- Jót még nem hallottam végrehajtóról, végrehajtásról. Ezt nem lehet másképpen csinálni? Mondjuk emberségesebben?
- A végrehajtás nem népszerű szakma, és nagyon sok rosszat olvasni, hallani róla. Az a baj, hogy a laikusok mindig kiragadnak egy-egy ügyet, vagy egy részletet a folyamatból. Ha azt vesszük, hogy évente nagyjából hatszázezer bírósági végrehajtási ügy indul, és mondjuk, abból egy problémás van, akkor az igazán nem mondható soknak, vagy jellemzőnek. Tudni kell, hogy a végrehajtás, mint jogintézmény, önmagában nem rossz dolog.
- Annak, aki elszenvedi, biztosan nagyon rossz.
- Persze, annak rossz. De ne feledjük el, hogy pénzt kapni jó, viszont amikor azt vissza kell adni, akkor az igen kellemetlen tud lenni. A végrehajtás arról szól, hogy van már egy jogerős, végrehajtható döntés, az pedig azt feltételezi, hogy előtte már volt egy kötelezettség, amit az adós teremtett valamilyen módon, például kölcsönből, hitelből, bérleti díjból.
- Vagy közüzemi számlából…
- Vagy abból. És ezt a kötelezettséget ki kellene egyenlíteni, vagyis fizetni kellene.
- Igen, de nem tud az a szerencsétlen.
- Mert hibásan működik a rendszer, elavulttá vált - éppen erről írtam a doktori értekezésemet. Az a baj, hogy "véres" a felügyeleti rendszer meg a szakmai irányító rendszer jelenlegi szabályozása és kapcsolata. A rendszerváltás idején, sajnos, magát a végrehajtást is privatizálták. Ez azt jelenti, hogy a bírósági végrehajtó, aki a bíróság hatáskörében jár el, bizonyos feltételek fennállása mellett „kvázi” házkutatást tarthat, ha nincs otthon senki, kinyittathatja a lakást, lefoglalhatja az autódat, az ingatlanodat. Ez az ember, ilyen hatáskörrel egy magánvállalkozó. Neki az az érdeke, hogy profitot termeljen, csakhogy a versenyszférában, egy profitorientált cég tulajdonosának nem szabad hatósági jogköröket adni. Ilyen erőset meg főleg nem.
- De hiszen van olyan felügyelet felettük, amely ügyel a törvényes működésükre. Mégis azt csinálhatnak, amit akarnak?
- Sarkos ez a megfogalmazás, de sok tekintetben igaz, néhány ponton tág a végrehajtó mérlegelési jogköre.
- Ezért mondta az előbb, hogy "véres" a rendszer?
- Igen. Sajnos, statisztikai adatokkal, és azok elemzésével tudom alátámasztani ezt.
- De akkor a laikusok jól gondolják, hogy itt valami „sötét” dologról van szó.
- Hadd tegyem hozzá gyorsan, hogy amit mondtam, természetesen nem mindenkire érvényes, és vidéken konszolidáltabb a helyzet, mert ott jóval kevesebb ügy jut egy-egy végrehajtóra. De mit gondol, pl. a NAV-végrehajtásoknál miért nem hallunk ilyen problémákról? Azért, mert nagyon szigorú alá-fölérendeltségi viszony van, és tiszták a hatáskörök. A bírósági végrehajtókat is felügyelik, de a hatáskörök keverednek, mert egyrészt a bíróság gyakorolná ezeket, másrészt a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium, harmadrészt a Magyar Bírósági Végrehajtói Kamara.
- Megírta a doktori disszertációját ebben a témában, és írt egy könyvet is a végrehajtásról. De mindketten tudjuk, hogy ettől nem fog megváltozni a helyzet. Akkor a jogvédőkön a sor? Ők legalább egy-egy ügyben ott vannak a helyszínen, amikor megy a végrehajtó.
