- Ma avatták volna a kormány Szabadság téri német megszállási emlékművét. Emlékmű nincs, van viszont Mazsihisz-bojkott a hivatalos holokauszt emlékév ellen. Az egyik szeme sír, a másik nevet?
- Hadd javítsam ki: a Mazsihisz semmiféle bojkottot nem hirdetett. Azt mondtuk, hogy súlyos problémáink vannak a kormány emlékezetpolitikájával, és amíg ebben nem lesz változás, addig távolságot tartunk a holokauszt emlékév rendezvényeitől. Annak örülünk, hogy nem készült el az emlékmű, és reméljük, hogy úgy és ott, ahogyan és ahol tervezték, soha nem is valósul meg ez a hibás történelemszemléletű alkotás.
- A kormány nem állt el a tervtől, csak a választások utánra halasztotta az egyeztetést az emlékműről és több más kérdésről is. Milyen kompromisszumot lehet elérni?
- Miután megjelent tavaly év végén a közlönyben a szobor terve, a miniszterelnök még egyértelműen kiállt mellette, azóta viszont egy kormányhatározat-módosítással a megvalósítást elhalasztották. Ez már előrelépés, azt pedig látnia kell a kormánynak, hogy a kérdés nagyon sok konfliktust generál, és nemcsak a zsidókkal szemben. Ez távolról sem a kormány és a Mazsihisz vitája. Tiltakozott, aggályait fogalmazta meg szervezetünkön kívül mások mellett a Történelemtanárok Egyesülete, a német kisebbség, az evangélikus egyház, továbbá nem utolsó sorban az izraeli, a német, az amerikai és az orosz nagykövetség is. Ezekre a konfliktusokra nincs szüksége Magyarországnak, és a kormánynak sem.
- Ön kiolvasta Orbán Viktor válaszleveléből ennek felismerését?
- A miniszterelnök levelének azzal a részével, hogy a választásokig a kérdés megnyugtató rendezésének, de még a vitának sincs meg a lehetősége, teljesen egyetértek. Közéletünk sajnos olyan állapotban van, hogy a kampány alatt párbeszédnek nincs esélye. Hogy miért alakult ez így, és mindezért ki a felelős, az más kérdés. Abban bízom, hogy a választás után megnyílhat a lehetőség az egyeztetésre.
- Mi lesz, ha csak olyan látszategyeztetésre hajlandó a kormány, mint Lázár János államtitkár a zsidó kerekasztal szereplőivel?
- Ennek nyilván semmi értelme nem lenne, de a kormánynak látnia kell, hogy ez az állapot fenntarthatatlan.
- Szakály Sándor vezetői megbízatása vagy a Sorsok Háza ugyancsak aggályos koncepciója fenntartható?
- Szakály Sándornak volt egy rossz nyilatkozata - ilyet bármelyik közszereplő tehet. Ezen csak rontott, amikor úgy kért bocsánatot, hogy megjegyezte: azért nevezte idegenrendészeti intézkedésnek az 1941-es kamenyec-podolszki deportálást, mert ez volt a korabeli szóhasználat. De még csak nem is ezt az egy kijelentését sérelmeztük; eddigi számos történészi megnyilatkozása, szerepvállalása miatt sürgettük a felmentését a Veritas Történetkutató Intézet éléről. Ez is a kormány, általunk kifogásolt történelemszemléletének részét képezi.
- Ami a határidőre el nem készülő Sorsok Házát illeti: nemrég lemondott az intézmény nemzetközi tanácsadó testületének tagságáról. Miként tudja így a Mazsihisz kontrollálni, hogy milyen szellemiséget, üzenetet közvetít majd az intézmény?
- Lemondásom nem indulati döntés volt, hanem oksági. Egyszerűen nem maradhattam tagja a tanácsadó testületnek azután, hogy az általam képviselt szervezet, a Mazsihisz kinyilvánította: nem kívánja a projekt megvalósítását. A nemzetközi tanácsadó testület munkája amúgy is kimerült egy nyilatkozat elfogadásában, és eddig összesen egy ülést tartott. Érdemi ráhatása a testületnek a munka előrehaladására nincs, nem is alkalmas a projekt folyamatos kontrollálására. A három ügy közül a Sorsok Háza kérdését tartom amúgy a legfontosabbnak. Ez egy olyan közművelődési intézmény lenne, amely gyerekek tíz- és százezreit tanítaná. Egyáltalán nem mindegy, hogy mire. Ha a gyerekek nem hiteles történelmi szemlélettel jönnek ki onnan, az akkora baj, amilyet tíz vagy száz szobor sem tud okozni. Ezért kértük markánsan Schmidt Máriától, hogy részt vehessünk a folyamat monitoringozásában, de nem találtunk meghallgatásra.
