelt profitot nem itt hasznosították a tulajdonosok. A negatív fordulat hasonlóan drámai a harmadik tétel, a tulajdonosi hiteleket tartalmazó egyéb tőkemozgások esetében: itt a 2008-as "mínusz nulla" egyenleg 2009-2010-ben masszív deficitre vált, ami a tulajdonosi hitelek leépítését jelenti.
2011-ben mindehhez képest gyökeresen újszerű helyzet állt elő. Ekkor, az orbáni gazdaságpolitika "kibontakozásának" idején negatívra váltott a részvény- és egyéb részesedések egyenlege, azaz a külföldi közvetlentőke-befektetők nem növelték, hanem csökkentették magyarországi tulajdonszerzésük értékét. Ugyanakkor mind az újrabefektetett jövedelmek, mind az egyéb tőkemozgások soron bővítették itteni leányvállalataik finanszírozását - valószínűleg azért, mert nem tehettek mást, ha nem akarták, hogy itteni érdekeltségeik csődbe menjenek. Klasszikusan ez történt például a végtörlesztést elszenvedő bankszektorban, ami a hitelezési tevékenység zsugorodásával (azaz a jövedelemtermelő-képesség csökkenésével) párhuzamosan óriási veszteségeket volt kénytelen elkönyvelni. Így a részvény- és egyéb részesedések negatív befektetési értékének ellenére összességében pozitív értékű - igaz, az előző évitől kissé elmaradó - közvetlentőke-befektetést regisztrált az MNB.
2012-ben folytatódott a külföldi tulajdonú bankok és vállalatok anyabanki finanszírozása, és - részben a leánybankjaikat részvénybefektetéseken keresztül feltőkésítő anyabankok jóvoltából - ismét pozitívra váltott a külföldi tulajdonszerzés értéke is. A részvény- és egyéb tőkebefektetések 4,3 milliárd eurós értéke jóval elmaradt ugyan a korábbi években regisztráltaktól, de a tőkekivonás is kisebb volt, így az egyenleg ismét pozitívba fordult. Ugyanakkor mind az újrabefektetett jövedelmek, mind a tulajdonosi hiteleket tartalmazó egyéb tőkemozgások megőrizték magas, pozitív egyenlegüket, feltehetően nem kis részben a már említett anyabanki finanszírozás miatt.
Az ezután következő, 2013-as évből egyelőre csak az első háromnegyedévre vonatkozóan állnak rendelkezésre adatok. Ezek a korábbinál kisebb, de továbbra is pozitív részvény- és egyéb részesedés-egyenleget, de a korábbi két évvel ellentétben negatív újrabefektetett- és egyéb tőke-egyenleget mutatnak. Azt azonban nem tudjuk, hogy mi történt a negyedik negyedévben, és a tőkeáramok változékonysága miatt ezzel kapcsolatban nem is nagyon érdemes találgatásokba bocsátkozni.
Ezeknek az adatoknak az alapján nehéz messzemenő következtetéseket levonni. A gazdaság szereplői - legyenek bel- vagy külföldiek - alkalmazkodnak a körülményekhez, amelyeket egyrészt a világgazdasági folyamatok, másrészt a hazai feltételek alakulása határoz meg. Az utóbbiak között meghatározó szerepet játszik a kormányzati gazdaságpolitika, amely az elmúlt években nem titkolta, hogy csökkenteni kívánja a magyar gazdaságnak a külföldi befektetőkkel szembeni függését. Ennek ellenére egyelőre inkább a tőkebefektetés, mint a tőkekivonás volt jellemző a külföldi közvetlentőke-befektetők részéről. Igaz, ezt részben nyilván kényszerűségből, itteni érdekeltségeik értékének megőrzése céljából tették, miközben valószínűleg kevesebb tőkét fektettek be nálunk, mint amennyit számukra vonzóbb körülmények között hajlandóak lettek volna.
Sokváltozós tőkemozgások
A külföldi közvetlentőke-beáramlás folyamatairól viszonylag nehéz pontos képet alkotni az elmúlt négy év távlatában. (Közvetlentőke-befektetések alatt nem pénzügyi-befektetési célú, hanem üzleti vállalkozások létrehozását, felvásárlását vagy finanszírozását célzó befektetéseket értünk.) Mint azt a Magyar Nemzeti Bank statisztikai jelentései hangsúlyozzák, a kimutatott adatokat torzítják az átfolyó tőkéhez és az eszközportfolió-átrendezésekhez kapcsolódó tranzakciók. Ezek nem a kifejezetten pénzügyi tranzakciók lebonyolítására létrehozott, úgynevezett speciális célú vállalatokat jellemzik, hanem a "normál" multinacionális cégeket, amelyek globális tranzakcióik egy részét magyar leányvállalataikon keresztül bonyolítják le, vagy éppen Magyarországon belül rendezik át közvetlentőke-befektetéseiket. Az értékeléshez az MNB által ezektől a tételektől megtisztított számok adnak támpontot, de a mélyebb elemzés meghaladja e cikk korlátait.