A hír, amely joggal megrengette a futballvilágot így szól: március 13-án három és fél év börtönre ítélte a müncheni tartományi bíróság Uli Hoeness-t, a Bayern München labdarúgócsapat elnökét adócsalásért.
Hoeness nem tudta tisztázni magát a vádak alól, és a tartományi bíróság nem jogerős, de – tekintettel a brutális mértékű adócsalásra – szigorú ítéletet hozott. A népszerű sportembernek börtönbe kell vonulnia. Az első – talán itt a keleti végeken – meglepő momentum, hogy nemcsak a bíróság, hanem a német közvélemény is úgy találta helyesnek, ha az eddig köztiszteletnek örvendő menedzser bűnhődik tettéért. Nem interveniáltak prominens közéleti személyek a világhírű sportvezető felmentéséért, és tudtommal a tárgyalást sem zavarták meg a müncheni szurkolók. Hoeness csalt, megbukott, és ennek egy jogállamban szigorú következményei vannak. Ezt a „hármas fogatot” (csalás, bukás, rigorózus ítélet) jó lenne Passaunál vízre helyezni annak reményében, hogy a „szállítmány” néhány év alatt lecsorog a Dunán, és kikötőre lel Budapesten.
Március 14-én vált ismertté az, ami igazán csodálni való, legalábbis Magyarországról tekintve. Hoeness sajtónyilatkozatában nem vádolta elfogultsággal a bíróságot, és nem tartotta az ítéletet túlzottnak. Nem mutogatott másokra, és nem játszotta el az átvert naivat. Nem kezdett el arról „süketelni”, hogy sokan követték el már azt, amin őt rajtacsípték. Más utat választott. Megbánta tettét, és kész minden információt nyilvánosságra hozni a 27,2 millió euró be nem fizetett adó kapcsán. Az első fokú ítéletet elfogadta, és nem kíván fellebbezést benyújtani. Elismerte, hogy megtévedt, elismerte, hogy bűnös. Miután egy adócsaló nem vezetheti Németország leghíresebb futballklubját, ezért azonnali hatállyal lemondott egyesületi elnöki és részvénytársasági pozíciójáról. Hamarosan börtönbe vonul. Ugye, milyen egyszerű?
Én a fellebbezésről való lemondását tartom a 62 éves Hoeness eddigi pályafutása csúcsteljesítményének. Igazolta, hogy mindig van értelme a helyzethez illő gyors és korrekt reagálásnak, hogy egy nagyon súlyos bűncselekmény elkövetése (ne felejtsük: 27,2 millió EUR-t, azaz több mint 8 milliárd forintnyi adót nem fizetett meg) után is felemelheti az ember a fejét, és több út közül választhat. Uli Hoeness a haladéktalanul a börtönhöz vezető gyötrelmes utat jelölte ki magának. Így próbál vezekelni, így próbálja kímélni a számára sikert és pénzt hozó szeretett müncheni klubját. Bűnösként is igyekszik úriemberként viselkedni, vállalja tette következményeit és nem bonyolódik bele egy többfokozatú és elhúzódó bírósági eljárásba, ami nyilván ártana az FC Bayern München hírnevének. Hoeness saját hibájából nagyot bukott, az ő meccse már eldőlt, de megtévedt emberként is keresi az elfogadható megoldást. Úgy próbál megtisztulni, hogy nem keres mentségeket, és nem vádol másokat. Története általános értelemben is tanulságos: előbb-utóbb megbuknak a nagy tételben csalók is, jobb helyeken megbüntetik őket, de karakán kiállással a jogi szankció ugyan nem, de a társadalmi ítélet súlyossága enyhíthető.