- Elmegy a Sorsok Házába, ha megnyílik?
- Én annak idején a Terror Házába sem mentem el, csak tavaly, hivatalból, és bár sok pozitív dolgot láttam, az egésznek a történelmi üzenete számomra elfogadhatatlan. Vitatkoznék azzal a megállapítással, hogy a Sorsok Háza úgyis megépül nélkülünk úgy, ahogy Schmidt Mária akarja. Ez egyáltalán nem biztos. Az se, hogy megépül és az se, hogy nélkülünk. Tudom, az építészeti munkák haladnak, azokkal nincs is semmi bajunk, sőt attraktívnak, látványosnak tartjuk a terveket. A külcsín tehát rendben van, a belbecsről viszont semmit nem tudunk. Kérdésére válaszolva: ha lesz Sorsok Háza és az a történelmet hitelesen fogja bemutatni, elmegyek. Ellenkező esetben viszont elkerülöm.
- A Mazsihisz belső felmérése mennyire befolyásolta a közgyűlés döntését ebben a három kérdésben?
- Abszolút. Azért is indítottuk az online közvélemény-kutatást, hogy ne csak az indulataink, szubjektív benyomásaink és az érzelmeink vezéreljenek bennünket. Amúgy a beérkezett válaszokból is kiderült, hogy ez nem a zsidó közösséget elszigetelten érintő kérdés, hanem az egész magyar társadalmat érdeklő ügy. A válaszadók harmada nem zsidó volt - pedig alapvetően zsidó honlapokon tettük közzé. Azt pedig, hogy széles réteget érdekelt mindez, abból is látszik, hogy sokan sérelmezték, miért állítottuk le olyan hamar a válaszadás lehetőségét. Muszáj volt azonban megtennünk, mert egy ponton azt észleltük, hogy a már beérkezett több ezer válasz alapján beállt álláspontok hirtelen és egyoldalúan kezdtek elmozdulni. Kiderült, hogy a téma kikerült a Kurucinfóra, ahonnét igyekeztek "meghekkelni" az eredményt, ezért a hitelesség megőrzése érdekében leállítottuk az adatfelvételt.
- Hiába követte a Mazsihisz a felmérés alapján az elvárásokat ezekben az ügyekben, sokan úgy vélték: puhány a szervezet, totojázik, nem mer keményen állást foglalni. Mi volt az óvatoskodás oka?
- Sokan valóban heves érzülettel és sürgetően próbáltak minket ösztökélni. Azt viszont rossz néven vettem, hogy voltak, akik már majdhogynem uszítottak bennünket. A Mazsihisz nem volt hajlandó ebbe belemenni: tartottuk magunkat ahhoz, hogy a magunk által szabott menetrendben, a párbeszéd lehetőségeit kihasználva, kompromisszumra törekedve haladjunk, és akkor lépjünk határozottan, ha ezek nem vezetnek eredményre. Mi ezt nem kormány elleni akcióként szerveztük, még ha szükségszerűen a kormánnyal szembeni fellépésről is van szó.
- Muszáj volt mézes-mázosra venni az Orbán Viktornak írt levelet? Mint magát a levelet, ezt is a titokzatos kormányfő-közeli szereplő javasolta?
- Nem titok, hogy Orbán Viktor környezetéből érkezett a kérés: küldjünk egy levelet, amelyben javaslatokat teszünk a konfliktus feloldására. Úgy gondoltuk, hogy mindent meg kell tennünk ennek érdekében - persze természetesen nem elvtelenül. A levél kicsit barokkos, túlzóan udvarias fogalmazása azonnal kiverte a biztosítékot, pedig nem ez volt a lényege, hanem a tartalma, aminek viszont minden betűjét vállalni tudjuk a mai napig. Hiszen betartva a Mazsihisz közgyűlésének döntését, javaslatokat tettünk a továbblépés érdekében. A közgyűlés a Sorsok Háza létrehozását nem tartotta indokoltnak, javaslatunkban továbbléptünk és az Együttélés Háza projekt felvetésével alternatívát ajánlottunk a kormánynak. A koncepciót Schweitzer József nyugalmazott országos főrabbi már évekkel ezelőtt megfogalmazta, ahogy a közelmúltban az EMIH képviseletében Köves Slomóék is, továbbá ehhez hasonló valósul meg Gyöngyösön zsidó-keresztény együttélés háza néven. Javaslatunk ráadásul szervesen ki tudná egészíteni a Páva utcai holokauszt központot, hiszen az bemutatja a holokauszt történéseit, az új, múzeumi-közművelődési funkciókat ötvöző intézmény pedig a magyar-zsidó együttélés eredményeit. A két intézmény a magyarországi zsidóság történetének egészét képes lenne bemutatni. Az egyikben a holokauszt borzalmait, a másikban a zsidó és nem zsidó együttélés értékeit. Ehhez kapcsolódva azt is javasoltuk: a Sorsok Házára elkülönített több milliárdos összeg egy jelentős részét juttassák a szociálisan rászoruló magyar embereknek.
