;

politika;korrupció;film;populizmus;

Fotó: Népszava. K2-Press

- Örökbecsű áthallás

A minap vetítették az ATV-n főműsoridőben A király összes embere című, 2006-ban készült filmet, Hollywood fenegyerekével, Sean Penn-nel a főszerepben. Tulajdonképpen egy „remake”-kel van dolgunk, egy, a 40-es évek Amerikájában készült regény feldolgozása, amelyet már 1949-ben filmre vittek, kevésbé ismert színészekkel. Most kaptunk egy kis sztárparádét, Penn mellett Jude Law, Anthony Hopkins, Kate Winslet és James Gandolfini játékát élvezhettük. A történetet pedig áthelyezték az 1950-es évekbe. 

Az áthelyezésnek akkor sem lett volna az égvilágon semmi jelentősége, ha napjainkban játszódik, és ha a helyszínt áthelyezik Amerikából bárhová.

Hősünk ugyanis egyszerű parasztgyerek, aki, bár tanulatlan, megvan a magához való esze, és az igazságérzete is.  Willie Stark Szembefordul a mélydéli állam hatalmasaival, az olajbárókkal, az energiaszolgáltatókkal, a nagy építési vállalkozókkal – ez utóbbiak panamájának következménye egy iskola összeomlása és három kisgyerek halála – és elhatározza, hogy politikai pályára lép. Nagyon hamar mellészegődnek azok, akik, természetesen önös érdekből, bátorítják, legyezgetik hiúságát, hogy akár a kormányzóságig is viheti. A „nép” kezdetben még őszinte megszólítása, Willie „faragatlan” stílusa, ígéretei szédítő sebességgel viszik előre karrierjét.

Öt évvel később már valóban ő a kormányzó, csakhogy addigra egy cinikus, egykori stílusát már csak eszközként használó populista politikus, olcsó pózőr lesz belőle, és a korrupció elleni harc bajnoka szép csendesen korrumpálja környezetét. Így kerül bele a történetbe egy bátor újságíró, akit éppen azért rúgtak ki annak idején lapjától, mert Starkról írt támogató cikket a lapjánál érdekelt riválissal szemben. Willie „hálából” munkát ad neki: tényfeltáró képességeit a továbbiakban arra kell használnia, hogy mindenkinél találjon valami „csontvázat”, aki keresztbe tehet neki.  E munkája elvezeti imádott nevelő apja múltjáig, barátja és szerelme tönkretételéig, miközben Stark még egy súlyos bírósági ügyből is jól jönne ki, ha nem jönne a film végén egy erkölcsi-dramaturgiai indíttatású pisztolylövés..

Máig vannak olyanok, akik úgy vélik, hogy nem kell feltétlenül egy politikusnak ilyennek lennie, hogy egy tiszta ember minden körülmények között, minden pozícióban megőrizheti becsületét. A valóság azonban más. Mindannyiunkban megvan sajnos – ha látensen is  - a korlátlan hatalomvágy és jaj nekünk, ha valaki ezt a környezetünkben a felszínre hozza és gondosan táplálja. Márpedig aki a hatalom korpája közé keveredik, annak jó esélye van arra, hogy felfalják a disznók, de legalábbis saját képükre formálják. Ez utóbbi a rosszabb és a gyakoribb.