Azt hiszem, érdemes felidézni Tamási Áron színdarabjának, az 1934-ben írt Tündöklő Jeromosnak az alapszituációját, mert az a mai magyar politikai helyzettel erős rokonságot mutat. Miről is ír a nagyszerű író?
A színmű cselekménye dióhéjban annyi, hogy egy kis erdélyi faluban megjelenik az ördög /Jeromos/, aki, mint mondja, azért jött, hogy "politikát csináljon", mivel a népnek erre nagy szüksége van. Hogy miért is kíván politikát csinálni, azt mindjárt el is mondja a falu kocsmárosának, Sáska Mihálynak, akit bizalmi emberének fogad. Ezek szerint: "Hát akkor figyelj ide!...én megtanultam, mire kell építeni egy politikusnak. A tömegre! Ez a legfontosabb tényező. Tehát én most azért jöttem ide, hogy megszervezzem ezt a falut, aztán a vidéket, és így tovább. Egy esztendő múlva tízezer megszervezett emberem lesz. Ez a tízezer ember pedig nemcsak erőt és hatalmat fog jelenteni, hanem üzletet is! Mert ez fejenként legalább száz lej. S tudod, mennyi ez tízezer ember után? Egymillió lej!"
Jeromos a darab folyamán nemcsak egymásra uszítja a falu lakóit, a szegényebbeket és a jómódúakat, aminek még egy bicskázás is a következménye lesz, de természetesen politikai hirdetést tartalmazó plakátokat is hoz magával, melyeket kiragasztat szerte a faluban. S mi van a plakátokra nyomtatva? "Gazdák, munkások, falvak lakosai! Elhanyagolva éldegéltek, mert senki sem törődik veletek. Vezéretek nincs, aki jóra vezet. Mind hitvány a hamis próféta, de hamarosan eljön ide közétek az igazi. Ő nemcsak prédikálni fog nektek vizet, hanem meg fogja mutatni nektek a boldogulás útjait. Kezdetben pénzzel is fog támogatni benneteket. Nagy és erős lesz ő, boldogító a politikája, melynek jelszava: le az urakkal, éljen a nép!"
Jeromos a darab folyamán elnevezi magát Tündöklő Jeromosnak, majd önmagát is bemutatja az embereknek, s bevallja, hogy: "...az én életem az igazság és a becsület. A nép akarata pedig az igazság és annak kiharcolása a becsület." Evégett Jeromos "nem papol, hanem áldozik is érte", mert "Nem a szó és a fecsegés után ítélünk, hanem a cselekedet után. Nézzétek: ez a buksza tele van pénzzel, s én most cselekedni fogok. Osszátok szét, mindenkinek ezret!" És a pénz kiosztják. Mindenkinek ezret. És ez a népnek tetszik. A nép még nem tudja, hogy miért oszt Jeromos pénzt, hogy miért "csinál politikát" ily módon, a nép még nem sejti, hogy Jeromos semmit se kér cserébe ezért a pénzért, ó, semmit...Csak a lelked...Hisz az ördögnek nem is kell más! Ám ekkor szólásra emelkedik a darab egy másik szereplője, aki megbecsült tagja a falunak, név szerint Bajna Gábor és így szól:
"Ne féljetek, mert nem ítélni akarok felettetek. Csak adni akarok én is. De amit tőlem kaptok, az nem pénz, hanem maradandóbb kincs. Úgy hívják: Becsület. Itt előttem pénzt kaptatok egy idegen embertől, aki politikusnak mondja magát és békétlenséget szeretne közöttünk felidézni...Hát felteszem becsületesen a kérdést: azt hiszitek, hogy ingyen kaptátok azt a pénzt? Azt hiszitek, hogy eljön ide egy ember és nem akar tőletek egyebet, csak azt, hogy tegyétek a zsebetekbe az ő pénzét?...Gondolkozzatok!...Nem vagyunk mi koldusok, akiknek alamizsnát kell adni! Amivel csak holnapig lehet élni! Nekünk több kell, mert nem holnapig akarunk élni, hanem fiainkban és unokáinkban hosszú századokon keresztül." A színmű végén azonban felnyílik a falusiak szeme és Tündöklő Jeromos erős kénszagot hátrahagyva menekülni kényszerül.
Én azt hiszem, áprilisban mi is eldönthetjük, hogy fiainkban és unokáinkban szeretnénk-e élni hosszú századokon át vagy pedig az orbáni Gőg kegyelemkenyerén tengődünk tovább. Mert ne feledjük: "A Gőg minden erkölcsi fék nélkül követ el bűncselekményt, mert azt hiszi, így valósítja meg a saját dicsőségét, amit államérdeknek minősít. Ábrándokba ringatja magát és úgy véli, ő felette áll a törvényeknek és a szabályoknak. Ezáltal merészeli minden különösebb izgatottság nélkül áthágni a társadalom erkölcsi mércéit és szeszélyei, szenvedélyei tengelyén forgatja az ártatlan népeket és az egyének millióit. Ez a hatalom önmagát pompázatosnak tartja, de nemcsak saját magát kábítja vélt "nagyságával", hanem a valóságot és az egyszerű embereket is sejtelmes ködbe burkolja."