- Az emlékmű esetében nehéz lett volna hasonló, kompromisszumos javaslatot megfogalmazni…
- Sokan félre is értették a levél ezen részét, mert azt hitték: annak ellenére, hogy a Mazsihisz-közgyűlés a szobor kategorikus elutasítása mellett foglalt állást, levelünkben mi mégis valamiféle egyezkedést kezdeményezünk az emlékműről. Erről szó sincs, hiszen egyértelmű volt, hogy ne ott legyen, ne az legyen, és ne akkor legyen, ahogy azt a kormány tervezte. A megoldás módjáról, viszont lehet egyeztetni: arról hogyan, merre és mikor emlékezzünk 1944. március 19-ére. Szakály Sándor kérdését pedig azért nem nevesítettük külön a levelünkban, mert ott továbblépésként nem volt mire javaslatot tenni.
- Csalódott volt, egyáltalán meglepte, hogy válaszában Orbán Viktor még csak le sem írta se az emlékmű, se a Sorsok Háza szavakat?
- Őszintén megkönnyebbültem, hogy egyik kérdésre sem kaptunk konkrét választ, csak egy egyértelmű kérést, hogy a választásokig ezeket ne is bolygassuk. Azért nem bosszankodtam a válaszon, mert tiszta helyzetet teremtett. Egyelőre tehát várunk, azzal pedig, hogy a kampányban ezekről a kérdésekről amúgy sem lehetne higgadtan tárgyalni, mélységesen egyetértek. Addig is a Mazsihisz végzi a maga dolgát: a mai megemlékezéssel elkezdődik a mi rendezvénysorozatunk, közben szervezzük a többi megemlékezésünket is. Elindítottunk az Együttélés Háza munkacímet viselő projektről egy közös gondolkodást, tervezést, továbbá egy nemzetközi adománygyűjtést, hiszen a holokauszt emlékévhez kapcsolódóan számos értékes programunk, ötletünk van, amit meg szeretnénk valósítani. A Mazsihisz és sok civil szervezet tiltakozásul visszamondta a civil alapból elnyert állami támogatásokat - más forrásból kell fedezni a projektek költségeit. Tesszük a dolgunkat, és a választás után bizonyára eljön az a pillanat, amikor folytatjuk majd a párbeszédet.
- A bojkott, vagy ahogy szívesebben hívja, a távolmaradás a holokauszt emlékév hivatalos eseményeitől nem okozhat ebben nehézséget?
- Akkor tisztázzuk: bár ez a lépés kétségkívül demonstratív, ezzel nem szakítottuk meg a kapcsolatot a kormánnyal, hiszen ezer szálon kapcsolódunk hozzá és célunk továbbra is a párbeszéd. A távolmaradás szándékoltan erős jelzés a kormánynak. Annak jelzése, hogy az emlékezetpolitikával valami nagyon nincsen rendjén, és nem csak ezzel a három, a Mazsihisz közgyűlése által érintett témával van bajunk. Ezeket emeltük ki, de a gond szélesebb körű és sokkal mélyebb ezeknél.
- A feladat nem könnyű: Szakály Sándor egy tollvonással beáldozható, de megváltoztatható-e az oktatástól a kultúrán át az élet minden területét érintő eddigi kormányzati gyakorlat, szemlélet?
- Folyamatos egyeztetésen keresztül lehet csak valamilyen sikert elérni és korrigálni ezeket a dolgokat. Itt van például az egyik legfrissebb ügy: Hegedűs Lorántot a református egyház felmentéssel egyenértékű enyhe büntetéssel illette, miközben azt hiszem, azokat a dolgokat, amelyeket ő képvisel, egy egészséges társadalom mélyen elítéli. Nyilvánvaló, hogy más egyház vagy felekezet belügyeibe nem illendő beleszólni, de a zsidó-keresztény párbeszéd fórumain nem szabad majd emellett észrevétlenül elmenni.