A Betörő az albérlőm című közismert történetben, a Madách Színházban a földön fetrengve hegedül, közben hevesen jár keze-lába, kidagadnak a nyaki ütőerei a balek Őrnagy szerepében, de tulajdonképpen mindegy is, hogy milyen szerepben, kieszközöl ő ilyen szituációkat. Nyíltszíni tapsot kap érte. Legfeljebb néhányan összehúzzák a szemöldöküket, hogy ez már sok, ez már ripacskodás a köbön, csak vissza kellene némiképp fognia magát. De amit csinál gyakran átfordul groteszkbe, némi, vagy akár több jelentéssel töltődik fel, ebben az esetben például megmutat egy fickót, aki nagyon akar vagány betörő lenni, de hát nem igazán megy ez neki. Van, amikor már ő sem tud mit tenni. A Kézről kézre című bohóságot sikerült annyira félrerendezni, hogy még Magyar magánszámai sem teljesedhetnek ki, nem válnak fergetegessé, kényszeredett szituációk adódnak a színpadon, és igazán nem állítható, hogy a közönség fetreng a röhögéstől.
Más irányba indult, végzős főiskolásként még Ványa bácsit játszott, öt évig tagja volt a Székely Gábor vezette Új Színháznak. De játszott temérdek felé, vagy 15 színházban megfordult. Országosan ismert lett. Rajta ragadtak bizonyos tévés munkái. Azonosították például a Csíííz című műsor marháskodásaival. Aztán a hosszú bankreklám szériában álladóan úgy szólította a feleségét, hogy Nyuszómuszó, de őt kezdték el így hívni. Amúgy pedig Fater a beceneve, ami még a katonaság ideje alatt ragadt rá.
Időnként rendez is, a Budaörsi Játékszín művészeti vezetője is volt. Lejárt a mandátuma, pályázott újra, de nem tartottak tovább igényt a szolgálataira. Fölszabadultak energiái. Megint sokat lép fel a Madách Színházban, áprilisban újra bemutatója lesz ott. És túláradó energiáit lekötendő, P. Szabó István szövege alapján, némi rendezői bábáskodása mellett, olyan produkciót hozott létre, amiben egyes egyedül lehet a színpadon, de több szerepet is játszhat. Vagyis nem kell ellopnia más kollégáitól a sikert, beférkőznie az üresjáratokba, övé az egész este. Amúgy az nem állítható, hogy ebben a Panelninja című produkcióban nincsenek üresjáratok, ezekbe esetleg meg más férkőzhetne bele, de összességében Magyar uralja az estét, játékával javít valamennyit a szöveg egyenetlenségein, kedvére elszabadulhat, és naná, hogy ezt meg is teszi. Eljátszik egy negyven év körüli fickót, aki még mindig a házsártos mamájával él egy panellakásban, de ki akar törni onnan. Kontyosan, slafrokosan „domborítja” a mamáját ugyancsak, meg még többeket, akik a lakásban megfordulnak. Brillírozik. Halálra élvezi a helyzetet. Megmutatja mit tud, és hát sokat. A virtuózitáson túl lehetne több mondandója, társadalmi közlendője, de nevettetni kétségtelenül nevetteti a Centrál Színház hálás, ezúttal főleg fiatalokból álló publikumát, akik nagyon vevők erre a blődségekkel teli,hajmeresztő humorra. Magyar kiteljesedhet. Szórhatja a sziporkákat. Sikert arathat.
További pályájának komoly kérdése, hogy ilyen szakmai tudással képes lesz-e elmélyülni, játszhat-e netán újra Ványa bácsit, vagy ez már egyáltalán nem az ő útja, az ő feladata netán már az, hogy harsányan megnevettesse a publikumot.
