Az 1956-os forradalmat követő megtorlások kapcsán Biszkut azzal vádolják, hogy az MSZMP irányító és döntéshozó testülete, az Ideiglenes Intéző Bizottság tagjaként személyesen adott parancsot szándékos emberölésekre. 1956. december 6-án a Nyugati pályaudvarnál történt "vörös zászlós" tüntetésen hárman, két nap múlva Salgótarjánban a karhatalmisták és szovjetek fegyverei által negyvenhatan vesztették életüket, százharmincöten megsérültek. "Növekedett az ellenforradalmi aktivitás. Rendőrségi, karhatalmi fellépés szükséges a munkástanácsok ellen. Főleg a fasiszták ellen" - idézte az ügyész Biszku 1956. december 3-i beszédét, ami a vád szerint a megtorlások alapját jelentette.
Biszku védője a tárgyaláson kifogásolta, hogy polgári személy védence ügyében hadbíró jár el. Ráadásul a pert a kampányidőszakra "időzítették", így az egész eljárás kampányeseménnyé válhat. Bár a tárgyaláson több jobbikos képviselő jelent meg, atrocitás nem érte a vádlottat, mivel a tárgyalásról rendőrök kísérték ki, testükkel fedezve Biszkut, akire már egy autó várt. A perben akár a nyári szünet előtt meghozhatják az elsőfokú ítéletet.
A volt belügyminiszter védőjének gyanúja beigazolódott: nem sokkal a tárgyalás után Rétvári Bence KDNP-s igazságügyi államtitkár közleményt adott ki, amely szerint az elmúlt négy év jogalkotásában fontos volt, hogy bírósági eljárást lehessen indítani a kommunizmus bűnelkövetőivel szemben. Ezt annak ellenére közölte, hogy hozzátette, a folyamatban lévő ügyhöz "sem a politikának, sem a végrehajtó hatalomnak nincsen köze".