- Igen, a jogvédők egy része tényleg komolyan gondolja, amit csinál, erre szükség is van. De sokan vannak olyanok, akik csak reklámot akarnak maguknak, hogy így pénzhez, támogatáshoz jussanak. Ők több kárt okoznak az adósnak, mint hasznot. A megoldás egyébként nem a jogvédőkön múlik, hanem a jogalkotón, a Parlamenten. Magyarországon egy évben hozzávetőlegesen mindösszesen két és fél millió végrehajtási ügy indul, ha a bíróságit meg a közigazgatásit összeadom. Ez egy rettenetesen nagy szám, és akkor még nem vettük bele a jogi személyeknek a totális végrehajtáshoz kötődő ügyeit. A jogalkotónak kell lépnie, mert tarthatatlan ez az állapot.
- Mit kellene a Parlamentnek tennie? Eltörölni a végrehajtást, mert ennyi üggyel nem lehet mit kezdeni?
- Ezt nem lehet megtenni, mert ez egy szükséges jogintézmény, komoly hitelezői és adósvédelmi szerepe van. A bírósági végrehajtás mottójaként Frank Ignác szavait szokás idézni az 1846-ban a Magyar Királyi Egyetemen kiadott A közigazság törvénye Magyarhonban című művéből „Hiában volna törvényszéket tartani, ha az ítélet végrehajtása nem következne”. A magyar végrehajtási hagyományokat kellene tanulmányozni, mert a történelemben már minden mai problémára volt példa, és meg is találták a megoldást. Nagy hiba lenne, ha e helyett egy az egyben átvennénk, mondjuk a svájci vagy a svéd módszert, mert nálunk egészen más a társadalmi morál, mint ott. Az átszervezés egyik fontos eleme az lehetne, hogy ne bízzanak minden feladatot a bírósági végrehajtóra, mátrix rendszerű feladat és ügycsoportosítás mentén lehetne a szervezet és rendszerfejlesztési munkát elkezdeni. Régen is voltak pl. bírósági kiküldöttek, akik a bíróság állományába tartoztak, és meghatározták, hogy mikor jártak el ők, és mikor a végrehajtó.
- Az fontos lenne, hogy ne magánvállalkozási formában folyjon a végrehajtás? Vissza kellene államosítani ezt a területet?
- Szerintem ezt már nem lehet visszacsinálni, mert a visszaállamosítás annyi pénzbe kerülne, amennyi biztosan nincs és nem is működne megfelelő hatásfokkal.
- Akkor talán pontosabban kellene meghatározni a végrehajtás menetét.
- Az is egy elvi lehetőség, hogy még jobban leszabályozzák a bírósági végrehajtási eljárást, de szerintem ez sem járható út, mert már most is szenvednek a túlszabályozástól az érintettek. Vagy meghagyom a végrehajtónak azt a jogát, hogy bizonyos helyzetekben mérlegelhet, és bizonyos határok között szabadon dönthet, vagy ha nem, akkor bizony újra meg kell írni a Háború és békét, és még akkor se fednénk le az egész eljárást, hiszen az ügyek sokfélesége igen magas arányt mutat. Tehát marad a feladatok megosztása.
- Értem, de attól, mert valamit mostantól nem a végrehajtó csinál, hanem valaki más, nem lesz kevesebb az ügyek száma, nem lesz kisebb a teher.
- Kétségtelen, hogy amíg az ország gazdasági helyzete nem javul, addig nem lesz kevesebb végrehajtási ügy, sőt, a szám növekedni fog. Lásd a devizahitelesek hatalmas tömegét, ami már akkora, hogy kőkemény politikai ügy lett belőle.
Nem szabad elfelejteni, hogy a végrehajtás legfontosabb feladata a gazdasági egyensúly helyreállítása úgy, hogy betölti a hitelezői és az adósvédelmi funkciót is. Egyszerűen arról van szó, hogy a helyére teszi azt, aminek a jogerős bírósági döntés, illetve a végrehajtható okirat szerint a helyére kell kerülnie. Van egy követelés, azt teljesíteni kell. Van egy kötelezettség, aminek eleget kell tenni. Persze, nagyon jó dolog venni egy vadonatúj kocsit, vagy elfogadni és használni egy új hitelkártyát, de nem szabad elfelejteni, hogy a kölcsönt vissza is kell majd fizetni.
- De, ugye, azt belátja, hogy az a szerencsétlen adós, aki nehéz helyzetbe került, és várja a végrehajtót, nem fogja gyorsan megvenni az ön könyvét, már csak azért sem, mert nincs rá pénze? Mégis, kitől kaphat segítséget ez az ember? Kihez forduljon?
- Ez mindig attól függ, hogy milyen ügyről van szó. Az esetek nagy része a közüzemi tartozásokkal kapcsolatos, és itt tényleg sok olyan adós van, aki szegény, szerencsétlen, nincs pénze, nem tudja kifizetni a számláit. Nem biztos, hogy a rezsicsökkentés a legjobb hosszú távú megoldás, az viszont elvárható lenne, hogy adott esetben maga a szolgáltató segítsen a bajba jutott ügyfeleinek. Az adósok egy másik része igazán nem nevezhető szegénynek és szerencsétlennek, mert ők valahogy pénzt akarnak szerezni, de a próbálkozásaikból végül is végrehajtás lesz. Ott majd az adós megoldja a problémáit, ezeknek az embereknek nem kell túl sok segítséget adni. Aztán vannak a jelzálogjoggal kapcsolatos ügyek, amelyekről mostanában nagyon sokat lehet hallani. Róluk sem mondanám, hogy szegény szerencsétlenek, hiszen ők is felvették a hitelt, és egy részét vissza is fizették, viszont sokan most azt várják, hogy az állam majd megsegíti őket.
- De ha maga az állam hitegeti őket? Ha a politikusok ígérnek ilyesmit?
- Ha jól emlékszem, olyat senki nem mondott, hogy majd az állam visszafizeti a hitelt helyettük. Az időközben irreálisan magassá vált kamatterhek alól kellene mentesíteni őket, csak az érintettek egy része ezt úgy fordította le magában, hogy akkor semmit nem kell visszafizetni. Így is tettek, tesznek. Szerintem ebben az esetben sem azon kell törni a fejünket, hogyan segítsünk rajtuk.
- Tisztáztuk, hogy az ön könyve nem az adósoknak szól. De akkor kinek?
- Szól a végrehajtóknak, akik kimennek a helyszínre. Szól az ügyvédeknek, közjegyzőknek, tehát a szakmának, de az adósnak is szól, mert például felhívom a figyelmüket arra, hogy az nem megoldás, ha egyszerűen kidobják a számukra kellemetlen helyről érkező leveleket, vagy nem veszik át azokat. Az sem megoldás, hogy nem engedik be a végrehajtót, vagy ha az valahogy mégis bejut, akkor cirkuszt rendeznek, mert ezekre még rosszabb lesz a válasz.
Az lenne a megoldás, ha valamilyen együttműködés alakulna ki a felek között, mert nem szabad elfelejteni, hogy a végrehajtónak tájékoztatnia kell az ügyfelet a jogairól. Fel kell ajánlani neki a részletfizetési lehetőséget. Ugyanakkor azt sem szabad elfelejteni, hogy a végrehajtó nem nyomozó, és ilyen hatásköre nincs. Nem tudja a hitel vagy a követelés összegét csökkenteni, mert ezt csak a végrehajtást kérő teheti meg. Vannak olyan hitelintézetek, ahová be lehet menni, „alkudni” lehet a kamatokból, ha van fizetési hajlandóság, és lehet részletfizetést is kérni. Már csak azért is érdemes a végrehajtást elkerülni, megelőzni, mert bizony, ez is pénzbe kerül, olykor nagyon sok pénzbe, és még ezt is az adósnak kell kifizetnie.
A könyvről a Polgári Szemlében jelent meg recenzió, Prof. Dr. Török Gábor egyetemi tanár tollából.